A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-04 / 27. szám
Falu a föld alatt Nem tudjuk, mit álmodott Méri József és Kunylk Ferenc azon az éjen. Munkatévő Időben nemigen van Ideje álmodni az embernek. Szokás szerint korán kel, akárcsak ők ketten. Napkeletkor már a hernyótalpas kis paripát nyergelték künn a faluszélen s nekivágtak a hosszú táblának, hogy mielőbb végezzenek. Nyögött, recsegett a hernyótalpas a nehéz teher alatt, nyolcvan centiméter mélyen forgatta maga után a földet. Meszes, anyagos, nehéz föld, Jobbat el sem lehet képzelni szőlőtermesztésre. Mintha csak vérükben érezték volna az édes nedűt, melynek ágyát ők vetették meg, csöndes nótázásba kezdett Méri József és Kunylk Ferenc. S egyszeresek nagy ropogás ■ zavarja meg őket, Hátraplllantanak, hogy talán Ismét az eke..., de szent ég! Hol egy csontváz, hol egy fél ház, hol meg csodálatos edények bukkantak föl a föld mélyéről. Ml ez, mi történik Itten, néznek egymásra félelmükben. Egyikük azonnal a falu Irányában rohant, hogy jelentést tegyen a nemzeti bizottságon a látottakról! Berreg a telefon, s tovább száll a jelentés a nyitrai régészeti intézetbe. Azonnal jöjjenek Szőgyénbe, mert a faluszélen különös holttestek kerültek a föld színére. Másnap reggel már ott Is voltak a régészeti intézet tudományos dolgozói, Ivan Rlchardus és Stanislav Siäka. A szőgyéniek közül maguk mellé vettek tizenöt bátor embert s egy méter mélyen felforgatták a földet. Hol hallgatóztak, hol kopogtak, mintha csak arra lettek volna kíváncsiak, ml történt a föld alá temetett egykori Szőgyénben. Mert az ásatások közben falura találtak. Tizenkét összekuporodott ember sírját, több épület maradványát, hetven centiméter hosszú bőlényszarvat, festett kerámia cserepeket, csontkapát, kőbaltát és egyebeket találtak a föld mélyén. A tudósok megállapítása szerint 4000 éves öreg falu ez a föld alatt. íme, Szőgyén múltja. Bizonyára sok-sok nemzedék taposta már ezt a földet, de kevesen tudták, hogy talpuk alatt mi rejtőzik a föld mélyében, mint ahogy azt is kevesen tudják, hogy Ilyen régi múltba nyúlik viszsza Szőgyén története. Mert hogy múltja van, azt nemcsak a földből előkerült 4000 év előtti ükapák csontváza igazolja, hanem sok más hagyomány is. A krónika például megállapítja, hogy a XII. században már az oklevelekben is említést tesznek Szőgyén ről. A történelmi fejlődésben azóta váltakozott Szőgyén élete is. A XIII. század második felében az esztergomi érsek németeket telepít a községbe, hogy földjeit Jobban megmunkálják. így aztán két települése lett Szőgyőnnek. Magyar Szőgyén és német Szőgyén. így lett két gazdája egy falunak, amely még a mai napig is megőrizte régi szokásait, habár a szőgyénl németek leszármazottai már rég magyarul beszélnek. A szőgyéniek „védszentje“ a szent Orbán szobor, mely ott szundikál a szövetkezeti pince tövében. 1702-ben épült, akárcsak a borospince, hogy abban az Időben a hívő nép védnöke legyen a szőlőtermelésben. Ez a hagyomány inkább arról tanúskodik, hogy jő kétszáz évvel ezelőtt is termesztettek már szőlőt a szőgyéniek. Most is a szőlőhegyen találkozunk az emberekkel. A munkások víg dala messzi száll a dombtetőről. ,,A szőgyéni dombtetőn elhagyott a szeretőm, piros kendőt lobogtat, engem oda csalogat...“ Hogy hány legényt csalogattak a szőlőhegyre a szőgyéni menyecskék, azt a krónikába nem írták be. Csak úgy viccesen Jegyzik meg a falubéliek, hogy édesebb a szőlőhegyen a szőgyéni menyecske, mint Nágel Vince legédesebb leánykája a szövetkezeti pincében. Mert ott bizony még akad bőven a Jó édes nedűből, dicsekszik a pincemester. A leánykán kívül olasz rizlinget, müller thurgaut, veltlint, szemillont termelnek. A 45 hektáros szőlőből igaz, még csak 15 hektár terem, de 1970-ben már 130 hektár szőleje lesz a szövetkezetnek. — Tudják mit jelént ez? — teszi fel a kérdést Nágel Vince. Aranybányát! Tavaly 350 ezer korona jövedelmet hozott a szőlészet s ez évre 450 ezer a bevételi terv. Hogy bízok-e magamban? Gyermekkoromtól szerettem szőlővel foglalkozni. Ismerem minden csínját-bínját, szeretem a szőlőmunkát. Igaz, hogy nincs szakiskolám, de azért ha igyekszik az ember, nem marad le. Például a múltkor eljött hozzám egy fiatal mérnök, a pezinoki szőlészetből. Látván, hogy afféle kérgeskezű paraszttal áll szemben, a szót egyenesen a szakdolgokra terelte. Én bizony a kérdéseket megválaszoltam. Erre fel a fiatal mérnök kérdőn néz rám, hogy honnan tudom mindezt. Hát kérém, csak parádéra nem vezették