A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-05-23 / 21. szám
Ez az asszony, aki a bajomi mufti lánya, vagy mije volt a vásár rajtaütéséig. Akkor Fikvijének hívták, most pedig úgy hívják, hogy Piroska. Méghozzá Török Piroska. Hiszen minden bevándoroltnak muszáj az anyakönyvben nevet adni. Leginkább azt, ahonnan jött. De honnan jött Piroska? Először is nem annyira jött, amennyire inkább hozták (igaz, hogy ő se bántál, de honnan hozták? Bajomból hozták. de . . . Bajominak mégse lehetett nevezni. Mert egyrészt már van itten egy Bajomi András nevű felesküdött. Legyen hát Török. Isten neki. A két kis gyereket úgy írták be hát az anyakönyvbe, hogy az apjuk neve Szappanos József, anyjuk neve Török Piroska. Miután a pap, Köteles Áron megkeresztelte. A kislány Piroska, a kisfiú Jóska, és olyan jó a nevüket kiáltani, hogy Jóska, Piroska! Vagy: Piroska! Jóska! Melyiknek a neve lobban belé előbb az anya szívébe. Milyen jó e két gyermekkel a szívében éln', lenni, most sulykolni, majd káposztát savanyítani, dagasztani, tormát ásni, kökényt szedni, aszalni, kenyeret sütni . .. Néha szunnyadón, de néha éledőn villan fel benne a múlt: a mufti háza, tornáca, a rácsok sejtelmes derengése, a rabnők, a dervisek, de még ezek! Hanem a túlfűtött, fülledt szobák, s a vér szinte félelmes követelőzése! És mindennek, vágynak, hitnek, létnek a teteje, amikor végre megmarkolhatta egy férfinak, Réthy Balázs papnak a girimancát. Most elpirult, mintha a víz gyűrödzö tükrén élővé fodrozódna a múlt. Majd megsápadt s széjjelnéz, vajon nem látta meg más a víz tükrén, hogy az ő számára mit jelentett a múlt? Egyszeriben maga se tudja, hogv a kislányának, Piroskának ki is hát az apja? Réthy Balázs vagy pediglen Szappanos Jóska? Szappanos Jóska, persze, hogy Szappanos Jóska, de . . . akárhogy is lenne, már mindegy, csak . .. gyermekei legyenek az embernek, meg... élete legyen ... És egyszeriben olyan széppé szelídül minden. Mintha azt a pompás, szép dolgot csak álmodta volna. Hiszen, a sok sok ezer és és százezer és millió hárem lakói sokszorosan megnagyítva álmodják mindazt, amit emitten nem tehetnek. Ö okos volt. megannyinál különb vo^. hogy az egymásra omló álmokat legalább egvszer. egyetlen egyszer valóra váltotta Méghozzá egy pappal. Az Isten szolgájával. Vagyis Mohamednek . . A gondolatsor elakad Nincs tovább Mint hogyha most a gondolatnak ezen a pontján által lépett volna valami nagy. Igen nagy folyón, és soha, soha nem léphet oda vissza Még múltja sincs tulajdonképpen, hiszen azért pompásabb, káprázatosabb egyre a Jövendő, csak az ura, jó Szappanos Jóska lenne már idehaza! Ez lenne élete minden értelme, célja, törvénye Meg aztán a két gyermek! Meg esetleg a .,. még az ezek után születendő többi gyerekek! Meg a mosószék meg a zsákok meg az egész mosott és mosandó ruha, meg a sulyok, meg az egész tennivaló a mezőn és a ház körül... De ... hol van az ura, jő Szappanos Jóska? Hát hol van? S ahogyan belenéz a messzeségbe, mintha nézése időn, távolságon áthasító sikoltás volna. Odább, a csetkáka közül gyermekek vidám zsibongása hallik. Megszaporodtak, hisz olyanok ezek itt, mint a rucák, vagy a kismalacok. Igen hamar megtalálják egymást. Bent, valahol távolabb, valamelyik udvaron tölgyfadeszkát fűrészelnek, s ez úgy hallik ide, mintha egy óriási nagy ember horkolna egy óriási nagyálomban, khorr ... khorrr ... gurul széjjel a horkolás, mintha minden fűrészfogból vaskarika ugrana ki és gurulna, egyik erre, másik arra. Más az, ha hosszában, deszkának, vagy pallónak vágják a tölgyfát, és megint más, ha csak úgy, keresztbe. S ezen túl, de inkább ezen felül az egész falu egy kakaskukorékolás. Vagy időváltozás lesz, vagy csak rájuk jött a happáré. A Szilfa-utca délnek jön ki a faluból egyenest, de a faluvégen egy ága megtörik a vályoggödörnek, s ezen túl egy darabon utca is, dűlő is, s egy szekér kotyog rajta a faluba befelé. A hámban két ló, meg egy lógósló, a szekéren verestök, a tök tetején egy ember kucorog. Cseppentő Ferenc Már odábbről a sulykoló asszonyra pislog, aki már nem is sulykol, a holmit rakja belé egy lapos dézsába, de most felegyenesedik. kezeszárát csöngetve, 'csorgatja a vizet s nézi a közeledőt. — Hé — húzza meg Cseppentő a gyeplőt. Az istrángok lazulnak, a