A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-04-18 / 16. szám
V ly abban kész it luk talon húsvétin, mint íla Minél tökéletesebb gyubb a niagtermés a beporzás, annál na-Szerdabelyre a nővéramóklhez, és ott töltjük az ünnepeket. Azt hiszem, nagyoo szép, boldog húsvét vár rám- az Mén. És ha fészkünket nem Is a fecskékkel egyldöben rakjuk, de még a nyáron, mielőtt leszerel, megtartjuk az eskü vöt. Szeretnénk Megyeren lakást kapni, állásunk mindkettőnket Ideiköt, de persze a lakás elképzeléseinknek legproblematikusabb pontja. Hisszük azonban, hogy ez Is megoldódik, hiszen mindenfelé megértéssel, segitőlkőszséggel találkozunk. Akkor azután egy másik testvérem költözne lé Tanytba az apai- házba, hogy édesapám ne maradiján egyediül. — De ez még messze van, most egyelőre csak a húsvétra gondolok, arra, hogy találkozunk, és gond nékül együtt tölthetünk néhány szép napot. Cslcsó néni Is örvendezve várja a húsvétot, pedig már hetven -esztendő nyomja a vállát. Mikor arról faggatom, hogy a régi, ötven év előtti ihúsvótokról beszéljen, a régi szokásokról, legyint. — Nem járta- Ekecsen semmiféle népszokás, akinek tellett, Ilyenkor többet, Jobbat evett, a lányok meg felvették az ünneplőt, ügy várták a legényeket, aztán kit bögrével, kit csöbörrel, kit meg a kűtnál öntöztek meg. Nem átallották a lányokat a vályúiban sem megfürdetni. . Ezekért a hőstettekért kijárt aztán a pálinka, -bor, sütemény, no meg a hfm-es tojás. Ha másnap ml, lányok öntöttük vissza a legényeket, bezzeg nem kínáltak borral, sonkával. Legfeljebb a derekát szorongatták meg egynek, egynek, ha már am úgyis megértették egymást. Mi szegény emberek voltunk, nekünk az ünnep nem jelentett d-Incm-dánomot. Szép időiben a fiatalság kiözönlött az utcára, sétálgattak, más szórakozás nem akad a faluban, Igaz a kocsmában tánc volt, de sok lányt oda sem -engedtek el-, szentesek vo-ltak még akkor a népek, ünnepet templommal kellett ülni, nem tánccal. Ma a fiatalok hétköznapokon Is többet szórakozhatnak, mint akkor húsvétkor. Ne Is kérdezzen ,nem emlékszem. 1945-ben a fiamra, aki akkor még csak nek-re kiváncsi lenne. De egyre vissza emlékszem. 1945-ben a fiam -aki akikor még csak gyerek volt, nem katonaköteles, -egyszerűen katonaruhát húztak és elvitték Botiakra, ahonnan talán a frontra, vagy ki -tudja hová menteik volna tovább. Nahát, ez az én klstlldüsélés a tavasai napon Megbeszélés tyúkanyöval Egy szakajtó tojás fiaim megszökött, a kanálison átvergődve nagypénteken hazaérkezett. Micsoda húsvét volt! Csupa öröm, hogy megint magam mellet -tudom,csupa izgalom, hogy hová Is bújtassam, merre is -rejtsem, hiszen a kis házban nem volt biztos rejtekhely. Micsoda megkönnyebbülés volt, mikor hú-svét ünnepére megérkeztek a felszabadítók! Húsz év múlt ©1 azóta, a gyerekek megnőttek, 17 unokám és két dédunokám van. Még elég jól bírom magamat, hát hol Itt segítek, hői ott, Itt megsütöm az ünnepi kalácsot, ott megfestem a piros tojást, és Járom az üzleteket, hol mit vehetnék, amivel az apróságoknak örömet szerezhetnék. Egy piros szalagos fonott virgács, egy üveg szagosvíz — mert most már azzal öntöznek — mindegyiküknek kijár Ilyenkor valami a nagyanyjuktól, öregségemre -bizony vígabban készülök a húsvétra, mint fiatalon. Csupa várakozás a világ. KI a cirógató, öreg, beteg tagokba új erőt öntő meleg napsugarat várja, ki a vőlegényét, ki a szagos vízzel telt üveget. Egy szóval örömet vár mindenki, a tavasz gazdag, szép ígéreteinek beváltását.