be a parasztházba a villanyfényt. Azért van, hogy kihasználja az ember. Estenként bizony olvasgatok. Csepregi, Kozma és Procházka szőlészeti szakkönyve t olvasgatom. Ebben aztán minden szakdologra magyarázatot kap az ember. Persze a határt is ismerni kell, különösen a földet. Mert ugyanazt a szőlővesszőt, két szomszédos dűlőbe sem szúrhatja le az ember. Mindnek megvan a maga mésztartalma, összetétele, fekvése.. Minden dűlőt sajátosan kell kezelni, mint a gyereket. így aztán telnek a hordók ősz végére, mint ahogy telnek az emberi szívek is, a jó termés őrömére. A pincemestertől most már búcsúzunk s átnézünk a falu túlsó szélére a boszorkányknyhába. Mert bizony boszorkánykonyhát is talál Szőgyénben az ember. Idős Vavrecky Lajos a vezetője. Varázsműhelyét a falu szélén állította fel. Mélyen a földbe vágott néhány gödröt, . melléjük állított egy püfékelő régi gőzgépet, egy embernagy vaskerekű szecskavágógépet, néhány vagon burgonyát és zöld lucernát hozatott a szövetkezeti földekről. Kiválasztott három markos embert a tagságból s azt mondotta, most már kezdődik a „boszorkány, keverés“. A gőzgépben krumpli fő, a lucernát szecskavágó szeli apróra s a keverék hull a mély gödrökbe. Hat mázsa krumpli, egy mázsa zöld lucerna egy keverékbe. így telnek meg a mély gödrök, aztán az egészet leföldelik. Majd Vavrecky bácsi biztos lépéssel lép a tetejére s elégedett mo sollyal mondja: Most már nyugodtan alhatunk. A szőgyéni szövetkezet sertéseinek biztosítottuk az eledelét. Az így készült siló, főtt krumpli és zöld lucernakeverék két évig is eláll a silógödörben. Ez speciális eledel az EFSZ 3000 sertésének. Ez is a hagyományokhoz tartozik Szőgyénben. A múltból hozta magával Vavrec1 ky Lajos, aki már harminc évvel ezelőtt valamelyik nagybirtokosnál készített először ilyen keveréket. Ezt alkalmazza ma is, kis műhelyében, amit boszorkánykonyhának is nevezhet az ember, mert nemcsak Szőgyénben, de a környékbeli szövetkezetekben is híres lett ez az ember, ö készíti más szövetkezeteknek is a silókeveréket. Munkájának meg is van az értéke, 75 koronát is keres naponta a szövetkezetben. fjjelező asszonyok özvegy Benyó Imréné, Franyó Gézáné, Valter Boldizsárné és Szépe Lászlóné min den este a falu szélére siet. Mikor az emberek nyugovóra térnek, ők akkor foglalják el felelős helyüket. A szövetkezet tyúkfarmján éjjeliőrök. S megbízhatóbbak, mint a férfiak, dicsekszik Bottyán Boldizsár, a baromfirészleg vezetője. Soha egy félórát sem késnek, pedig este 18 órától reggel 6 óráig vannak szolgálatban. S a női precfzség és gondviselés meg is látszik a szövet kezet baromfiállományán. Például: a kacsakeltető gépeket idős Barna Ferencné ellenőrzi, aki nagy gondot fordít a keltetésre. Talán ennek a gondoskodásnak köszönhető az a szép eredmény, melyet elértek ez évben. 20 000 darab tojásból 80 százalék sikeresen kikel. Jelenleg 3900 tyúkjuk, 12 000 csirkéjük, 600 tojó' récéjük, 150 darab kacsájúk és 2400 kiskacsájuk van. Az évi bevételi terv 990 000 korona, amit tojásból, és baromfi-eladásból teljesítenek. „Fórum Szőgyénlenses“ E cím alatt két oldalas cikk jelent meg egv év előtt a Hét-ben. A szőgyéni szövetkezeti klubról, a falu kulturális életéről szólt. Most hiába kopogtunk a klub ajtaján, mert napközben minden épkézláb ember a földeken dolgozik. Bizonyára ennek köszönhetö, hogy olyan gondozott határt, mint Szőgyénben, Bratislavától kezdve alig lát az ember. De a szőgyéni szövetkezet jő eredményének, annak, hogy 23 koronát fizetnek egy munkaegységre, a jó szervezésben is, a vezetők hozzáértésében is látjuk a titkát. — Elnökünk, Csermák Borisz, kiváló szervező és nagyszerű emberismerő, — mondják a szőgyéniek. Mindenki szereti őt. Mert mindenben segít a tagoknak. A vezetőségben és a tagok között is jó az összhang. A fiatalság is feltalálja magát a faluban, komoly erőt képvisel a szövetkezetben. Ennek talán a Jő kulturális élet is a befolyásolója. Van színjátszó gárda a‘ faluban, a Csemadok helyi szervezete kifogástalanul működik. A tavaszi hónapokban a Vők iskolája c. színdarabot játszották. Oda haza négyszer mutatták be a darabot, majd Kamocsán, Muzslán és Csúzon is szép sikerrel szerepeltek. Amikor búcsúztunk, még szerényen megjegyezték a szőgyéniek: — Mi szeretjük falunkat, a földeket, szeretjük a szép dalt és szeretjük egymást, falubeliek. Nehéz volt a távozás a községből, mert úgy éreztük, hogy olyan emberek közt vagyunk, akik őszintén is mondják, amit éreznek. MAT0R ÁGOSTON és HOFEP LAJOS 18
