A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-29 / 35. szám
Slawomir Mrozek: AZ IDEGEN Egy napon az igazgató az üzemi büfében tejfeles heringet kért, amikor megszólalt egy hang: — Bocsásson meg, kérem, de én előbb kértem heringet. Egyszerre nagy csend lett. Az igazgató annyira megdöbbent, hogy nem tudott szóhoz jutni. Végre újra önmaga ura lett és megkérdezte: .— Tudja, ki vagyok én? — Egyáltalán nem... — felelte az ismeretlen. Mindannyiunknak elállt a lélegzete. — Szóval ön nem tudja, hogy én ki vagyok? — ismételte a kérdést hangsúlyozottan az igazgató. — Fogalmam sincs róla. — Nincs? — Nincs. — Ez hogy lehet ?— kiáltott fel az igazgató «lsápadva. Visszafojtottuk a lélegzetünket. — Nem vagyok idevalósi... — világosította fel udvariasan az ismeretlen. — Talán van itt valami rokona? — kérdezte reménykedve az igazgató. — Majd én megmutatom magának ...! — Senkim nincs itt és semmit nem mutat meg ...! — Esetleg valamit el akar intézni nálunk? Én majd megmutatnám...! — Ki van zárva. Semmit nem akarok elintézni. — Talán mégis — »- esdekelt az igazgató. — valami kérvényt akart beadni, vagy valami hasonlót. Azonnal visszautasítanám. — Semmi ilyet nem akarok. — Uram, nagyon kérem önt, tegye meg a kedvemért, hogy legyen nálunk valami elintéznivalója..! — Eszemben sincs — utasította vissza keményfejűen az idegen. — Kérem azt a heringet__I Bár az igazgatónak könnyek szöktek a szemébe, az ismeretlen nyugodtan leült és elfogyasztotta a heringjét. Aztán elment. Igazán sajnáltuk a főnökünket... Én mondom, nincs mása a saját, hazai embereknek. Ezekkel másképp lehet bánni és belátással vannak... Ajaj, az idegenek —> az nem érti meg az embert soha. ford. — duba Viharos élet Amikor csökken a légnyomás, a levelibékák állítólag lemásznak a .kis időjelző létrácskákról, viszont az ember egészségi állapotáról készült statisztikák görbéje meredeken felszökken. Genfben a múlt hónapban a nemzetközi meteorológiai szervezet 18 szakértője tanulmányozta az időjárás befolyását az ember közérzetére. Megállapították például, hogy egy vihar kitörésekor az üzemekben 20 százalékkal, a bányákban 12 százalékkal, a közlekedésben 70 százalékkal emelkedik a balesetek száma. Nagy atmoszférikus nyomás esetén a kórházi betegek krónikus fájdalmad száz százalékkal élesebbek, az amputáltak 50 százalékkal többet szenvednek, sőt, hat százalékkal emelkedik a gyermekbénulásos esetek előfordulása. Érdekes viszont, hogy viharos időben több gyerek születik. A születések száma ilyenkor állítólag 11 százalékkal emelkedik. Azt Is megállapították, hogy az évszakok változása és a születések körülményei között Is mutatkozik összefüggés; májusban fogan a legtöbb törvénytelen gyerek, nyáron a házasságban fogant gyermekek vannak többségben; nagy hidegben állítólag több a valószínűsége annak, hogy fiúgyermek fogan, kánikulában Inkább lányra kell számítani. A L’ EXPRESS nyomán Slén&aa&a mwdati testek faj a nem-növényevőnek! Kelj föl, te térdre hullott, és eredj további A falat, mit nem tudsz kikerülni, törd be fejeddel! Köpd ki szádból a szót, mit az öröm idejére tartogattál! Jaj a nem-növényevőnek, sárga arcok elnéznek fölötte, nem értik furcsa életét. Emésztenek. Ünnepi ebéd zsírja fénylik arcukon, s ha már unják a családi albumot, szavak kénsavába martnak testeket, asztalukon roncsolt életek . hevernek. Jaj a nem-növényevőnek, sötét otthonába bújik, alázatos háztetőt borít fejére, sejtések áramütése közt remeg, szöges ágyán vonaglik, mert még sebezhető a teste. Emésztenek. Ünnepi csömör ül szájuk szögletén, gondosan őrzik mindkét véleményük, az ál-igent, az ál-nemet, s kénsavba mártanak idegen, furcsa, fényes testeket. Kés áll ki bordái közül, így ismeritek meg őt — szégyenfoltot ütöttek homlokára — a nem-növényevőt. Rácsokat raknak köréje, így meri szájtátva körülállni sárga arcú nézősereg. Ha még tudod, emeld föl fejed, vaspánttal szorítsd el homlokod, s próbálj meg fölrepülni! Mikola Anikó Útó/zéten A tartozásomat megadtam és mellőletek elmaradtam, útszéli, kopár kőre ültem, szinte magam is megkövültem. Vártam, hogy mégis visszanéztek, barátok voltunk egykoron. Ö, de bolond is a lélek! Kérődzik az ábrándokon. Bár sejti, hogy a könyörület a légbe pattant, mint a hab, mégis remél s élesztgeti a rég kihamvadt parazsat. DÉNES GYÖRGY £aa Ce e'd a patkány, A Bölcs kinn eddegélt a kerti padkán, mikor egy este ráköszönt a Patkány: Dícsértessék az éj, az eljövendő, s 'dicsértessék a rizzsel teli bendő, Bár ültem volna én is étke mellett. ., De énnekem a Tudás vétke kellett, Ö, Lao, van egy titkom, alig hinnéd. .. Kolostorunkban, kétszáz lire innét. 'dús könyvespolcok közt szürkéül világom. Egyszer, amint a lapok szélét rágom, egy fakó fóliáns akad kezembe: Az Élet Titka. Varázsszóként zengve hatott reám a cím. Mohón legottan az egész szöveget fölaprítottam. Isteni volt. Az utolsó pont után álomra dőltem ott a polcon. Bután, Meri éppen arra jött a könyvtár őré, s lecsapott rám, az alva heverőre, 'A láma, szomjúhozva létem nyitját, a könyvtárból a cellájába vitt át. Megölt. S én immár háromezer éve őrzöm a Titkot spirituszba téve... ■—> A Patkány szava átvált halk lomozzá, A leckét Lao maga fűzte hozzá: f— Hány ember él, hány gyarló, balga földi, ki éjbe bújva csak a gyomrát tölti, s nem érzi a Derűt, a Napfény párját, Éltük az ilyenek hiába járják. Aki a Titkot fogával kereste, nem kár, ha döglött: többet ér a teste. — így szólt a Bölcs, majd jobb életre intett, és megbocsátotta a vétkeinket. Simkó Tibor 11
