A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-04 / 27. szám
Az egész város egyetlen égy nagy vár, hatalmas sáncokkal, kerítésekkel, bástyákkal, orgonyokkal, tornyokkal. A vár védelmét valójában a céhek látják el, minden céhnek megvan a maga bástyája, sánca, amit egyrészt karban tart, másrészt védelmez, ha ellenség jön. A császári katonaság Inkább amolyan hátvéd, biztosíték, legfőbb feladata a visszatérítés nagy szent munkáját elvégezni. A szűcsök, timárok, vargák, kovácsok, tőzsérek, kereskedők, molnárok, kerékgyártók, felcserek, orvosok, megannyi céh jól szervezett védelem, mi több, engedelmes eszköze Belgiojosonak, legalább is 6 ezt hiszi. Hogy mi készülődik mélyben, a céhek legalján, a bástyákon, árkokban, alagutakban, a céh házak suskusaiban, ő azt nem tudhatja. De neki, magának is Jobb, ha nem tudja. Ö csak azt tudja, hogy az egyénenkénti áttérítés nem valami rózsás állapot. Igen szaporátlanul megyen, mire az utolsó Is áttérne, az eleje megint visszacsámborog. Nem is beszélve a távolabbi falvakról és városokról! Elő! kell kezdeni az egészet, azonnal. Mégpedig ott, hogy a kastélyok, várak, földbirtokok urait kell elsősorban Is viszszatéríteni. A többi aztán szinte megyen magától. Utánuk következnek nyomban a papok, a papok után a nép. Dehát mindezt csak sorjában szervezetten, nem lehet a falnak menni' Hübele Balázs módjára. Földbirtokosokkal, várurakkal, vezetőemberekkel szépen kell bánni. Így kezdődtek meg a Palotában a nagy vacsorák. Amelyekre meghívták az ittlevő és átmenő diplomatákat, titoknokokat, kancelláristákat, a Tanács tekintélves urait és a környék és a távolabbi részek urait, földbirtokosait. A Palota, amelyben gróf Belgiojoso József tábornok székel, igen régi és tekintélyes épület s bent van a város szivében. Nagyurak, fejedelmek szállása volt ez valaha, akik a városba vagy a városon keresztül jöttek, mentek. Lőcse városa épített > pusztán csak azért, hogv ha Kassán van dolga a tanácsbélieknek, vagy a céhmestereknek, kereskedőknek, ne kelljen szállásért fizetniük. Nem sokáig tartott ez a lőcsei aranyállapot, drága mulatságnak bizonyult ez így nagyon, egyszóval, Kassa megvette a Palotát és még Mátvás király is lakott egyszer benne feleségével. Beatrixszel. A balkáni kolera elől menekültek ide. Úgy látszik, jól érezték magukat, mert mikor elmentek, adósok maradtak nyolc arannyal. Amit aztán kamatos kamattal küldött meg harminchét aranyforintban. Egyre nagyobb élet folyik a Palotában, olyan mértéltben, mint amennyire összetorlódnak a császári szándékok nyomán a tennivalók. Ha az áttérítés munkája nagyjából meg lesz, akkor azonnal következik Bocskai bihari főúr hatalmának felszámolása. És ha kell. bebörtönzése, vagy kivégzése. Persze, ezt «em lehet úgy. hogv majd rácsapunk és készen van, hanem a munka máris folyik megfontoltan és meggondoltan. (Ezek még nem tudták, hogy ezt a két szót majd egy későbben! császári uralkodóház átveszi és ennek jegyében taszítja bele birodalmát a széthullásba és pusztulásba.) Belgiojoso felesége, a Nagyasszony is ki akarja venni a részét a nagy munkából, legfőképp úgy, hogy a végleges hódítás de igazabban behódítás nyomán terjeszti és tanítja a német úri rendből és a császári házból lefelé szivárgó szokásokat. Madrid—Párizs—Bécs—Prága ez a nyugati műveltségnek az útja, s ennek az útnak le kell ágaznia Kassára is. Kassáról pedig hadd ágazzon csak tovább, a Belgiojoso Magyarország testében keresztbekasba menetelő hadai után. A spanyol-barokk művészetből nőtt ki ez az ízlés. Világos, hogy minden ország hozzáadta a maga egyéni jegyét, Bécs is, Prága is, miért ne adhatná hozzá Kassa is? Csak alapjában maradjon minden az, ami. Az egyéni és családi élet minősége otthon, a családban, társaságban, békében és háborúban és mindenütt és mindenhol, az élet egész terjedelmén. Hogyan éljünk, legyünk a hétköznapokban, hogy éljünk az ünnepnapokban, hogyan viselkedjük női társaságban, hogyan, amikor csak férfiak közt vagyunk és itt is nagy különbség, ha magunknál rangosabb emberek között vagyunk, vagy csak hasonlók közt, vagy éppen alantasabbak a többiek. A Palota törzslakói: a gróf titkára, írnokai, közvetlen katonai alkalmazottai, akik jó példával járnak elől a magaviseletben. Nehéz az eset. Mert a különböző nvelvű és nemzetiségű diplomaták, jövőmenő futárok s marcona katonatisztek egyáltalán nem udvari, tehát pálotaképesék. Addig csak megvannak úgy-ahogy, amig nem isznak. De ha igen, akkor kitör belőlük az őstermészet. Igen