A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-03 / 1. szám
Prandl S. felvétele Szentes 1961 id. Kulcsár B. Ferenc 61 é. Tempo g'ut&to h= ..' -~Í~1 Ciepe - rt<j --f- r 1 1 \ 1 i \ \ at a - ao , Nem a-4—1 kar el - allVI L,-F3 -... t—; •• ---------, Ez a Wv - via. kÁi -lavuj vka-j“-, fele VV\ a. -■■ -4- n—r =£=í -1 HM--4 * n - * •------^ ~ kar Wlvú Tva-ta. -Via . A Hét zenei rovata, vezeti: Ág Tibor A régi és új stílusú népdalaink csoportián kívül létezik még egy mennyiségileg elég jelentős csoport. Ez nem foglalható sem a régi, sem az új stílusú népdalok keretébe. Igen sokfelé dallamból tevődnek össze. Egyes dallamoknál több közös vonást fedezünk fel a régi, vagy az új sti lusú népdalokkal. Ezek valószínűleg magyar eredetű dallamok. Azonban vannak olyan dallamaink is, melyek semmi kapcsolatot nem mutatnak a régi vagy úf népdalstílussal. Idegen hatás érezhető raftuk, vagy pedig közvetlen dallamátvételek a szomszéd népektől, egy részük nyugat európai hatásra keletkezett. Bartók Béla szerint annak ellenére, hogy a magyarság nyugaton német nyelvterülettel érintkezik, közvetlen német befolyásnak a magyar népdalban mégslncs nyoma. Ha akad is a magyar anyagban ,prémet veretű" dallam, az „valószínűleg közvetett úton a csehek—morvák—szlovákok révén futott el hozzánk.“ „Az anyag egy része a nyugat-európai dúr moll hangnem befolyására vall. Érdekesek a dallamok rttmusformái, amelyek a szlovák és a magyar nyelv közelrokon hangsúlytörvényeihez alkalmazkodnak, például a hangsúlytalan kezdések hangsúlyosakká alakulnak. Sok ide tartozó dallam közös a magyar és a szlovák parasztzenében.“ (Bartók: Magyar parasztzene). Mai számunkban közlésre kerülő népdalunk is idegen hatásra keletkezett. Változatát Bartók Béla fent említett tanulmányában is közli. Érdekessége az, hogy a többi változatoktól eltérően ebben a változatban kis tere helyett nagy tere fordul elő. A sorok szótagszáma különböző. Az első két sor szótagszáma 6, a harmadiké 9 és a negyediké 9. John Heartfield fotomontázsai A Nemzeti Múzeum kiállítótermében A fotomontázs — úgy lehet — magasabbrendű, mint az egyszerű fényképezés. A fotomontázshoz teremtő, alkotó erő szükséges. Korunk egyik jelentős, fottfmontézzsal foglalkozó művésze festőként is kezdte. A német Heartfieldről van szó, aki egész munkásságát a munkásmozgalom, az antifasizmus — tehát a haladás, a béke szolgálatába állította. Bratislavában, a Szlovák Nemzeti Múzeum termeiben került sor Heartfiled munkáinak kiállítására. Belépsz, s az első benyomás is lenyűgöző: két ökölbeszorult kéz emelkedik a magasba, az egyik fekete, a másik fehér. De milyen Irdatlan kezek! Talán négy méter magasak___ Az ember úgy érzi magát előttük, mint a hívő az oltár előtt... Ez a monumentális kép a népek barátságát, összetartását példázza. De vannak itt kisebb képek is, s a hatás ezeknél sem marad el! Egy képen két összenéző orvos s mögöttük röntgen-készülék. Az ernyőn pedig egy elferdült hátgerinc. Azért görbe, mert a páciens jobb keze — náci köszöntésre — magasba lendült. A fotomontázsok szerzője különben ré gi harcosa a munkásmozgalomnak, a kommunizmus ügyének. Ezt bizonyltja, egy 1928-ban készült választási falragasza is. Hatalmas, markolni készülő félkéz. Csak ennyi. Egyszerű és nagyszerű! A szöveg pedig Így szól: „Űt ujjad van — öt ujjaddal megragadhatod az ellenséget! Szavazz az ötös számra, — szavazz a kommunista pártra!“ Mindmáig vita tárgya, hogy a fényképezés művészet-e, vagy csak amolyan művészieskedés ... Heartfield, a fotomontázs nagymestere mindenképpen művész. Sz. V. „Ahol ez a férfi vet, ott az éhség, a háború és tűzvész arat“
