A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-06-13 / 24. szám

A szerelemben hinni kell 2 Próbatétel Sokszor a legszebb barátság a legnagyobb reményeikre jogo­sító ismeretség sem torkollik hepiendlbe, mert még mielőtt a fiataloik egybekelnének, történik valami, ami bebizonyítja, hogy egyikük vagy másikaik érzelmei, jelleme nem állja meg a komolyabb próbát. Ha ez minden esetben még a házasság előtt derülne Ikl, sokkal kevesebb lenne a válás és több a bol­dog házasság. Vegyük csak a következő megtörtént esetet, amelyben a szereplők nevét a beküldött levél Írójának kérésére megváltoztattuk. K. Béla katonatiszt egy szabadsága alkalmával megismerke­dett P. Terézzel és beleszeretett a szép, energikus kislányba, aki a helyi Ifjúsági szervezetnek egyik fő funkcionáriusa, és az egész járás kedvence volt. Csaknem egy hónapot töltöttek el egymás 'közelében s mikor Béla elutazott, levelezni kezdtek. Az egyik levélben Béla végül Is felajánlotta a kislánynak, hogy házasodjanak össze. Teri anyja azt a tanácsot adta, hogy ne siessenek az esküvővel, egy hónap alatt nem ismerhet­ték meg jól egymást, az érzéseknek több próbaidő kell, de Terit anyja tanácsa egy percre sem ejtette gondolkodóba, elfogadta az ajánlatot. Milyen boldoggá tette Bélát! Ojabb levélváltások, fénykép­küldések következtek és Béla azt sem titkolta, barátai meny nyíre trlgylik szép menyasszonyáért. Elhatározták, hogy a férfi legközelebbi szabadsága alkalmával megtartják az esküvőt. De 'közbejött egy szerencsétlenség. A télen, Teréz megmentett egy kisgyermeket, aki alatt beszakadt a folyó jege s ennek a következménye súlyos hűlés volt, tüdőgyulladást kapott. Eb­ből a betegségből kilábalt, állapota mégsem vált Jobbá, mert a hüles következtében mindkét lába tejlesen megbénult, Betegsége az ágyhoz kötötte. Teréz leírhatatlan fájdalmakkal szenvedett, de minden testi kínnál nagyobb szenvedést jelentett számára, hogy vőlegénye, miután mindent megírt neki, makacsul hallga­tott. Miért nem válaszolt? Elutazott, s a távolban nem éri ütői a levele? Az lehetetlen, hogy egyszerre ne szeretné többé... K. Béla nem volt 'beteg, nem is utazott sehová. Amint meg­tudta, hogy Tréz megbénult, elhatározta, hogy többé nem vá­laszol neki. Egész életére nyomorék marad s én pedig kínlód­jam vele együtt? — gondolta. Feri barátját kérte meg, éppen azt, akivel megnagyíttatta menyasszonya fényképét, hogy Írjon a lánynak, mert ő olyan „zavart lelki állapotban“ van, hogy képtelen összpontosítani gondolatait. Feri mélyen rosszallta barátja viselkedését, hiszen nemcsak gyáva, de aljas is volt, s összeveszett vele. A lánynak azért megírta a levelet, amelyben arról volt szó, hogy az egységnél mindannyian büszkék Teri hősi tettére, és mindannyian kíván­ják, hogy mielőbb felépüljön. Volt barátjáról, Béláról elhall­gatta az Igazat. Azt írta, hogy messzi szolgálati útra küldték, ahonnét egyelőre nem írhat. Miért nyugtalanítaná a beteget — gondolta Feri. A levél végére Feri hadnagy még azt Is oda­biggyesztette, hogy boldog lenne és megtisztelve érezné magát, ha Teri legalább néhány sorban válaszolna. Ne vegye rosszné­vén ezt a levelet az ismeretlen baráttól, de nincs nővére és Béla szaval nyomán úgy érzi, minthogyha egyszerre egy hú gocskára lelt volna. A szívélyes levél kellemes meglepetést szerzett a betegnek, aki az utóbbi időben annyira elhagyatottnak érezte magát. Borús arcára Ismét kiült a jókedv, szomorú szemében felszikrá­zott az élet. Lassan, de biztosan gyógyulni kezdett. Feri had­nagy minden további levele — a gyöngéd, megértő szavak, amelyekből érezte a töretlen hitet, hogy újra egészséges lesz — kitűnő orvosság volt betegségére, ezt még kezelőorvosa is megállapította. Feri hadnagy találkozni akart a lánnyal, akinek hősi tettére olyan büszke volt s alkl fényképen Is régen tetszett neki. Vajon vlszonttetszésre találna? Mikor a hadnagy az orvossal együtt első Ízben lépett Teréz ágyához, az éppen az ő levelét olvasta. És hol van Béla? — volt első kérdése. — Minden rendben van ... később majd részletesen elbeszé­lem. Ha végre itt a nyár Az annyira »árt kánikula reméljük mégis csak bekövetke­zik és fiatal lányaink, asszonyaink bebújhatnak majd a nyár öltözékeibe, strand- és sportruhákba, a lenge szel­­lős utcát öltözékbe. Képeinken fürdéshez, evezéshez, horgá­szathoz, napozáshoz alkalmas öltözéket látnak, továbbá egy egyszerű, mégis hatásos kis utcai ruhái, amely bevásárlás­hoz, piacra, de irodát viseletnek Is megfelel. — Nem, beszéljen róla most. A leveleiből már régen klérez­­tem, hogy valami történt vele. És a vendégnek akarva-akaratlanul Is meg kellett mondania az igazat. (Az orvos, akitől előbb tanácsot kért, megengedte azt neki). Nehéz volt Teréznek végighallgatni a keserű való­ságot, de legalább Itt állt mellette egy őszinte, egy igazi ba­rát ... Feri hadnagy a gyógyulófélben lévő Teréznek segítségé­re volt, hogy délre utazhasson. A déli tenger, a nap, de legfő­­• ként a jó barát figyelme és gondoskodása gyors ütemben talp­ra állította. Mikor teljesen felépült, Feri hadnagy és Teréz­­egy'bekeltek. Fiuk született és boldog házasságban élnek. A szerelem nagy boldogság, de nagy felelősséget Is ró az emberre. Ha Terézzel nem történik a szerencsétlenség és Bélá­val esküsznek meg, hogy viselte el volna Béla vajon a házas­ságban adódó újabb és újabb érzelmi próbákat. Nem tudjuk. Nem hisszük, hogy jelesre vizsgázott volna. * (FolytatjukI 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom