A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-09-19 / 38. szám

Szerényen elmosolyodik: — Hát Igen, már megszerettek bennünket az emberek, becsülnek... Az első napon még azt mondták ránk, minek Jöttek maguk Ide, csak bajnak, hisz Így Is elég a ml bajunk, nem még magukkal törődni. Ml megértettük őket, hiszen az első napokban nagyon el voltak keseredve. Most már látják, hogy tényleg segíteni akarunk, és segítünk.

A bratlslaval József Attila Klub, a prágai Ady Endre Kör és a Kassal 0] Nemzedék közös felhívása tehát nem hangzott el pusztába kiáltott szóként.

— Hányán vannak Itt?

— Jelenleg tizenheten vagyunk. Ebből hét lány. Minden héten, a főiskolák kapuinak megnyitásáig újabb csoportok Jönnek. A régiekből Is maradt Itt egypár, hogy a folyamatos munka meg ne szakadjon.

A dél elmúlt. A diákok ebédelni Indulnak az Iskolába, de nem Jutnak el csak a harmadik telepig. Traktor fordul be az utcába, két pótkocsi salakkockával. Még alig hogy megállt az udvaron, a diákok mindhárom csoportja ott termett és szónélkül segítettek a lerakásnál. Az ebéd várhat, de a traktornak menni kell újabb anyagért. A háziasszony hálálkodik, ennivalót, pálinkát kínál. A diákok mosolyogva megköszönik és nem fogadnak el semmit.

Mesélik, hogy egyszer bontásnál a gazda egy demlzson bort hozott. Az üveg érintetlenül ott maradt a fal tövében. Nem nyúltak

hozzá a diákok. — Nem pénzért, s nem ajándékért dolgozunk — Jelentették ki a fiatalok. — Maguknak most nagyobb szükségük van mlndenrel

Demecs László tanító most szerelt le a katonaságtól és egyenesen Idejött. Addig nem Is megy haza, míg egy hetet le nem dolgozik. Ráka Sándor negyedmagával Jött Körtvélyesről. És a többiek: Tamás Sándor, Böjtös József, Cseh Adél, Bilek Ildikó, Boros Sári, Szladlcs Irén, Kukán Jolán, Duka Zólyomi Emese, Szarka Annamária, Bánó Miklós, Németh István, Gágyor Péter, Sutíhopa János, Csutora István ás Sebők Zoltán nevét érdemes megjegyezni.

Végre ebédhez Jutnak a főiskolások. Az izsai Jednota konyhájától küldik az ételt, eddig nem volt panasz, de ma a húsnak romlott szaga van. A diákok bosszankodnak, az asztalon marad az étel. Novotny Gyula, a HNB elnöke azonnal Intézkedik, hogy friss konzervet kapjanak. Telefonál a járási egészségügyi osztályra, hogy jöjjenek megvizsgálni a húst. — Mégis csak bosszantó hanyagság — mondja mérgelődve — hiszen ezek a fiatalok szívvel-lőlekkel dolgoznak, megérdemlik legalább a rendes ellátást.

Még félóra ebédszünetet sem tartanak, máris minden csoport megy a munkája után. Mert a cement várja a deszkabódét, a vályogfal törmelékek pedig a talicskát toló fiatal erős karokat.

Ozsvald Árpád Csóder László felvételét.