szekér kottyan még egyet, s nyújtó megnyikkan, megáll. — Jónapot, Piroska. — Jónapot. Hol vót? Tökír vót? '—Tökír. Megért, aztán... csináljuk, míg időnk van hozzá. Neked nem kell valamit segíteni mostanában? Szóljál csak, bátran. Csináljunk mink, hiszen tudod te azt. — Tudom, tudom, én nem is tudom, hogy mit csináltam vóna a két gyermekkel. ha ... kigyelmedék nem segítenek, de mondja! — Mit? — Hát azt, hogy... Kigyelmed már itthon van több mint két hete, vagy három is lesz mán, aztán ... az én emberem még mindig oda van. Hiszen azt mondta akkor, hogy . . jönnek azok nem soká, hát mondja, miért nem jönnek? Vagy befogták megint, vagy leütötték, oszt kirabolták. hát mondial — Nyugodj csak meg. Mondom, hogy hazajönnek hamarosan. Van valami . . rövidséged? Segíteni kéne valamit? Segítek én. Csak szóljál egész bátran. — ft. hiszen . .. köszönöm szépen, ha kigyelmedék. meg aztán a falu ha nem segített volna... De mondja! — Mit? _ Hogy hát ez az ember valamiféle asszonyt fogott volna? — Ne beszélj bolondokat, vagy elment végképp az eszed? Kell is a. .. török asszonyt fogni, a fene. Hiszen jobban tudod te azt, mint én ... — röhög egy sort. Aztán komolyan mondja: — Nem akarta olyan cábárul hazajönnik, hiszen ... Becsapta őket egy örmény lókupec, hogy a fene ette vóna meg. Kehes lett a lő. — Milyen ló? — Hát amit vett, vagyishát vettek. — Ö, hát honnan volt neki pénze lóra? — Honnan a fene. Hát nekem honnan vót? Csak... nem jöhetünk haza ingbengatyában! Jól van az. Hamarosan itthon lesznek, lóháton, nyalkán, meglásd! Na, de ... menjünk, mert így nem haladunk. Csillag, Kesely! — Gyeplő feszül, a lovak indulnak. — Jó lesz innen odább állani, mert egyre többet kérdez ez az asszony. Piroska csak áll, s csak néz a távolodó szekér után, zokog, de mintha az ő szívén keresztül a föld mélye zokogna. Milyen elképesztő különbség a mostani Piroska, meg a régi Frekvije közt! Nem azért, hogv az török volt, ez meg már magyar, hanem azért, mert annak a nőnek még nem voltak gyermekei, de ennek meg már vannak! Az édésanya közt meg a csak asszony közt olyan nagyon nagy a különbség, hogy alig kimondható. Néz a távolodó szekér után, néz, aztán felveszi a lapos dézsát, két fülét megmarkolja, s viszi be. Hiába van itten a házuk a falu végén, mégis az egész falu szeme előtt van. Nemcsak azért, mert kivétel nélkül minden házra, portára, családra vonatkozik a falu törvénye, hanem inkább azért, hogy oda van szegény asszonynak az ura és vigyázni kell rá. Gyerekek is vannak, az asszony is csak most válik magyarrá: mi több, Szappanos Jóska se ide való, hanem Szalontára. De hogy miért ragadt ez belé itten ebben a kotus, vizenyős fészekbe, mikor olyan rangos városban élhetett, mint Szslonta . . . azt csak ö tudja. Éspedig tudja egészen bizonyosan. Hiszen ő nem élt Szalontán, csak ott lakott. S a kettő között nagy a különbség. Zsoldba mehetett volna ugyan, vpgy a szalontai várba, vagy a sarkadiba, vagy pediglen Váradra, de ehhez nem fült a foga. Szabadnak lenni, mint a réti sas! Az az igazi. De a sast is lelövik néha, a hurokba .!. Ilyen hurok volt a ladánvi vásár, de erre ráfizetett. Mióta oda van, a közeli s távolabbi szomszédok is át szoktak nézni, ha nem is jönnek mindig át. de benéznek, az udvarra a kerítésen, még aki itt megyen el az utcán, az is meglassítja a lépteit, s bebámul Nem régóta élnek ezek itten a faluban, és mégis sok titok vette őket körül. De ez még jő. hiszen a titokzatos emberek nagyon érdekes emberek és hasznosak is lehetnek Meg aztán . .. vannak itt szépszámmal, akik ió példával iárnak elől. Olyanok, akiknek mintha szintén meg volna a saját külön titkuk. Eltelik megint egy nap. Szappanos Jóskáné már a megszáradt zsákokat, ponyvákat szedegeti össze a ktfeszített kötélről (egyik vége egy szilvafán, másik vége a szélső tornácágoson), s közben a falu hol közeledő, hol távolodó zajába, zörejébe hallgatózik Lovasok trappéinak fent, a Nagv utcán, libák repülnek előttük, az eleje már erre száll el nagy kerülővel. Por kavarog onnan felül, mint a felleg. Hogy aztán másmilyen zajok, lármák kerekedjenek megint Kimegyen az utcára, s megáll a vizek szélén s csak néz arra. naplementének, csak néz. mint ahogyan tegnap is nézett, meg minden nap nézett kerek két hét óta 12
