A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-28 / 13. szám
* A napközi otthon két lakófa kai szaktermet, T6th Endre pedig ugyancsak ebben az éviben a biológiait. Megtudom, bogy a múlt év szeptemberétől decemberiig újrafestették laz iskolaépületet (kilencvenezer koroméba került). Jövőre, ha sikerül, 'bevezetik a központi fűtést, megvalósítva ezzel a tanárok és diákok régi vágyát. Hatodik Csengetés Úgy látszik az ebéd kezdetét jelenti, mert Hendics igazgató az iskola étkezdéjébe vezet. Az ebéd kitűnő; babfőzeléket és valamiféle sós kalácsot eszünk. Kísérőm még elmaradja, hogy Giziké nénit, a szakácsnőt nem adnák a világ minden kincséért, olyan jól érti a mesterségét. Az étteremben találkozunk Dukon József kémia-blollógia tanárral. Találkozásunk számomra külön élmény, megerősíti azt a meggyőződésem, bogy Iskoláinkon nagyszerű emberek dolgoznak, akikre bátran bízhatjuk gyermekeinket. Dukon József harminchat éves, középtermetű, fürgemozgású ember. Középiskoláit Magyarországon, a főiskolát Bratíslavában végezte el 1953-ban. A magyar iskola megnyitása óta tanít Szoncen, tehát egyike a legrégibb szenei pedagógusoknak — és a legtevékenyebb embereknek. Most se ebédelni jött, feleségét helyettesíti, az iskolakonyha vezetőjét (ugyancsak tanító), aki betegem fekszik otthon. (Egyébként Dukon tanár vezeti s tartja nyilván az iskola tankönyv és segédeszköz készletét is). Az igazgató alig tudja őt rábeszélni, hogy egyen is valamit. Siet, mondja, várják a gyerekek. — Kedden megyünk Dumaszerdaihelyre — próbálni kell. Az igazgató elmondja, hogy Dukon József már öt éve vezeti az Iskola kultúr csoportját. Nem nagyon értem, mi az összefüggés a vegytan 'és a biológia meg a kulturális munka. között, de nincs Is Időm töprengeni, mert a biológia tanára felszólít, (ha érdekel, menjek, nézzem meg a próbát. Az utolsó csengetés Amit már csak én hallok, mert csak ón találtam ki, hiszen a tanítás már véget ért. Hanem hallok mást is, ahogy megyünk fel az emeletre, friss, pattogó ének hangjait: „Piros, piros, piros pántlikája, de Jól illett selymes szög-hajába!“ A gyerekek már megkezdték — mondja elégedett mosollyal Dukon József. Belépünk. A gyerekek jobbára népviseletben szabályos énekkart képezve, harmonika kísérettel, karmester nélkül fegyelmezetten fújják. ’ Sikerült. „Ide nézz, csak ide rám, ropogós a rokolyám: így szép a magyar lány.“ Ez az együttes három évvel ezelőtt alakult tizennégy taggal. Ma már negyvenhat tagja van (énekkar, tánocsoport, zenekar) és sikereit akár a Csemadoík élegyüttesei is megirigyelhetnék. A múlt évben és az idén felléptek mér Komáromban, Galámitán, Dunaszerdahelyen, Diószegen, Bratíslavában, Nagymagyaron, Nagyfűdémesen, Magyarbélen, Jókán, Rétén, Nagymáesédon s mindenütt sikerrel. Műsoruk énekszámokból, népi táncokiból s a támezenekar Beatles számaiból., vidám jelenetekből áll. A fellépések ■bevételéiből vásárolták a hangszereket (zongorát, szaxofonokat, három villanygitárt, nagyibőgőt), mintegy huszonötezer korona értékben. Műsorszámaik nem ütik meg a fülek!, vagy a kassai együttes színvonalát. Diákok: .ilyesmit ne Is igen várjunk tőlük. Ezzel szemben kevés összeforrottabb, fegyelmezettebb 'együttest láttam az országban. Diuikon József szabad ideijének nagy részét az együttessel tölti. Pedig nyilván lenne más dolga is. Két fia van, velük Is többet kellene foglalkoznia, panaszkodik, némi szomorúsággal a hangjában. Szerencse, hogy a gyerekek tehetségesek, minden külön segítség nélkül Is jól tanulnak. A bevételből tavaly az egész együttes kéthetes kiránduláson vett részt a Balaton mellett. A gyerekeknek nyilván maradandó élményük lesz ez a kirándulás, pedig ott sem pihentek, többször Is felléptek az üdülő-nyaraló közönség előtt. Például az agárdi halászcsárdában. Erről a fellépésről írta a Próbál a tánccsoport Fejérmegyei Hírlap: „Kirobbanó sikert arattak ... különösen a tánccsoport nyerte el a nagyszámú, főleg fiatal közönség tetszését...“ A műsorért a halászcsárda vezetői hajókirándulással kedveskedtek a szenei diákoknak. Végezetül: ma már 914 diák tanul a szenei általános műveltséget nyújtó magyar középiskolán. A diákok száma szinte évről érne növekszik. A szülők szívesen adják eb*be az iskoláiba gyermekeiket, nem bánják meg. Az eredmények önmagukért beszélnek. ZS. NAGY LAJOS Prandl S. felvételei 7
