A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-28 / 9. szám
Egy faluval tovább: Kőhídgyarmaton Ez már nagyobb falu. Kint a Garant sík partján, illetve az árterületén. Része ez is a Galíciának, vagy ahogy Kara Márton szövetkezeti elnök mondja, Balkánnak Itt, ahogy a táblázaton is látjuk, csak 19 személy válaszolt a kérdőívre. De elhagyom a statisztikai adatokat, csak szükségképpen idézem majd, hiszen azt úgyis közöltük, lássuk inkább a falut, és a tényleges olvasót, tehát az embert. Mit olvas, és ki olvas: mennyit olvas? A falu rövid vázlatát a nemzeti bizottság elnöke, jancsa Ferenc adja. Az 1350 lakosú falu 1165 hektár földön gazdálkodik. Ipari dolgozó 193 személy. A szövetkezet állandó tagsága 145. Művelődési otthonuk még nincs, csak egy Istállóból átalakított terem. Ezt most alakítják át szövetkezeti klubbá. A szlovák—magyar iskolában 98 gyerek tanul. A szövetkezetben a munkaegység értéke 15 korona Talán még annyit, hogy nehezen indultak, miután a kitelepítés megzavarta a falu harmonikus egységét. A helyi népkönyvtár az óvoda mellékhelyiségében, a valamikori tanítói szobában van elhelyezve. A könyvtár 1411 könyvéből 962 a magyar nyelvű. A falu 45 különböző újságot járat 457 f>éldányban (körülbelül ugyanennyit vásárol havonta). A komáromi Magyar Területi ''Színházzal szerződésük van, és minden előadásra bemennek Párkányba. Jancsa Ferenc elnök az olvasásról csak annyit mond, hogy olvasna, ha ideje lenne rá. Szereti az útleírásokat, a Verne regényeket. Tehát nem gond a könyv beszerzése. Véleménye szerint a fiatalság fut a szövetkezetből az iparba. Az ok a nagyobb kereset. Erről az utóbbiról más a véleménye Kara Mártonnak, a szövetkezet elnökének. Szerinte, ahogy erősödik a szövetkezet, úgy maradnak itthon a fiatalok. Számvetést végez előttem, hogy mi a különbség a vándorló munkás és a szövetkezeti tag jövedelme között, ha mindennap a maga asztalánál eszik, nem utazgat és nem költ külön a családtól. A könyvről Kara Mártonnak is egyéni véleménye van. Persze, gyakorlati, mint minden vérbeli szakembernek. Könyv nélkül, elképzelhetetlen az élet, nincs gondolkodás, ezt mondja. És újra a nincs kerül előtérbe. Nincs megfelelő és elegendő szakirodalom. A könyvről, a tanulásról néhány kiragadott mondatát idézem: — A Mezőgazdasági termelés című könyvvel megint baj tesz. Nem munka az, ha egymás kezéből kapkodjuk a könyvet. Szépirodalmat nincs időm olvasni. Már gyermekkoromtól kezdve csak a szakirodalom érdekelt. Apámmal szó szerint veszekedni kellett, ha valamit javasoltam neki, amit olvastam. Megtettem azt, hogy télen kerékpárral mentem Komáromba a mezőgazdasági tanfolyamra. Persze ez még harminckettőben volt . . . Kara Márton pontosan körvonalazza a kérdésekre adandó választ. A szövetkezeti iskolázás alapanyaga a könyv. Hiába * tapasztalat, ha nincs elméleti tudás. A vezetőség naponta szükségét érzi, hogy egy szakcikkről vagy könyvről este a munka után még hosszú vitát folytasson. Azt a véleményét nem először mondja, hogy a drága pénzt minek ölik olyan könyvekbe, ami mázsaszám hever a könyvtárakban és nem olvassa senki. Itt arra gondol, hogy még mindig aránytalanul sok a szlovák nyelvű könyv a magyar faluk könyvtáraiban — és kár a sok jó könyvért. Itt is mint Libádon, olyan a falu vezetősége, hogy valóban minden gondja a falu. A szövetkezet irodájában két szekrényben sorakoznak a