A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-10 / 2. szám
.Fekete montázs' Béták Mester ellenőrzés közben Túlórázik 3. „Az a férfi, aki szereti a hasát: főzni Is tud!“ „Ágyazni az én férjem, á, dehogy! Szereti a galambokat.. „ ... vasárnap ő fog főzni.. ... és így tovább, és így tovább. Ezt a néhány mondattöredéket az 513-as számú üzemrészleg egyik műhelyében jegyeztem fel. Ha más nem, annyi talán sejthető a mondatokból, hogy a műhelyben elsősorban nők dolgoznak. S tényleg, mindössze két nadrágos embert iátok: Béták István mestert és a műhely gépeinek karbantartóját. Irigyen hallgattam, milyen csodálatos férjek vannak Érsekujvárott — az egyik főzni tud, másik mosni, ez ablakot tisztit, amaz porszivózlk, gyereket gondoz, bevásárol stb. Egyszóval csupa mintaférj. „A férjet nevelni kell“ mondotta Bednarlkné olyan határozottan, hogy a (hátam Is beleborsózott, s Béták mester elnézésünket kérve menten kereket oldott, s inkább a szalagokat ellenőrizte. Csak rá kell nézni Bednáríknére, határozott, okos arcára, az ember rögtön elhiszi a dolgot; legalább is nem vonjuk kétségbe „pedagógiai“ képességeit. Egyébként Sárika (munkatársnői Így szólítják) más téren is gytlmölcsözteti ezt a tudását. Mint tapasztalt munkás nem egy fiatal leányt tanított már meg a bakelit világító testek szerelési munkálataira és az árucsomagolásre, s mint brigádvezető azzal dicsekedhet, hogy sikerült létrehoznia egy ikiváló, szorgalmas asszonyokiból-lányokbóí álló szocialista munkabrigádot. Tizenhárom éve dolgozik az üzemben, gyermekként tud örülni a jő eredményeknek, s férfiasán küzd a hiányosságok ellen. Tíz különböző kitüntetése van, ebiben az évben a Könnyűipari Minisztérium legjobb dolgozója elmet is megkapta, öt éve párttag, újító, egyik javaslata megvalósításával tizenhatezer koronát takarít meg az üzem évente. Családos, férje az újvári szőrmekereskedés vezetője, van egy nyolc éves kislányuk, akit zeneiskolába Járatnak, szövetkezeti lakásuk, melyért konok szorgalommal fizetik a kölcsönt. Járt már a Szovjetunióban, s a jövő nyáron szeretnének családostól kirándulni a Balatonhoz. Már hét éve ő a részleg kultúrfelelőse, közös mozi és színházlátogatásokat szervez, legutóbb például mind a hatvanhatén megnézték az Aranyembér c. filmet. Szabad ideje kevés, a házi munka eléggé megterheli, ami van, azt olvasásra, tv-né-Bednarik Sarolta Svec Mária zésre használja. Vasárnap van a legtöbb Ideje, mert akkor az ebédet a férje készíti. Lelkes, tevékeny asszony, érdeklődési köre kiterjed az egész gyárra, tudja ml történik a legkülönbözőbb munkahelyeken, a bakelitprésektől kezdve az úgynevezett feketemontázsig. Tőle tudom meg azt is, hogy az Elektrosvlt már augusztusban teljesítette Idei export tervét, s hogy az év végéig egymillió értékű exportárut gyártanak terven felül. Tudja, hogy az üzem gyártmányait elsősorban Kuba és Indonézia vásárolja, de a fogyasztók sorában találjuk Marokkót, Belgiumot, Hollandiát, Mali Köztársaságot, Guineát, Ciprust, Koreát stb. 4. Az ajtón belép Schwarz műhelyvezető, minden fej felé fordul, várakozó tekintetek kereszttüzébe kerül. Tudja, miről van szó, nem térhet ki a válasz elől. Nincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen ezek az asszonyok szeretik az egyenes beszédet, s bizonyos dolgokban nem Ismernek tréfát. „Ádám-ÍJva ... Ádám-Éva ...“ hallom a suttogást s nem értem az egészet. — Nos, ml a helyzet Schwarz elvtárs? — siet a műhelyvezető elé Svec Márta ■— Sikerült valami? A műhelyvezető savanyú arckifejezését látva, bizony nem sok jót remélhetünk. — Szeretném, ha megértenének — kezdi —, ima nem tudtam elintézni a dolgot. A műhely megbolygatott méhkasra emlékeztet. — Nincs itthon az Igazgató, sem a helyettese. Holnap azonban biztos válaszra számíthatnak. ígérem, mindent megteszek, hogy sikerüljön. Higgyék el, jóakaraté emberek vagyunk. A méltatlankodás lassan elcsitul. Ajaj, de ml lesz itt holnap, ha a vezetőség esetleg nem egyezik bele a dologba, tudniillik abba, hogy az asszonyok munka után ledolgozzák Adém-Éva napját?l Meg Is kérdem Svec elvtársnőt: — Ml lesz akkor? — Semmi — válaszolja mosolyogva —, helyesebben: az lesz, hogy a vezetőség beleegyezik. — Ilyen biztosak a dolgukban? — Természetesen. Elvégre Is hatvanihatan vagyunk. Azt hiszi, hatvanhat nő nem képes meggyőzni egy-kót férfit? Szégyen lenne ránk nézve — fejezi be nevetve. Zs. Nagy Lajos 7
