A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 2. szám
LacKöNÉ Ur% . ♦ t'5s .BŐM <H£X te^Latete« aé^öuy (22) A másik egy fűszálat morzsolt szét az ujjal között. Majd eldobta a gyenge, zöld szálat, újat tépett s a szájába dugta. Rágta a füvet és úgy beszélt; — Azt mondta a tanár úr, hogy a Kepler-jelenetet a saját életéből írta ... Emlékszel? — Persze... Mert őt is megcsalta a felesége, mint Keplert a hitvese. Tanultuk. A hátuk mögött ülő nő felkiáltott: — Nem igaz!... Hazudtok!. .. Rosszul tanultátok A két diák megrettenve ugrott fel. Csak most látták, hogy nem voltak egyedül, hátuk mögött, a pádon egy zavart nézésű asszony ült, a szeme lobogott, a szája kék s a két karját előre nyújtotta, mintha valakitől segítséget várna. Ijedve eredtek futásnak s meg sem álltak a park mögötti házig, onnan néztek a pad felé vissza, melyen ott ült még az asszony, akinek a szája most hangtalanul járt. önmagához beszélt... — Eszelős bolond ez, — állapították meg mindketten s gyorsan tovább álltak. A nő feje meg a pad karfájára hanyatlott. Szeméből hullt a könny s a kis madár, mely körülötte ugrált, most csipogva tovaszállt... ...Erzsi tekintetes asszony egyedül maradt ... 49. Fráter Béláné, Reviczky. Emma a varróasztalkája mellett ült s gyöngyszemeket fűzött egy kék selyemfonálra, mellyel a keresztelőre szánt pólyakötő nefelejcseit varázsolta a fénylő, fehér atlaszcsíkra. Kék selyemmel hímzett, mert úgy érezte, hogy a második gyermeke is fiú lesz, — a rózsaszínű öltés pedig csak leánygyermeket illeti. De annak is örült. Jó házaséletben éltek az urával, az apósa halála után az egész cséhteleki kastélyt csak ők ketten lakták, míg aztán a balsors hozzájuk nem vezérelte Erzsit... Ű volt most Fráter Bélánénak a legnagyobb gondja. Több bajt okozott, mint a sírós kicsi fia, mert azt ha megvigasztalta az ember, menten elhallgatott, de Erzsivel nem tudott összebarátkozni. Ha megkínálta magasütötte kaláccsal, azt morogva a kutyának dobta s ha utána ment a kertbe, akkor meg a bokrok közé bújt s onnan villogtatta feléje haragos szempárját. Néha meg napokra eltűnt a házból s az urának kocsival kellett járni a környéket s beszólni minden úriházba: „Nem látták a testvéremet, Erzsit? — S ha ráakadt valahol Bozsajban, vagy Tótin, úgy kellett erőszakkal visszahozni, világszék’fmére, mintha náluk rossz lett volna a «ara. Mindezt még megbocsátotta volna, de amit Józsikával művelt, arra rágondolni sem szeretett. El is határozta, hogy szóba hozzá a férjének — még ha az meg Is neheztel rá. — Béla ... — kezdte csendesen, a hímzés fölé hajolva, mikor az ura bejött hozzá a délutáni kávéját kiinni. — Jő lenne, ha lebetegedésem előtt rendet csinálni Erzsivel, — Mit tett már megint? — kérdezte mogorván Fráter. — Még mindig azt hiszi, hogy meg akarod mérgezni? — Nem, nem ... Most pár nap óta megeszik zúgolódás nélkül mindent... de Józsika miatt aggódom. — A kis kölyök miatt? Hiszen őt szereti. Talán az egyetlen, akihez kedves ebben a házban. — Éppen ez az. Folyton magával hurcolja... Sugdos a fülébe, s tegnap meghallottam, hogy „Aladárénak szólítja Józsikát. Te, Béla! Én azt hiszem, hogy a testvéred zavart.. . Csak kárt ne tegyen a mi kis fiunkban ... Fráter Béla gondolkozva nézett maga elé. Neki sem tetszett, amit Erzsi művelt, dehát ezeket csak olyan asszonyi bolondériának tartotta eddig, ami a negyvenentúli nőknél előfordul. — Talán a változás korát éli — jegyezte meg. — Ebben a korban előfordul ilyen hóbortosság. — Ű, ő még fiatal, hiszen nemrég múlt negyven éves. De én rosszabbtól tartok .,, Hogy mániákus ... Rémlátásai vannak .., azt hiszi, hogy üldözik. — Üldözik? Kik? A fiatalasszony lehajtotta a fejét. — Hogy én is . .. Olyan különös dolgokat művel .. . Emlékszel, mikor Huszti Lászlóékhoz szökött? Tudod, mit beszélt ott? Hogy ne engedjék Cséhtelekre viszsza, mert hogy itt figyeljük. Minden lépését meglessük, s megírjuk Majthényi Annának ... a testvéremnek, Baranyaiénak meg levelet írt, hogy szabadítsa ki ebből a börtönből. — Azt írta? — Azt... A levelet a nővérem eltette, ha bemégy Váradra, elolvashatod. Fráter Béla gondterhelten hajtotta tenyerébe a homlokát ... Az apja