könyvek, hogy segítsék ezt a gondoskodást. Az elnök bizonyításképpen csak előkap egy könyvet, belelapoz és idézi a megfelelő részt vagy mutatja az ábrát, ami a növények kártevőit vetíti elénk A könyvek azért Kőhidgyarmaton sem maradnak olvasatlanul. Bár a kérdőíveken nincs aláírás, úgy kell megkeresni az olvasókat, hogy valljunk de így is kikerekedik a valóság. Gyarmati Imréné, a szövetkezeti raktár könyvelője az utóbbi időben csak meséket olvas. Andersen meséktől a 77 magyar népmeséig mindent. Olvas, mert a két gyerek ezt kéri, hogy majd néhány év múlva ők olvassanak. Ilyen olvasás is az ember későbbi irodalomszeretetét szolgálja és ez természetes is. De Gyarmatiné. mint mindenki, az újságok szerelmese. Nem egy, sem kettő, amit járatnak, vásárolnak. Már is mondja, hogy tolmácsolja: az Irodalmi Szemlében hozzanak minél több jó novellát, mert regényre nincs idő. Dicséri a Hét folytatásokban közölt regényeit így jobban van rá idő. meg izgalmasabb is, van mit várni a hét végén. De könyvcímek is kerekednek: A nyomorultak, Mondják meg Zsófikénak, Monte-Chrislo grófja és természetesen Arany János, Petőfi. Két asszony ül egymással szemben, és Gyarmatiné után őket kérdezem, hogy mondanák meg véleményüket a könyvről, az olvasásról. Kocsis Zoltánná és Haulik Sándorné az általános asszonyi válaszokat adja, hogy nincs idő olvasni, elmarad a mosás, ha hosszú a regény, nem lehet abbahagyni, ha belekezd az ember. De ők sem mellőzik a jő könyvet és a napi. heti vagy a havi folyóiratokat. Itt a jó novellát, elbeszélést keresik, és a verset is, ha jó A könyvtár vezetőjét. Erdős Lászlóné óvónőt az iskolában keresem, mivel annak szomszédja az óvoda, illetve a könyvtár. Az iskolában egy gyerekre akadok és meg nem állom, hogy ne kérdezzem a tanulásról, a könyvről. A gyerek Kontár Jóska és a 77 magyar népmesét olvasta legutóbb, de nem tudja, kicsoda Illyés Gyula (ezt általában kevesen tudják a kérdezettek közül, aminek egyedüli oka lehet, hogy az utóbbi nyolc évben a hazai tanügy, mármint a csehszlovákiai, érthetetlenül mostohán bánt a legnagyobb magyar élő költővel. Eddig érünk, ahogy jön Erdős Lászlóné könyvtáros és így megszakad a beszélge tés a gyerekekkel. Folytatjuk a három könyvszekrény között, ahol minden vasárnap kölcsönzési órát tart a könyvtáros. Ennek eredménye pedig egy év alatt: a 962 magyar könyvből a 105 nyilvántartott kölcsönző 1200 kötetet olvasott el, tehát egy kötetet itt is több alkalommal kői csönöztek ki. Az idegen nyelvű könyveket itt sem olvassák, esetleg a gyerekek a meséket. Külön kérdezem, hogy Erdósné tud-e arról, hogy ebben az évben már szabadon veheti meg a kívánt könyveket bárhol, ahol azokat megkapja Tudja-e hogy a járást nemzeti bizottság mát- le is küldött ilyen irányú tájékoztatást. Mindezt azért így elöljáróban, mert ez az intézkedés adhatna szárnyat a jó könyvtárosnak, és azért is ezt kérdeztem elsősorban, mert Libádon Bitter Mihály már ismeri ezt a rendelkezést. Erdősné nem tud erről. Kőhidgyarmaton marad talán a régi ^gyakorlat... hogy. de nem ismétlem az elmondottakat. Csupán bizonyításképpen összegezem a válaszokat. A négyszáz korona negyedévenként nem volna kevés, ha sikerülne megszerezni érte a kívánt könyveket. Ebből nincs elegendő Párkányban, Anda könyvárus foltjában. Mit tehetnek? Hozzácsapnak valami csapnivalót. Nincs a könyvtárosok részére magyar nyelvű