A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-10 / 2. szám

P»o-doble i H tezak-Afrika földközi-tengeri partvidéke nem szűkölködik szebbnél szebb város okiban. De valamiben egytől egyig megegyez­nek, abban ugyanis, hogy mindegyik fehér, vakítóan fehér. Vé­dekezés ez nyilván, a könyörtelenül perzselő nap ellen. Melilla, ez a csodás szépségű kikötő ts a fehér városok sorába tartozik. 1496-han foglalták el a spanyolok s azóta is a kezük­ben tartják. Bár 1957-(ben lemondtak marokkói birtokaikról, MelUlót és Ceutát mint fontos tengerészeti és légi támaszponto­kat továbbra Is megtartották. A különbség csak az, hogy nem gyarmatok többé, hanem „Spanyolország tengeren túli területei“, ami persze mit sem változtat a lényegen... Melilla csodás ékszerként emelkedik ki a kopár, vörösesbarna sziklás hegyek gyűrűjéből. S amilyen kopár az egész környezet, olyan buja a vegetáció a városban: mindenütt üdezöld pálmák, gondozott parkok, rengeteg színpompás virág. S a parkok, ját­szóterek teli vidáman játszadozó gyerekekkel. Fehérek, barnák, feketék s ezek minden lehető árnyalata. Igaz, csak a spanyol városrész ragad meg szépségével, tisz­taságával, eiegáns üzleteivel, gondozott parkjaival, széles asz­faltozott útjaival, hatalmas autóforgalmával. A domboldalon épült arab negyed már az Igazi Orlentet képviseli, csak éppen a nyomor nagyobb, mint másutt. Piszkos, szűk sikátorok, föld­szintes házacskák, deszkából, bádogból eszkábált kunyhók. Nem­csak arab munkásak élnek Itt, hanem európaiak Is, akiket ide kergetett a nyomor, vagy a rendőrség elől érzik magukat na­gyobb biztonságban ... Gyár vagy Ipari üzem nincs a városban. Az egyetlen munka­­lehetőséget a vasércbányák nyújtják (‘Innen a környező hegyek vörhenyes barna színe). Aki nem bírja az ottani vagy a- kikötői munkát, azt az utca tartja el. Rengeteg az utcai árus, rongyos cipőttsztitógyerek, kifutó. Ha le akarod fény képezni őket, elfor­dulnak s csak a baksls tudja jobb belátásra bírni éket. De ha egynek adsz, nem tudsz megszabadulni tőlük, csapatosan követ­nek ... Jobb hát tokjába tenni a fényképezőgépet és beülni valame­lyik kávéházba, ahol már hangolnak a zenészek. Kisvártatva a parkettre perdül egy éjfekete hajú lány, füle mellett égöplros rózsa. Paso-doble, bolero, fandango. Vérpezsdítő muzsika, csodá­latosan tökéletes mozdulatok... A bor olcsó. Egy dollárért 80 pesetát adnak, s egy liter kitűnő vörösbor jobb helyen sem kerül többé 8 pesetánál, de a kikötőben már 2 pesetáért Is kapni. Mi azonban Inkább a kitűnő kávénál maradunk, amelynél erő­sebbet talán még Pesten sem főznek. S. N. 5 Plaxa de BxpaBa MELILLA Avenida del Generaliximo Ax arab negyed

Next

/
Oldalképek
Tartalom