A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-03 / 1. szám
Vavreczky Géza a Színművészeti Főiskola végzett növendéke: „A modern ember sokoldalúan művelt s nem fél az igazságtól. Az új évben szeretném, ha mindenkinek bármire rámondhatnám, hogy nem Jól van, ha úgy gondolom valamiről; ha mindenkiben ' felismernék a tudást, a tehetséget s a sajátos lényeget.“ Harangozó György másodéves vegyészhallgató: „Minden ember modern, aki Jobbat akar az előzőnél." Prandl Sándor felvételei Jánossy Katalin rádióriporter: „Nekem csak egy kívánságom van az új évben: legalább egy kis része sikerüljön annak, amihez hozzáfogok.“ új évben, ha három kívánságod teljesülhetne? A feleletek érdekesek s elgondolkoztatók. És semmiképpen sem adnak okot a „... hihetetlenül alásüllyedt az ifjúság“-féle általánosításokra. Ezek a fiatalok nagyon is jól látják, hogy a romantikának befellegzett, hogy az eszményképek a valóság ismerete nélkül nemigen használhatók. A tizenkét megkérdezett közül 19á4-ben politikából nyolcra az volt a legnagyobb hatással, hogy Hruscsovot leváltották. Ami más szóval azt jelenti, hogy az eszményképekről egyenesen a korunk szoktatja le a fiatalokat. Öt-tízéves tudatositási korszakuk alatt (az utolsó öt-tíz évről van szó) számos meglepetés, csalódás érte őket, s ellentétes hatás alakuló világképüket. S a meglepetések, csalódások nem a legmelegebb ágyat vetik az eszményképeknek, a romantikának. S ezt a szemlélet-racionalizálódást tükrözi a kérdéseinkre adott többi válasz is. A tizenkét megkérdezett közül három arra a kérdésre, hogy „Ki az ideálod?“ egyszerűen „Nincs ideálom“-mal felelt, kettő kitérő választ adott. (Ideálom az idealizált ember, ideálom a tökéletes ember stb), hárman Petőfit (Szociológiát vagy romantikát) és Adyt nevezték meg eszményképüknek, mintegy jelezve ezzel, hogy még sohasem gondolkoztak a dolgon, de a többi sem adott egyértelmű választ. Felsoroltak öt-hat nevet is, akikből eszményképet próbálnak maguknak formálni (Madách, Ghandi, Wagner, Shae, Einstein, Petőfi, Fellini stb.) Ggy látszik, Duray Miklós, másodéves geológus nemcsak a maga nevében beszélt, mikor azt mondta, hogy neki ideálja nincs, mert szerinte a modern ember nem eszményképek után fut, hanem számot vet a valósággal, s arra épít. Ezzel a racionalizálódással függnek össze a „Mi az élet célja?“ kérdésre kapott általános szokványfeleletek is. (Hasznára lenni az emberiségnek; a boldogság stb.) Itt Jánossy Kató válasza tűnik összegzőnek: Az ember célja a béke. Ha béke van, az életcél kialakul. — Ügy tűnik, mintha a fiatalok csak azt tudnák, mit nem akarnak. Hogy mit akarnak, azt majd a gyakorlat hozza magával. S amit akarnak (három kívánság!), azok gyakorlati jelentőségűek: teljesebb megnyilvánulási szabadságot, kevesebb súrlódást a nemzetiségek együttélésében, megszerezni a diplomát, utazni, nyelveket tudni, lefogyni, nyerni a Sportkán stb. S Szabó Pál szerint alásüllyedt az ifjúság! S mi a valószínűbb? A fiatalok egyrésze valóban „alásüllyedt“, de azoknak a sorsa azt hiszem elsősorban a javítóintézetekre, ha nem a börtönökre tartozik, míg a másik részének gondolkodása éppen a kor hatására gyakorlatiasodik, racíonalizálódik. Ezek a fiatalok a valóság megismerésére törnek, aszerint rendezkednek be, s nem eszményképeket kergetnek. Nem megváltoztatni akarják a világot, de megismerni, s biztonságot benne, s a változást törvényszerűnek tartják. Bátornak, sőt vakmerőnek tűnhet, hogy egypár főiskolás néhány válaszából ilyen messzemenő következtetéseket vonok le, de talán mondanom sem kell, hogy következtetéseimben nemcsak ezek a válaszok, hanem mélyebb tárgyismeret s tapasztalatok is bátorítanak. S egyébként is ez az írás inkább csak felhívás a fiatalok problémájának tárgyilagosak!», szociológiai alaposságú vizsgálatára, mert ha romantikán nevelkedett fővel közeledünk hozzájuk, akkor valamennyien ördögöknek tűnnek. S ez az írás csak illusztráció-kísérlet ehhez a „felhíváshoz“, most az új év kezdetén, mikor egy kicsit mindent elölről kezdünk. Németh Lídia; az Építészeti Főiskola harmadéves hallgatója: „Jó mérnök, s nem utolsó sorban Jó anya szeretnék lenni, és tisztességtudó, művelt gyerekeket nevelni.“ Gágyor Péter, a Dimitrov Vegyi Művek diszpécsere: „Az ember célja a hit. Hogy miben, az állandó probléma.“ Halgas Veronika, ötödéves bölcsész: „Eszményképem Moravia „Római lány"-a. Persze, nem az életmódja, hanem az azon is túl mutató tisztasága, természetessége.“
