A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-14 / 11. szám
Meliorációs munkák a Csallóközben Hérik a Duna mélységét a vizespoharat, ha tudná, hogy a vizet, melyet Iszik, egyszer már használták más háztartásban, vagy az iparban és mint szennyvíz, a csatornába lett engedve. Az amerikaiak 40 °/o-a olyan vizet iszik, amely legalább egyszer már használva volt. „Vie Nuove“: Miláné ammónlákot Iszik... A Milánéból kifolyó piszkos folyók és csatornák a várostól délre, a legelőkén pirosra és feketére festették a rét füvét. Ez a fű több ezer tehenet táplál melyek tejet produkálnak a város részére, s közben a fű telítődve van antracénnel, szénhidrogénekkel és egyéb szennyezőanyagokkal. Olyan anyagokkal, amelyekről feltételezhető, hogy rákot Idéznek elő. Megfontolandó dolog ez olyan országban, ahol az utóbbi Időben a rák következtében történő elhalálozások ötszörösükre nőttek. Szinte minden fejlett Ipari országnak problémája a vizek tisztaságának kérdése. De milyen anyagok azok, amelyek legnagyobb mértékben mérgezik és szennyezik a folyók vizét? Ilyenek a különféle olajok, lúgok, karbolsavak, savak, különféle mérgek, trágyáié, fémsbk, savó stb. Sokáig tudnánk még folytatni a sort. a víz Ahol még a vfx ax ér A mérgezett vixekben rövid időn belől eredménytelen a haláxxat Kének: Prandl. Péter L. és archívum Kétmilliárd köbméter szenny és méreg Köztársaságunknak az 1963. évi szárazság egymillió tonna gabonájába került és érezhető károkat okozott az állattenyésztésben Is. Ha a meglevő öntöző berendezések rendben lettek volna, jelentősen kisebb károkat okoz a. szárazság. Legnagyobb részük azonban el volt hanyagolva... Iparunk még mostohábban kezeli a vlzkérdést, mint a mezőgazdaság. Mindenekelőtt tudni kell, hogy vízszükségletünk túlnyomó hányadát (78 %-át) az Ipar használja fel. Természetes, hogy a legtöbb szennyvizet is az ipar engedi folyőinkba; a vegyipar 650 millió köbmétert, az ércbányák és kohók 230 millió köbmétert, a fűtőanyag ipar 170 millió köbmétert, az élelmiszeripar 145 millió köbmétert, a könnyűipar 125 millió köbmétert, az energetikai üzemek pedig 1160 millió köbméter szennyvizet. Mindez több, mint kétmilliárd köbméter szennyet, mérgező anyagot, savakat, fenolt ős lúgokat jelent, mely mennyiség bőven elég ahhozl hogy folyóink nagy része szennycsatornává váljon. A hidrolőgusok a víz tisztaságét osztályozzák, s az egyes fokozatoknak megfelelően 1-től 5-ig terjedő számokkal jelzik. Az 1-es osztály gyakorlatilag kevés, Ilyenek a kristálytiszta vizű hegyipatakok, amelyek vize azonban elenyészően csekély. Ivóvízként és ipari célokra az 1—3. osztályba tartozó víz használható, s az 5-ös kategóriába tartozó folyóvíz megengedhetetlen és növényzetre, halakra egyaránt mérgező. 1923-ban köztársaságunk folyóvizeiből 45 kilométeres szakasz volt 5-ös kategóriába tartozó, csatomajellegü, ma ez a szám 2500-ra növekedett. A Blllna, Odra, Ostravice és az Ondava a világ legpiszkosabb folyói közé tartozik. Olcsóbb büntetést fizetni! Felmerül a kérdés: hogyan lehetne változtatni a jelenlegi helyzeten? A hidrolőgusok ugyanis azt Is megállapították, hogy a vizek szennyeződése a növekvő ipari termeléssel arányos, évente mintegy 8—12 százalékkal növekedik, s az ezáltal előállt nemzetgazdasági kárt évi másfél millió koronára becsülik. Mellesleg, de nem utolsósorban modern és mindenre kiterjedő vízgazdálkodási törvényünk van, amely kb. 50 cikkelyben szabályozza a vízzel való gazdálkodás rendszerét. A cikkelyek büntetéssel sújtják azt az. üzemet, amely szennyezi a folyókat és előírja, hogy a mérgező szennyvizet „termelő“ üzemeknek tisztítóberendezésen átszűrve kell ezt a vizet kiengedniük. Az eredmény...? Az üzemek évi rendszeres kiadásaik közé tervezik a büntetés kifizetéséhez szükséges összeget (mely az okozott károkhoz viszonyítva aránytalanul alacsony!) és a problémát megoldottnak tekintik. Piszkítják ugyan a folyókat, de a büntetést megfizették érte! S a pénz „az állam egyik zsebéből a másikba megy“, egyszerű adminisztrációs fogás, mellyel még ma is oly sok mindent el lehet nálunk Intézni. A H.-l Vegyiüzem például kiszámította, hogy olcsóbban kijön, ha büntetést fizet, mintha tisztító berendezéseket építtetne, s ezért nem építtet. Nálunk a helyzet nem tragikus még a vízellátás terén és, bár jelentős befektetésekkel, de megjavítható. Mindenesetre nem szabad lebecsülnünk a problémát és olyan komolysággal kell megoldásához állnunk, amilyet megérdemel, hogy esetleg néhány év múlva valóban ne legyen első számú hiánycikkünk a víz. Feldolgozta: DUBA GYULA
