A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-08-22 / 34. szám
Az Egyesült Államokban egyre többet beszélnek erről a számarányról, a burzsoá sajté, rádió szinte belevési az emberek fejébe, katonai szakértők bizonygatják szükségességét és a washingtoni kormány lépéseket tesz valóra vénásukért. A „10:1“ nem más mint a sorra kudarccal végződött dél-vletnamt stratégiai elképzelések legeslegújabb változata. Lényege: az amerikai csapatoknak tízszeres számbeli túlerőben kell * lenniük, ha le akarják győzni a partizánokat. Mivel az amerikai szakértők becslése szerint a partizánok körülbelül 200 000-en vannak, Így az amerikaiaknak legalább 800 000 katonát kellene Dél- Vietnamba szállítani. (A kóreal háború legsúlyosabb napjaiban 400 000 amerikai katona harcolt.) Ehhez azonban mozgósítást kellene elrendelni az Egyesült Államokban. De ha már az amerikai tábornokok olyan vakon hisznek a delejes 10:1 arányban, akkor Is nagyot tévednek a Felszabadítás! Front haderejének felbecslésében, mivel a felszabadított területek tízmillió lakosságénak többsége (az ország összlakossága 13— 14 millió) gyűlöli a saigonl klikket, az amerikai betolakodókat és a Felszabadítás! Frontot támogatják. így a kétszázezres partizánalakulat csupán a magva lehet a szabadságharcosoknak. Igaz, hogy a saigonl klikknek is van félmillió katonája, de ezek annyira megbízhatatlanok, hogy már az is problematikus, érdemes-e őket felszerelni a korszerű amerikai fegyverekkel, hiszen tömegesen szöknek át a partizánokhoz teljes fegyverzettel. Az amerikai sajtó azt Is megírta, hogy a kórménycsapatok kezében léCao Ky légtanarsall, a jelenlegi dél-vietnami kormány elnöke egy angol lap tudósító jónak kijelentette: „Az,' szokták tőlem kérdezni, hogy kik a hőseim. Csak egy hőst ismerek — Hitlert.“ A saigonl bábkormány martalócal valóban a hitleri fasisztákon Is túltesznek kegyetlenkedéseikben. Egy meggyilkolt család a saigonl katona lábainál. vő városok lfjsága megnyomorítja magát, hogy elkerülje a besorozást, vagy lánynak öltözve bujkál. Nemrég például útban egy klkőpzőtábor felé, 50 fiatal a tengerbe ugorva próbált elmenekülni, de többségük elpusztult. A saigonl katonai klikk már halálbüntetéssel fenyegeti a katonai szolgálat elől bujdosókat, s ezzel maga kergeti a partizánokhoz a fiatalokat. McNamara hadügyminiszter és a tábornokok kikényszerltették újabb ötvenezer amerikai katona Dél-Vietnamba küldését és fohnson kijelentette, hogy az amerikai főparancsnok minden további kérését teljesíti. Az amerikai kormány tehát félre dobja az intervenció leplezésére használt eddigi jelszavakat és nyíltan a totális háború útjára lép. A 125 000-re növelt amerikai intervenciós hadsereg csupán átmeneti szám, mivel az egyre határozottabban tiltakozó amerikai közvéleményt nem akarták még jobban felháborítani, ezért kisebb részletekben adagolják neki a kelletmetlenségeket. A vietnami háborút azonban nem lehet elbagatellizálni. Egyre több amerikai család megérzi közvetlenül is az értelmetlen vérontást. Egyre több amerikai fiatal pusztul el a vietnami dzsungelekbén csupán azért, hogy a nagyravágyó Johnson elnök bebizonyítsa, hogy „a kommunizmus elterjedésének útját tudja állni.“ A legközelebbi intézkedések már részleges mozgósítást és rendkívüli katonai kiadások emelését is megkövetelik. Néhány hónapja 700 000 dollárt már jóváhagyott a kongresszus és ezzel bizalmat szavazott az elnöknek. Ma azonban a helyzet egészen más: „Ma már csak egy lépésnyire vagyunk a totális háborútól, — Írja Walter Lippmann neves amerikai h'rmagyarázó. — fis még közelebb kerülünk a szakadék széléhez, ha a saigonl kormányt támogató intervenciónkat a Viet Kong- és Hanoi elleni amerikai háborúvá változtatjuk.“ Ilyen körülmények között nem csoda, hogy egyre több Józan ltélőképe8ségfi amerikai ellenzi a veszedelmes háború kiterjesztését, amely provokáció a szocialista országok ellen, hiszen a szocialista közösség egyik tagját, a VDK-t szüntelenül bombázzák az amerikai légikalózok. A nyugati lapok azt Irjök, hogy új szakaszéba lépett a dél-vietnami háború. Ezt a szakaszt különféle stratégiai elvek érvényesítésével akarják kiterjeszteni. Azonban a „megváltónak" hirdetett 10:1 fölényre Is az eddigi taktikai lépések kudarca vár. Algériában a francia gyarmatosítók 700 000 katonája nem tudta kicsikarni a győzelmet, Dél-Vietnamba Is hiába küld Johnson bármennyi katonát és repülőgépet, végül mégiscsak a vietnami nép fog dönteni sorsáról, nem az amerikai monopóliumok. Az Egyesült Államok politikája ma komoly veszélybe sodorja a világbékét és jelenlegi Irányvonala mellett, amikor a világ csendőrének képzeli magát, bármikor kirobbanthat a dél vietnamihoz hasonló konfliktust a világ más pontjain. Sz. B. Így fest a Ho-sa-l Iskola (A Vietnami Demokratikus Az amerikai lúmaszpontok köreiéből elfizik a lakosságot, falvaikéi felgyújtják, Köztársaságban) az amerikai légikalózok támadása az embereket pedig táborokba terelik. .utón,
