A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-09-19 / 38. szám
A SZERELEM IDŐSZAKAI Egy rámnézve Igen fontos Ügyben kérem ki a tanácsukat. Tessék nekem megírni, hogyan viselkedjen a lány csúkéldzás közben? írjanak meg mindent, amit a csőkről általában tudni kell. Mielőbbi válaszukat vőrom. Kérem, válaszoljanak soron kívül a levelemre... Tizenhatéves nagyvárosi diáklány □ Bizonyára erkölcstelennek tartanak majd, ugyanis azok köző tartozom, akik szexuális sikereiket feljegyzik a naptárjukba. Az elmúlt évben nagyon sok hődltásom volt. Azt hiszik, kielégít ez engem? Dehogy! Nagyon mély szakadék van az álom és a valóság között. A kedveseimet lenézem ugyan — és önmagamat is velük együtt, de ha valaki megkíván, nem tudok neki ellentmondani. Miért csak azt akarja mindenki, és még hozzá azonnal? Szeretném, ha kényeztetnének, simogatnának, szépen udvarolnának és aztán... Talán már kihaltak a szerelem művészei? Ogy vélem, igen. Miért nem talőlkozom én eggyel sem? Huszonhétévés városi diáklány □ Ezen a téren szakembernek érzem magam és nagyon cinikusan bánok el a lányokkal, sokszor naponta kettővel is. így állok bosszút azért a kosárért, amit első igazén tiszta szerelmem jutalmául kaptam. Hogy ez szép élményt jelent-e nekem? Nem. Csak szenvedély ez, és sport... Semmi különös. Most már tudom, hogy ez nem mehet Így tovább. Mi erről a véleményük? Húszéves várost diák □ Kezdő vagyok a szerelemben. Kérem önöket, írják meg nekem aprólékosan: hogyan vehetem észre, hogy tatszem egy leánynak vagy nem? Hogyan mutassam ki, hogy ne kém tetszik egy leány? Hogyan társalogjak vele találkán, a szülei társaságában, ha kettesben vagyok vele, ha a barátnőjével van? Ha a mozibői hazakisérem, megcsókolhatom? Es hogyan vegyem erre őt rá? Tizenhatéves munkás □ Már sok lánnyal volt dolgom, de csak lankát szeretem Igazán. Nemrég csókoltam meg először. A csőkomat viszonozta és úgy láttam, ő is boldog. De amikor a legközelebbi találkozásunkkor is meg akartam csókolni — nem engedte meg. Azt mondta, elég, ha a kezét fogom. Mit gondolnak erről önök, 0,1. fővárosunktól, Brastliától százhúsz kilométerre, eddig körülbelül hatszáz ktlométeres körzetben kitört a láz. A vidék puszta mato, azaz csak alacsony,'terméketlen fák vannak itt. Vérbeli kalandorok, a közeli és távolt, fazendák rongyokba öltözött, földnélkült parasztfed és természetesen a nordestínók, a brazil északkelet éhezői, akik bármikor útnak indulnak, ha valahol keresett lehetőséget szimatolnak, felvá sártök és kocsmárosck, akik képesek egy üveg sörért ezer cruzetrost is kizsarolni a szerencsétlen munkásokból, már messziről ocsmány dolgokat kiabáló szafhák, agyongyötört férfiak — szemükben az őrület lángfával — mennek a Brasilia—Belő Horizonté műúton a hagyományos drágakő és féldrágakő lelőhely, Crlstallne városa felé. EgytTmék-mástkndk sikerül. Leereszkednek a keserves munkával kitásott gödrök valamelyikébe egy elnyűtt kötélen. Bizalmatlanul méregetik egymást. Az egyik hatalmas kristályba bukkant, a másik, a mellette lévő gödörben csaknem belefulladt a sárba, de kristálynak még csak- a nyomát sem látta. Láttam egy férfit, akti hét méter mély gödörbe engedtek le kötélen. A kötél azonban mindfárt elszakadt. Egy