szakszeminárium a járáson. Nem is ismernek onnan névről senkit. Aki segít, tanácsot ad és elbeszélget Erdősnével, az Bitter Károlyne a párkányi könyvtáros, a hazai magyar írók által is jól ismert személyiség, mivei nem egy alkalommal szervezte már nem szerzői estjüket. Tehát tőle Bitternétö! mint barátnőtől Kapja a segítséget Erdős Lászlóim. A járástól csak annyit, hogy leugranak. megnézik hogyan tartják nyilván az olvasókat, mi az eredmény, maid figyelmeztetik a könyvtárost, hogy pontosan küldje a havi jelentést, mert a jelentés nagyon fontos, ha sokszor, illetve olykor nem egészen igaz, akkor is fontos Mire volna még szüksége Erdösnének? A könyvtári tájékoztatóra, a Könyvtáros című hazai magyar lapra, hogy minden lehető jó könyvről már időben tudjon előjegyeztethesse a Könyvesboltban, hogy a könyvesbolt vezetőle elegendő mennyiségben rendelhesse meg az illetékes helyen. Mert van igény, de miből kínáljon a könyvtáros, ha nincs a szekrényben nagy választék? Néha megkésve az újságokból értesül a könyvtáros éá olvasó az új könyvekről, de hol lehet azt megvenni? Ezt már nem írják a könyvismertetők. Nem ismerem még a végeredményt a többi faluban, ahol a felmérés történt. Itt, ebben az esetben már csak a járási székhely illetékes és felelős intézményei mondhatják el véleményüket. Márta Veissová, a Járási nemzeti bizottság illetékes könyvtári dolgozója nincs hivatalában. Kint van valahol a Járásban. Az osztályvezetője mondja helyette, hogy a könyvek beszerzési módja ez, évben valóban változik, oly formában, ahogy azt Bitter bácsi elmondta Ott veheti a könyvtáros, ahol neki jólesik, és azt ami kell, ha kap A járási népkönyvtárban sem vagyok szerencsésebb. Itt sem találom a vezetőt, Drziková elvtársnőt. Bár régebbi ismerőseim közül itt van Tóth jánosné Baicsi Katalin, Banyár László és még egy munkatárs, Kmotrik Kálmánná. Nem kívánok számokat, csak annyit, hogy igazolást Kapjak a két faluban elmondottakra vagy azok cáfolatát. És a megállapítás igazolja a panaszokat. Még eddig egyetlen alkalommal sem tartottak magyar nyelven olyan jellegű szemináriumot, amelyen a könyvtáros módszertani munkáját segítették volna elő. |árási tájékoztatót eddig csak szlovák nyelven adiuk ki. ez is oly szegényes, hogy nem tudom elképzelni, mit segít. Tehát egy szót sem adnak kJ magyar nyelven, ami a könyv propagálását segítené. A Könyvtáros című központi magyar nyelvű folyóirat olyan segítséget jelentene, amit hirtelen nem is lehet felmérni. A járási könyvesboltban Decsy elvtársat keresem. Öt sem találom. Helyette Racek Stefan boltvezetővel folytatunk eszmecserét, főként az utalványokra kiadott könyvek hogyanjáról. És nála nagyon meglepő, sőt furcsa magatartást tapasztalok. Igaz, hogy kiadtak egy olyan rendeletet a tárási nemzeti bizottságokon, miszerint szabadon lehet ezentúl könyvet vásárolni de ők mint boltosok, ez év februárjában már meg is vétózták ezt a rendelkezést. Mert ők, a boltosok, hozzá vannak szokva az utalvány adta lehetőséghez hogy hozzácsapják a csapnivalót minden esetben a rendeléshez. És mi lesz a bolttal? Rácok boltvezető oly őszintén tiltakozott minden váltoiás ellen, hogy ezt valóban csak korlátoltsággal lehet magyarázni. Ki jöhet most sorfa ezek után? A könyvbehozaiali vállalat? A központi elosztó szervek? Vagy valóban csak egv önálló magyar könyvkiadó segíthet a meglévő állapotokon? » 11
