A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-11 / 28. szám
emzedékünk tanúja flehet a Földünk éghajlatában beállö hirtelen változásoknak. Brit szakemberek véleménye szerint a mai középkorú embernek megvannak a kilátásai arra, hagy ..találkozzék“ olyan különleges éghajlattá!, asoiüiy minden ezer leszendfiben legfeljebb egyszer áll elő a földtekén. «gyes tudósok úgy /vélik, hogy a Föld tengelyének irányában beállt változás és a fokozott radioaktív sugárzás elkerülhetetlenül az éghajlat megváltozásához vezet kontinensünkön. Európa klímája hasonlítani kezd Afrikáéhoz, és nincs messze az az Idői, amikor megjelenik inálunk a trópusi fauna, és fiúra, amikor a Rajna /partjait áthatolhatatlan /dzsungel lepi ,el, és amikor majd Varsó közelében 'Oroszlánvadászatra lehet indulni. Ez a nagy éghajlati változás lehet, hogy már a kővetkező évszázad elején beáll. A /biológusok iaz alábbi időbeosztással számolnak: • 1980: a trópusi növényzet Intenzív északra költözésének kezdete, • 1990 körül: két nyári időszak Skandináviában, • 199S: a talajvíz szintjének katasztrofális csökkenése |az emberiségnek már urna gondolnia /kell rá, hogy meggyorsítsa a tengervíz átalakítását Ivóvízzé), • 2055-től: |várhaló a trópusi (fauna rendszeres átterjedése Európába. Az európai fudösojknlak azonban nem azonos a véleményük, ami a fenti /prognózist 'illeti. Egyesek úgy vélik, hogy az éghajlat északra „költözésének“ folyamata legalább 350 évig tart. Ezek a szkeptikusok a változások okai közül első helyre a radioaktiv sugárzásoknak /a Föld éghajlatára való /befolyását helyezik. {Geofizikusok azt állítják, hogy radioaktív por kering a sarkok fölött, ahol vonzást gyakorolnak rá a Föld mágneses ímezói, és hogy .a sugárzás elleni r-Északra költöznek a trópusok n védőréteg a pólusokon nem tudja megakadályozni, hogy ne emelkedjék az évi átlaghőmérséklet a /mérsékelt égöv alatt mindkét féltekén. A kozmikus folyamatok behatása a Földre és éghajlatára nem vitás, de a radioaktív /por egyelőre |még teljesen felkutatatlan tényező. Egyes tudások véleménye szerint n jelenlegi generáció planétánk történetének „átmeneti Időszakában“ él. Ezután rövid „meleg“ periódus következik, lantikor elolvad/ a Főid „jéggyűrttje“. Rögtön utánia hidegebb korszak beálltával számolhatunk. A legtemperamentumosabb olasz meteorológusok a tavalyi nyarat hozzák |fel nz éghajlati /övezetek költözésének bizonyítékául. Az 1964-es év júniusa .és júliusa valóban az utóbbi néhány évszázad legmelegebb két hónapja volt Dél-Európában. Ha az események a tudósok feltevései szerint alakulnak, megérjük azt az Idót, amikor Európa éghajlata nem fog különbözni Afrikáétól. Mivel Indokolják ezeket a feltevéseket? {Kétségtelen és elvitathatatlan, hogy éghajlatváltozások lehetségesek; tanúi lehetünk éppen a legnagyobb kilengések egyikének az emberi civilizáció (folyamán. (Ml okozza ezt? Egyes tudósok az ldójárásváltof fist összefüggésbe hozzák azzal a változással, amely a Föld helyzetében állt be a /Naphoz viszonyítva, mások az okot a Főidet /körülvevő térség és a légkör változásaiban, mások megint azokban a geológiai folyamatokban látják, 8 amelyek planétánkon lejátszódnak. Egységes vélemény ebben a kérdésben egyelőre nincs. Iván Bucslnszklj, a földtani tudományok kandidátusa, kétszáz idevágó munka szerzője úgy véli, /hogy az éghajlat perirjiikus /változásait az ár-apály jelenséget befolyásoló erővel és a naptevékenység hatásával lehet magyarázni. Ez az erő hullámokban Ihat a Földön, és a „kilencedik hullám“ arra az időszakra esik, amikor a Föld, a Nap és a Hold egy vonalba kérőinek. Ez hozzávetőlegesen minden 1850-ik évben áll elő. Az utolsó ilyen maximum a 15. század első felében volt. Sikerölt megállapítani, hogy minden ilyen 1850 évenként ismétlődő ciklusban sajátságos, egészben véve törvényszerű fc/lyainatok játszódnak le. Sematikusan ezt /így lehet leírni: a ciklus két részből, egy bűvös és nedves (300—350 év), Illetve egy száraz és meleg (kb. 1000 év) fázisból áll. Az átmeneti időszak (100—300 évig vagy hosszabb ideig is tarthat. Az időjárás nagy kilengéseket mutathat egy emberöltő alatt is. Ivan Bucslnskij véleménye szerint ez a naptevékenység következménye. A legtöbb kutató megegyezik abban, hogy a jelenlegi éghajlati ingadozások a legnagyobbak azok