ordítást hallottam, utána loccsanást. Gyorsan összekötötték a kötelet és leengedtek egy másik férfit. Alighogy leért, felt adott, hogy húzzák ki. Kezében egy kétktlós kristállyal Jött fel. Senhtsem merte tőle megkérdezni, hogy ml történt a társával, ő meg egy szóval sem említette. Éjszakánként eltűnik egy-egy munkás és senkisem tudja, hová lett. Azt beszélik, hogy még a múlt századbeli szokás szerint, ha valamelyik munkás talál valamit, elmenekül Belő Horizonté város Irányába, nehogu társat kirabolják. Cristaline város (közelében ugyaniz néhány hónappal ezelőtt gazdag kvarckrlstály- és topáz lelőhelyre-bukkantak. A garlmpót, tehát a lelőhelyet az emberek ezrei lepték ei a lehető legrövidebb Időn belül. Sokan megalapozták a szerencséjüket, de még sokkal többen vannak ma abban a helyzetben, hogy kénytelenek pénzzé tenni nyomorúságos, primitív szerszámaikat, ha haza akarnak jutni. Már amelyiknek van hová! A sok ezer közül, akik ma a földet túrják vakondmódra, talán a tíz százaléknak volt csak igazán szerencséje. További húsz százaléknak sikerült jó keresethez jutni. Harminc százalékuk nem kapta vissza még a befektetett pénzecskéjét sem. A többi meg elköltötte utolsó garasát Is, és most itt áll üres zsebbel. Az állami autóbuszok sofőrét az útszélen hagyták az autóbuszt és most nem térhetnék vissza a munkahelyükre, orvosok és ügyvédek, akik ülni hagyták ügyfeleiket a várótermekben és most nincs reményük arra, hogy visszaszerezzék őket. EpUőmwnkások, akik úgy szöktek el a családjuktól, összesein körülbelül 15 000 ember. De legjobban a felvásárlóknak Jövedelmez az üzlet. A talált drágaköveit felvásárlója semmtt sem kockáztat, maga határozza meg a kövek árát. A felvásárolt drágaköveket Crtstaltnéban raktározza el és kis idő múlva sokszoros áron ad túl rajtuk. Azonnal trösztöt szerveztek, mely most meghatározza a drágakövek értékét. A kincskereső — a gasrimpeiro — ha enni akar, bagóért adja el a kristályokat és a drágaköveket. Egy tízkilós kristály ára 400 000 cruzeiros 1200 amerikai dollár), egy húszkllós kristályért egy milltót is adnak. Minden garlmpetro sárga kristályt (féltopáz) és valódi topázt szeretne találni, ment azon vagyont sezrezhetne. A kormány geológusai, akik a lelőhelyet átvizsgálták, megállapították, hogy valószínűleg ez a leggazdagabb brazillal kristály-lelőhely. „Láttam garimpetrokat, akik hatalmas kristályra bukkantak. Csókolgatták és simogatták örömükben. De a legtöbb üres zsebbel távozik. Nagyon tapasztalatlanok és tudatlanok“ — írja Montelro mérnök. Lassan már fogynak. Az alkohol, a verekedések és a gyakori lövöldözés nem mindig a szerencse kísérő Jelenségei. Az utóbbi Időben Inkább az elkeseredés jelel. A gyorsan összetákolt bódék — a „hotelok , — melyekben eleinte minden ágy drágán kelt el, ma már leszállítják az árakat. Es a szegényedés legbiztosabb lele az, hogy a prostituáltak Is szállingóznak viszsza a városokba. Egy régi brazil babona azt tartja, hogy a gar-tmpelro becsületes, bár embertelenül kizsákmányolják. A rendes embernek szívesen ad, ha van miből, de az uzsorásokon, tolvajokon kegyetlen bosszút áll. Es mi az eddigi eredmény? Harminc halott, többezer koldus... Sokmindent elmond a férfiak láztól égő szeme...
