A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-06-06 / 23. szám
Irodalmi színpadjaink Komáromban Tavaly, a Jókai-napok kapcsán azt Írtam, hogy irodalmi színpadjaink seregszemléjének értékét elsősorban munkajellegében, az egymás közti tapasztalatcserében látom. Az ösztönösséget egyre inkább felváltja a tudatos munka. Ennek a tudatos munkának lehettünk az idén tanúi. A §zó, a vers lényege volt a döntő, háttérbe szorultak a technikai trükkök, amelyek tavaly még nagyon sok időt, energiát raboltak el a rendezőtől. Mármár egyes csoportoknál a túlzott puritanizmus veszélye fenyeget. Örvendetes, hogy két hazai költőnktől is (Veres jános és Cselényi László) láttunk irodalmi színpadjainkon hosszabb versciklusokat. legtöbbet a prostejovi fesztiválból. Ä színpad minden terét tökéletesen kihasználták. Mács Zoltán nemcsak rendezői, de szavalói erényeket is csillogtatott. A rimaszobatiaknak volt a legtöbb jó versmondőjuk. A magnó érthető volt és nem vitték túlzásba a technikai trükköket. Bár a diapozitív vetítés elmaradhatott volna. Ha nincs, nem is hiányzik. Az első és a második ciklus volt a legjobb, legszebb. A harmadik részben a költőt alakító Mács Zoltánt egy mási szavaló váltotta fel és ez az előadói stílus törését eredményezte. A zenei aláfestés a második részben volt a legtökéletesebb. Elsőnek a Csemadok lévai irodalmi színpada lépett fel Dávid Teréz: az Ismeretlen Jókai c. összeállításával. A vitában legtöbb szó az összeállításról esett. Túl lexikális, helyenként vontatott volt az öszekötőszöveg. Az elfelejtett dátumok tömege egyáltalán nem hozta hozzánk közelebb Jókait. 'Ami Jókai műveiből még ismeretlen, az tényleg nem olyan nagy érték, hogy egy másfél órás irodalmi színpadi összeállítást kibírjon. Drámáinak túlzott romantikáját a korabeli kritika is jogosan elmarasztalta. ’A Jókai-drámák részleteinek kiválasztása csak a műsor második felében sikerült (Bolondok grófja). Ugyanis a két fiatal szereplő helyenként hosszú beszélgetése közben a művekből is csak monológok kerültek előadásra. Ez pedig nem gyorsította az előadás ritmusát. Á rendezés alapvető módja, hogy ne a külső hatások, hanem a szöveg, a mondanivaló kerüljön előtérbe. A Bolondok grófja című különben ügyes jelenetben pl. a szöveget teljesen háttérbe szorította a tiszta szó túlzott mimikája. A jelmezek sokszor feleslegesek voltak és nem egységesek. Ez a játékban is stílustörést eredményezett. A magnetofont pedig erre az ötletre volt felépítve az összekötőszöveg — nem lehetett jól hallani és érteni. Viszont ügyesen megoldották a színpadképet. Technikát csak annyit használtak, amennyi éppen megfelelt, pl. az öreg Jókai vetített képe, vagy a Dózsa tüzes trónra ültetését jelképező vörös láng. Az együttes javára írhatjuk, hogy rövid idő alatt betanulták a szöveget, ugyanis eredetileg Sándor Károly Húsz év c. versciklusával készültek. kassai Üj Nemzedék irodalmi színpada a világirodalom szerelmes verseiből adott ízelítőt, Te meg én címmel. Kitűnően megoldották a kezdő képet a két üres székkel. A rendezői ötletet dicsérni kell. Bár lehetne vitatkozni arról, hogy az egyes ciklusok közötti sötétség nem darabolta-e fel túlságosan a sokszor szervesen összefüggő verseket. Tavaly kiegyensúlyozottabb szavalóik voltak a kassaiaknak is. A zenei aláfestés nagyon jó volt. A rimaszombati Fáklya irodalmi színpad Veres János Így élek c. három részből álló szervesen összefüggő versciklusával szerepelt. A legösszeforrottabb együttes benyomását keltették. Kitűnően érvényesült az együttműködés a szerző, a rendező és a zenei szerkesztő között, Ök tanultak A Csemadok ipolysági irodalmi színpada /ihar Béla: Katona a hóban és J. Ritsos (görög költő): Alfa, Béta, Gamma c. versét adta elő Vass Ottó és a fiatal Zalabai Zsigmond redezesében. Elsősorban a tartalmi értéket kell kiemelni. A két művet egy idézet kötötte össze, és mondanivalói szerves egészet alkottak. A háborúnak nemcsak az értelmetlenségét hangsúlyozták ki, hanem, különösen az utolsó részben, a tömegek háborúellenes hangulatát, kiállását is plasztikussá, meggyőzővé tették. Az első verset jobban fel kellett volna részekre bontani. Nagyon érett szavaiénak is sok az ilyen hosszú szöveg. A másik rész sokkal erőteljesebben hatott. Kitűnő volt a fényszórók gyors váltása, ideges, kutató nyugtalansága. A puritán díszlet és az egész előadáson végighúzódó félhomály azonban nem felelt meg a versek légkörének. Mindenesetre a fiatal rendező és szereplőgárda felfigyeltet és még sok értékes előadással lepi meg a közönségét. H áború és béke c. összeállítással szerepelt a losonci irodalmi színpad. Ebben szintén két verset (Juhász Ferenc: Az éjszaka képei és Cselényi László: Napének) foglalt egy keretbe. Az első résszel, annak ellenére, hogy nagyon nehéz verset választották, elég jól megbirkózott az együttes. Ügyes volt, mindjárt a legelején a gyermekkórus szerepeltetése, később már nem tudtak mit kezdeni az egyre bonyolultabb szöveggel. A vetítés első képei is megfeleltek, de a későbbi ismétlések nem emelték a képek hatását. Azonban teljesen félreértették Cselényi versét, gyors pergő ritmusát egészen lelassították és így a vers minden gyengéje kiütközött az előadás folyamán. Míg Juhász versénél helyénvalónak találtuk a néhol bonyolult szöveg egyes részeinek felolvasását, addig ennél a versnél határozottan káros volt. Nem is szólva a beszédhibákról! bratislavai főiskolások Cím nélküli összeállítása a többi irodalmi színpadokétól egészen eltérő. Modern próbálkozás, melynek légkörét a bár teremti meg, ahol az egész lejátszódik. Ugyanígy nem lehet a bratislavai magyar középiskola és a Déryné Színkör Ember küzdj és bízva bízzál c. Madách összeállítását Is szorosan az irodalmi színpadok keretében tárgyalni. De meg kell említeni, hogy az együttes a Komáromban felmerülő különböző technikai nehézségek miatt csak a felét nyújtotta annak a teljesítménynek, amelyet Bratislavában az Űj Színpadon bemutatott. Az Irodalmi színpadoknak kezd kialakulni a sajátos arculata. Az idei Jókai-napokon már nemcsak kísérleteket, hanem élménytnyújtő bemutatókat is láttunk. OZSVALD ÁRPÁD 9
