A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-22 / 34. szám
Nyolc — tízezer éve szolgáltatják a gabonafélék az emberiség nagy részének fő táplálékát. Már az óegyiptomi fáraósírokban is találtak gabonaszemeket, melyek évezredeken át teljes épségben maradtak, sőt állítólag csíraképességiiket sem vesztették el. A gabona ősidők óta a termékenység és jólét jelképe volt, s mindmáig a legfontosabb kultúrnövény, mert nem csupán az emberi táplálkozás alapját, a kenyérhez szükséges lisztet és az állati termékekhez szükséges nyersanyagok jelentős részét szolgálatatja, de ezenkívül ipari célokra is felhasználják. Közép-Európában, így nálunk is, gabona alatt csupán a búzát, rozst, árpát, zabot értik, pedig a gabona fogalma felöleli a kukoricát, rizst, kölest, cirkot, muhart és pohánkát is. Ázsiában ma is a rizs a legfőbb gabonanemű. A történelem folyamán a földművelő eszközök fejlődése, a csáptői és kaszától az önkötözőig és a kombájnig hatalmas utat tett meg, de a minél gazdagabb aratásért való küzdelem ugyanaz maradt. A szentesi földművesszövetkezet 310 hektárnyi kalászosát már harmadik hete aratják. Két héttel később foghattak csak a munkához, s a mit más éveken tíz-tizenkét nap alatt elvégeztek, az az idén öt hétig tart nekik. Tavaly nyáron egy szem eső sem volt ezen a vidéken, besttltek a gabonaszemek, az idén meg a sok víztől az ujjak között morzsolt szem szétmállik, mint a tészta. Pedig nagyszerű termés mutatkozott. Hajdok Gyula szövetkezeti dolgozó: — Nagy gondokat okoz a sok eső . . . Bertu János a csernói átrakodó állomásról jött aratási brigádra Kisgóresre. A kisgéresi szövetkezet udvarán tisztítják a gabonát, aztán a száritóba engedik, ahol egy nap alatt 250 mázsát szárítanak meg. A nedves gabonaszemeket kétszer-háromszor is át kell engedni a szárítógépen.
