A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-08-08 / 32. szám

Hűvösudlk, ráfér a gyerekekre a szvetter. Tóth Péter kíváncsian vár|a, hogy a tanitú elvtársak: Gremsperger József és Valkó Ferenc megtalálja-e az ó szvetterét is valahol a skatulya mélyén

Anyukám, nagyon álmos vagyok, — mondja Vlda Sanyi, de a lányok, Váda Klári, Vlda Gabi, Vajda Alenka és Lázár Erzsi még egyáltalán nem álmosak

A Havliőküv Brod-i ifjúsági otthon tágas ebédlőjében a hdfcszú utazás után Ízlik a meleg reggeli

fel az elnököt. Alig negyedóra elteltével, éjfél után néhány perccel meghozza a hatszázhármas a kerületi nemzeti bizottság elnökét, Reichert elvtársat. Már aludt, elnézést kér, hogy várakoznunk kellett, mikor mondom, hogy a gyerekek két órától az autóbuszban vannak, éhesek, fáradtak, beül az autóbuszba s az étterem elé vezényli a sofőrt. Jóval záróra után van már, a pincérek újra felveszik a fehér köpenyt, s felszolgálják a gyerekeknek a kiadós vacsorát. Előkerül Svorc elvtárs is, aki azért nem várt bennünket, mert az ekecsi gyerekekkel volt elfoglalva, akik három autóbusszal érkeztek a városba az előbb. Megtudjuk, hogy újabb út áll előttünk: a gyerekeket

Ml lesz velem ennyi Ismeretlen magyar gyerek között? — A nagyszemű, szöszke Danka Drlmalová, egyik a három komáromi szlovák kislány közül

Jaj, de jó puha lesz az ágyam — mondja a mindig mosolygó Molnár Évi, — majdnem olyan, mint az otthoni!

Havliőküv Brodban, az ottani ifjúsági otthonban helyezik el.

S a piros autóbusz, nyomában az egyik ekecsi autóbusszal' újra szeli a kilométereket. Mucha Ernő, a sofőr huszonnegyedik órája ül a kormánykerék mellett. A gyerekek egymásra dőlve, a pedagógusok vagy Vlda néni ölében most már jóllakottén elszenderednek. Virrad, a cseh völgyek mélyéről fölszáll a hajnali köd.

Négy óra múlt, mire a két autóbusz megérkezik Havliőküv Brodba. Négyes, hatos, nyolcágyas szobák, és jó meleg reggeli fogadja a gyerekeket. Négy pedagógus (az ekecsi gyerekeket Varga Frigyes és felesége vezeti), valamint egy szülő, Vida néni gondoskodik majd róluk a szünidő alatt.

S lehet, hogy a szünidő után is. Az ötvenkét megrongált csallóközi iskola közül egynéhányban tanítanak már szeptemberben, de az ország különböző helyein elhelyezett kilencezer gyerek közül legalább hatezren előreláthatólag idegenben kezdik majd a tanévet. Az iskolaügyi szervek gondoskodnak róla, hogy saját tanítóik tanítsák őket, anyanyelvükön, magyarul.

Reggel van. Havliőküv Brod fölött most kél a nap. A szobákban már csend uralkodik. A talán sosem hallott messzi városban, szeretetre, megértésre, otthonra talált hatvan magyar gyerek. A fehér párnán szelíd békességgel nyugszanak a csöndesen szuszogó, dundi gyermekarcok, a kócos, szöszke fejek. És álmuk hazaszáll: oda, ahova majd nemsokára újra visszatérnek. Haza, az újjáéledt, a majd újra virágzó csallóközi falvakba, amelyeket újra felépít az életet, jövőt teremtő emberi akarat.

Mert a hazát, az otthont, a szülőföldet, a családi meleget, a szülői szeretetet nem helyettesítheti soha senki és semmi.

Prandl Sándor felvételei