közül, amelyeket a hőmérő feltalálása óta észleltek. ■/ Eltérőek a vélemények azonban, ami a változások meghatározását illeti. Mihail Budiko, Lenin-dljas, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja úgy véli, hogy lehetséges az európai éghajlat változása, de csak azzal a feltétellel, ba valamennyi jég elolvad planétánkon. A Föld jeges övezetei visszaverik a napsugarak 80—90 százalékát. Tehát ba a jég /hirtelen eltűnik, ezt az energiát a Földön levő vizek akkumulálják, ami elkerülhetetlenül gyors felmelegedést okok Ivan BucsinsZklj: „Nem értek egyet a feltevéssel, hogy a trópusok ilyen rövid Időn belül átköltöznek Európába. Az elmúlt nyár valában kitűnő volt. Kijevben például a múlt év júniusa 22,3 Celsius fok átlaghőmérséklettel megdöntötte azt a rekordot, amelyet eddig az 1855-ös év /júniusa tartott (21,9 Tóikkal). Pontos adataink csak 1812 óta yanniak, s azúta nem volt melegebb hónap 1964 júniusánál. Ez azonban nem -ad okot túlzott következtetésekre, minthogy itt nem az Időjárásról, hanem az éghajlatról beszélőnk. Az utóbbi 160 esztendő folyamán észlelt „kirlvé“ havi átlaghőmérsékleti értékekről szóló statisztikai adatok feldolgozása után arra a következtetésre jutottam, hogy a Szarmata síkságon (a Szovjetunió európai területének legnagyobb része) az éghajlat további felmelegedésével számolhatunk, ami helyeként eléggé intenzív lesz. De nem olyan mértékben, mint ahogy nyugat-euróipai tüdősök jósolják. Véleményem szerint a radioaktiv sugárzás szerepe nem á legjelentősebb az Időjárás ingadozásaiban. Egy közönséges egyórás orkán energiája 33 m/mp. szélsebesség mellett megegyzlk az USA egyévi energiatermelésével, vagy pedig azonos tíz nukleáris bomba robbantásával felszabaduló energiával. A legközönségesebb viharban annyi energia használódik el, amennyi 10—15 hidrogénben]ba robbantásával szabadul fel. Az atomrabbantások aligha lennének képesek befolyásolni az atmoszférikus cirkuláció felerősödését.“ i Dmitrij Zerov, jelentős biológus: Ügy vélem, hogy a kllmalngadozások a napsugárzás Intenzitásától és a légkör kétgyökös széntartalmától függnek. Ismeretes, hogy a Föld harmiadkorában, amikor a kétgyökös széntartalom nagyobb volt, mint ma. Ukrajnában kenyérfák és kávécserjék tenyésztek s a sztyeppéken struocok és zsiráfok éltek. Visszatér ez a fauna és fiúra kontinensünkre? Talán. De ehhez sok-sok évezred kell. jóllehet nem könnyű ma jóslásokba bocsátkozni, meggyőződéseim, hogy nem az éghajlat változtat meg minket, hanem mi változtatjuk meg az éghajlatot. S a természetben beállt változások olyan lássák lesznek, hogy az ember a tudomány ás a technika segítségével alkalmazkodni tud ma|d hozzájuk.“ Hasonló nézetet vall Szeraflm Sznbbotyin is, az Ukrán Tudományos Akadémia geofizikai Intézetének vezetője: ,.Planétánkon lebetségesek az éghajlatváltozások, de semmiképpen sem ilyen Tővid Időszakon belül. A napsugárzás intenzitásának változásairól valö Ismereteink nem jogosítanak fel ilyen elhamarkodott következtetésekre. Nem voknhatjuk le a havi átlaghőmérsékletek csúcsértékeinek alapján sem, mivel ezek a hómérsékleti értékek túlságosan lokálisak nemcsak helyileg, de időbellleg Is. Igaz, hogy a nemzetközi geofizikai év (1958) Idején a naptevékenység „mazlmum maxlmornm“-ját figyelhettük meg, amit hatalmas mágneses viharok idéztek elő. De ez csak rövid ideig tartott. A Föld azonban egyre felmelegszik. Ex a radioaktív hulladék hatására fel halmozódó hőmennyiséggel magyarázható. De itt Is csökkenő tendenciát mutató folyamattal állunk szemben, mivel ennek határt szab planétánkon a radioaktív anyagok előfordulása, márpedig ezeknek készletei semmiképpen sem növekedhetnek. Számolnak kell azzal, hr/gy néhány milliárd ér múlva az aktív hőbilanclát passzív bilancia váltja fel, vagyis hogy újra hűvös Időszak következik be Földünkön. Fő az, hogy az ember maga alkot új tengereket, megváltoztatja a sivatagok és a száraz sztyeppék arculatát, tfz- és tízezer hektár új erdőkel telepit, megszabja a folyók folyásának irányát. Ma jmár, ha szerényen is, de kezdjük megváltoztatni az éghajlatot, aktív befolyást gyakorolunk arra, hogy nedvesebb és mérsékeltebb legyen, és lehet, hogy a jövőben olyan éghajlatot alakítónk ki magunknak, amilyenre szükségünk van.“ VALERIJ GRUZIN (No/vosztyt, Mosz’kvlaj,