halála után- jókora adósság maradt rá, hivatalt is vállalt, csakhogy megmenthesse a cséhteleki birtokot... A házassága jól sikerült, kedves, dolgos asszony Emma — s most, mikor már-már kievickélne a tengernyi sok bajból, itt az új szerencsétlenség egyetlen testvérével, Madách Imrénével... — Józsikát is kivallattam — folytatta a felesége. — Azt mondta a gyerek, hogy az Erzsi néni megígérte, hogy elviszi innen, messzire ... Még cukrot is adott titokban, hogy hallgasson, el ne árulja a tervét. Fráter felugrott, kinyitotta az ámbltusra nyíló kettős szárnyú ajtót s kikiáltott a korláthoz támaszodé kertbe bámuló testvérnénjének: — Erzsi!... Gyere csak Idei... Beszédem van veled. Mit beszélsz te összeviszsza rólunk Tótiban meg másutt? Hogy mi spionkodunk rád? Mi? Erzsi belépett a szobába. Az ajtóban megállt, s csodálkozva nézett öccse felhevült arcába ... A haját a kerten végigsuhanó szél összekuszálta, s most rendetlen összevisszaságban hullott színtelen arcába. Fodros ruhadereka kapcsai a nyakánál kinyíltak, s a bal cipője nem volt begombolva ... Fráter Béla szíve összeszorult. — Ml van veled, Erzsi? — lágyult meg a hangja. — Szólj, beszélj, beteg vagy? Szükséget látsz nálunk valamiben?... Mondj meg nyíltan mindent... hiszen a testvéred vagyok. — Mi bajom lenne? Nem fáj nekem semmim, mindenem megvan nálatok. Csak a madarakat... A madaraitokat nem bírom a kertben ... — Mit nem bírsz? — Pszt! — suttogta megijedve, s mutatóujját a szája elé emelte. — Csukd be az ablakot és úgy beszélj... Meghallja valaki... Fráter engedelmeskedett. Behúzta a zsalut, zárjába csattintotta az ajtót s kérdőleg Erzsi felé fordult. ... A szilvás fái tele vannak verebekkel ... Persze, ti azt hiszitek, hogy ezek ártatlan szürke kis madarak. Pedig sztregovai lakájok ezek, akik toliköntösbe öltözve ugrálnak a fákon ... Ágról ágra szállva követnek, ha sétálok a kertben ... Kihallgatják a beszélgetésemet és hussl Máris repülnek a hírrel Majthényi Annához. — A verebek? — Fráter Bélának az ámulattól nyitva maradt a szája. A feleségedet meg figyelmeztethetnéd, hogy ne etesse őket — emelte szigorúra a hangját. — Hiába tagadná — folytatta fenyegetően. — Tegnap is láttam, hogy szórta nekik a kenyérmorzsát. Hizlalja a testvéred ellenségeit... Ő, ma már senkiben sem lehet többé bízni! — tette hozzá megvetően, aztán legyintett a kezével, és sógornőjét tekintetre sem méltatva, kiment a szobából... A házaspár szinte megkövülve nézett az eltávozott után. — Mi lelte? Mi lelhette? — kezdett sírni Emma. — Űristen ... Csak nem elmeháborodott?! A férje nem ffelelt. Homlokára szorította a kezét. — Szerencsétlen ... Szerencsétlen ... Ogy látszik megzavarodott a gyermekei utáni hasztalan vágyakozába__Óh, hogy sajnálom szegényt! ... Róni kezdte széltében-hosszáiban a szobát, melynek deszkával borított padlója csak úgy dongott súlyos léptéi alatt. A felesége hangtalanul sírdogált a varróasztal mellett. A hímzett pólya kihullt a kezéből s a színes gyöngyszemek legurultak a földre ... Tönkretették a testvéremet... Tönkre. Nemrég múlt negyven éves, és olyan, mint egy élő halott. Nincs otthona, nincs férje, a gyermekei nem tudnak, vagy nem akarnak hallani róla. A haja deres, csont és bőr a teste s a szíve úgy zakatol, hogy két lépésre meghallja az ember... S most, ez az új baj... — Talán a lelkiismeret bántja, — jegyezte meg félénken a fiatalasszony. —. A bűntudat. — Bűntudat? — lobbant meg a szeme. — Emma, Emma, hát te elhitted az Erzsiről szóló mendemondákat? El? Hát mondd meg akkor, mi is volt az ő bűne? Azt hittem eddig, hogy az ón szemeimmel látsz... de úgy látszik csalódtam benned ... Hát mondd meg, ha tudod, volt az én testvéremnek bűne? A fiatalasszony lehajtotta a fejét s ijedten hallgatott. — Nem volt neki vétke, hidd el nekem,Emma ... Mert az, hogy a férje akarata ellenére elment a losonci hátba... az csak nem olyan nagy vétek? Nézd csak' meg a mai lányokat, asszonyokat, hogy élnek!... — És ha én hálóznék nélküled, ahhoz mit szólnál? — tette fel a kérdést váratlanul Emma. Fráter meghökkent. A feleségét más szemmel mérte, mint Erzsit s mással, mint a világ többi asszonyát. Hirtelen nem is 12