gyakoriak a bőséges, nagy vacsorák, amelyek rendszerint belenyúlnak a hajnalba. Hajnaltájban a legtöbb félrevaló dolgára akarna már menni, de mert nincsen annyi árnyékszék, hogy ezt rendes módon megtehessék, telerondítják a kínos gonddal ápolt és nyesett német kertet, amelynek bokrai úgy vannak a nyeséssel formálva, de inkább nyomorítva, mintha mélabús alakok ácsorognának szerte széjjel a hajnalban. Ezek mellett a cserjék mellett néha két figura is kucorog. Egyik erről, a másik amarról. Van. akit elnyom a buzgóság, alszik egy sort, utána meredten bámul belé a felkelő napba. Szóval, nehéz ebből a társaságból az úri rend számára művelt embereke* nevelni, meg bajos. Mindegy, Belgiojosoné vállalja. Mert ez olyan asszony, hogy gyermekkora óta mindég próbálja és próbálja a lehetetlent. A mostani vacsora igen nagy vacsora lenne, mivel ezen az estén, de inkább éjszakán két nagyon fontos dolgot beszélnek meg az urak. Egvik az. hogy most történne meg a császári területek magyar földesurainak áttérése, a másik meg az, hogyan is szoríthatják sarokba a legsikeresebben Bocskait? Ezt is csak ezekkel az urakkal beszélhetik meg. A nagy teremben van most is, mint rendszerint hasonló alkalmakkor a vacsora. Az asztalfőn a ház asszonya, a grófné, Brunchig Krisztina ül. Mellette balkéz felől a gróf, jobb kéz felől Pecz ezredes, aki igen előkelő személyiség ma este, mivel fontos híreket hozott Bocskairól. Pecz ezredes mellett Kolkovicz Melchior és László Péter, a tokaji szállás főemberei. Á bocskai birtok elkobzását Is meg akarják ma éjjel Belgiojosoval beszélni. (Szeptember 8.) Az elkobzás elég könnyen menne, de... azt meg is kell szállni, el is kell foglalni. Közben, az Is megeshetik, hogy Bocskai kerülő utakon visszamegyen a császári hűségbe, és akkor pedig baj lesz. Mert bizony ezesetben elmondhatják, hogy... bekapták a legyet megannyian. De legfőképpen Belgiojoso. Dehát, azért vannak most itt, hogy mindezt és sok minden mást, ezekkel összefüggő dolgokat megbeszéljenek és határozzanak. A főasztal mellett huszonkét szék van, tíz szék erről, tíz szék túlfelől, és kettőkettő a két végén. De egyik széknek az ülőkéje lentebb van, vagy fentebb, mint a másiknak, vagy harmadiknak. Azt lehetne mondani, hogy ahány szék, annyiféle magasságú. Kisebb, nagyobb, megnagyobb, majd megint kisebb, vagyis alacsonyabb, aszerint, hogy aki ráül vacsorakor, milyen testalkatú. Akár nő, akár férfi, de itt nem lehet.'-hogy egyik nagyobbnak lássák, mint a másil® Kivéve az úrnőt, akinek a széke legmagasabb* de ezt is inkább csak azért, hogyha lefelé, kínálja, hát jobban tudja kínálni vendégeit. Külön mestere van a székek összeválogatásának, ami úgy történ;á, hogy amíg a vendégek kezükben - serleggel vagy csészével, vagy csuporral, twgv findzsával még állnak, párban vagy hármába, négyében, beszélgetnek, a mester némán szemlélődik, a vendégek testalkatát vizsgálgatja, néha szájszéle is mozog, csaknem mondja el ^véleményét erről is, arról is, mert tudvalevő, hogy a kimondott vélemény jobban és maradandóbban marad meg az emlékezetben. De nemcsak a testmagasságot vizsgálgatja, hanem a test terjedelmét is. Főként az idősebb nőknél. Mert az mégis csak lehetetlenség lenne, ha. olyan széket adnának az inasok valamelyik nő alá, amelynek nem férne az ülőkéjén. Ez a székek, ha alacsony karral is, de karosszékek, és ha esetleg valaki bele is tudná magát préselni, megeshetne. hogy vacsora után a karokat le kéne fűrészelni. De mindezt csak azért, hogy igen fontos mesterség itten a székek szabályos megválogatása. A száj és fej és szem és orr lehetőleg egyVonalban álljon. Ez itt a lényeg. Ha a száj nyílik, mintha egy nagy vonal nyílna... A mester végre kimegyen, hogy kevés idő múlva hordják befelé a székeket az inasok. A másik igen fontos mester itten a főétekmester, aki ott áll az ajtón belül és nézi, vigyázza a tálakat, tepsiket, amint hordják be íz inasok. Ezt a culápot megigazítja hirtelen, ezt a csülköt emigy fordítani... Ezt a tálat ide, azt meg amoda ... Mire felszolgálnak, tisztára beleizzad. De még ez az ember. Hanem a légyfogó ember a légycsapóval! Egyszer marókkal, egyszer csapdával... Dehát a légvfogómester nem itt van a terem ajtajában, hanem a folyosó átjárajtajában és szeme állandóan a sülteken, a galuskán, a lekváron, mikor mit hoznak az inasok. Az inasok felett néha légyfelleg kavarog, és marék lendül, ujjak csukódnak, aztán másik, légvcsapós kezének hüvelvkujjával ebben egy nyomás, aztán belé egy 12
