A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-03-14 / 11. szám
A végzet hatalma Az „Álarcosbál* átütő sikere után Verdi rövid pihenőjét egy messzi északról Jövő megbízatás szakítja meg. Nem más, mint maga az orosz cár kéri jel az olasz maestrót egy új mű komponálására, melynek dallamai Szentpéterváron hangtanának föl először. Verdi elfogadja a megbízatást s rövidesen munkához is lát. Ennek a megrendelésnek köszönheti életét a „Végzet hatalma“ címet viselő opera. A műhöz a szövegkönyvet Piave írta, a spanyol romantika nagy alkotása, Saavendra drámája alapján. A mű 1862. novemberében színre is került a Néva-partl operáiban összesereglett udvart előkelőségek díszes serege előtt, de nagyon kétes értékű sikerrel. Általában inkább fagyos fogadtatásban részesítette Szentpétervár közönsége a roppant szövevényes és képtelen fordulatokra alapozott spanyol földön játszódó szerelmi históriát. A vadromantikus, kétsíkon mozgó tragédia hét évvel későbben már átdolgozott fámában lényegesen nagyobb sikerrel kerül az olasz közönség elé. A siker fő tartópillére azonban kizárólag Verdi ragyogó .muzsikája, akt a meglehetősen statikus cselekményhez gyönyörű zárt számokat és együtteseket komponált. A mű egyik kritikusának Ironikus megjegyzése nem jár messze az igazságtól, mely szerint „A végzett hatalma“ tele van ragyogó szerepekkel csak éppen maga a mű rossz. Elvitathatatlan, hogy Verát itt állt szemben élete leggyengébb, legnehezebben formálható szövegkönyvével. Lassan már általános szokássá válik, hogy a Szlovák Nemzett Színház repertoár slágerdarabjait kettős szereposztásban hozza ki. Ez történt a „Végzet hatalma“ esetében is. A két Leonora közül az első — Anna Peiíatková — sajnos szereposztási tévedés. Mozarti és lírai szerepekben otthonosan mozgó szép hangja hősiesen küzd Verdi drámai dallamainak hatalmas íveivel. Ezzel szemben Anna Polákévá szépen énekli — különösen utolsó felvonásbeli nagy jelenetét — és jól bírja Leonora szólamának nehézségeit. Don Alvarot egyelőre csak flfí Zahradníöektől hallotuk, akinek érces hangja jól érvényesül a sezrepben és meggyőző Alvarot formál, Don Carlos szólama súlyos megpróbáltatás furaj Onisöenko hősi színeket nélkülöző hangjának s így inkább csak a kottahü éneklésre szorítkozik, fura) Hrubant elllenben mind hangban, mind játékban magáénak érzi Carlost s tovább elmélyülve a hős jellemében jeles birtokosa lesz ennek a bosszúszomjas bariton szerepnek. Pavol Gábor díszletei szépek, de nem jelentenek fejlődést a Trubadw és az Álarcosbál után. Az előadást rendező Miroslav Pischer főleg a tömegjelenetekhez bizonyult tanácstalannak. Ladíslav Holoubek a zenekar élén nem tudta kihozni Verdi zenéjének méltóságteljes hömpölygését s így — bár a második előadáson lényegesen jobb volt a helyzet — adósunk maradt a műben rejlő forrón Izzó szenvedélyekkel. VARGA JÓZSEF io VIIS *-Sz&f Öt éve láttam először a Katona Művészegyüttest. Nevekre nem emlékszem, arcokra sem, süt arra sem, hogy tetszett-e a műsoruk, vagy sem, csak arra emlékszem, hogy a Jelenlétük megváltás volt a számunkra, mert akkor már éppen kilencedik órája vágtuk a díszlépést a tűzd májusi naptúl átforrósodott repülfitér-betonon, s akkor már a „feküdj“-öt Is megváltásnak éreztük volna, ha elülte oszolj! ! vezényelnek. A május 9-1 országos díszszemlére készültünk, s az idd már nagyon szorított bennünket, lélegzethez sem engedték e gyakorló katonákat. Illetve a katonaegyüttes másfélórás fellépését éppen ilyen „lélegzetnek“ szántók. De ml sajnos nemigen „lélegeztünk“, csak ültünk gűzólgd fejjel, s kfirülüttUnk mint télrerfigott tökök hevertek a zöld rohamsisakok. A fáradt embert semmi sem érdekli: egyszerűen átnéztünk az erőlködő művészeken. Most a második találkozásunk már szerencsésebb volt. A VSMU színháztermében került sor az idei három részes bemutatójukra, melyből az elsüt (elme: Lefelé a Dunán) szerencsém volt látni. Ezúttal azonban kimosakodva, megfésülködve, frissen ültünk a nézőtéren,, terméseztesen civilben, de tálén Jobb lett volna, ha egy kicsit fáradtak vagyunk, mert akkor nem littuk volna műsorukat olyan könnyűnek, ölesé humorra, könnyű zenére, nőkre építettnek. A .,zenés-táncos“ vidám műsor kerete egy * Vojenské umelecky súbor — Katona Művészegyüttes. dunai hajókirándulás, amelynek során a víg hajósok egy magyar csárdában, egy szerb bazárban, Kataraktában, bolgár szüreten és román halászok között fordulnak meg, s végfii eljutnak Izmailba. S közben persze mindenütt énekelnek, táncolnak, mókáznak, Ismerkednek az idegen népek táncaival, dalaival. Az alapötlet nem rossz, S. Hudec (hajóskapitány), s M. Mistríková (Amál ka) kitűnő énekesek, s a táncosok között Is sok kitűnő akad, a műsor egészében véve mégis szegényesnek hat. Azzé teszi a felszínes viccelődés, a szerkesztés ritmustalansága, a hosszadalmasság, s a külsűségek, pl. a fényűző kosztümök, sokszor felesleges díszletek között gyakran nem képes hatni a tánc, vagy egyszerűen a művészi „mondanivaló“. Egyedül a „Kataraktai keresztelő hat étütő erővel, robbanó ötletei, szép tánc és énekszóiéi áttörik az előző müsorszámok által épített sémák és a díszletek burkát. A katonaság a fiatalok számára egyre inkább Iskola. Ebből kéne kiindulniok az együttes művészeinek is. Nem olcsón szórakoztatni, hanem mélyebb művészi élményt adni, s művészetre tanítani. S még egy: Ebben a műsorban ezúttal véletlen volt a magyar tematika) s tegyük hozzá: vitatható magyar tematika, mert a kosztümök és a „népdalok“ eredetisége erősen kétséges), Jé lenne, ha a műsor összeállítói figyelembe vennék azt a tényt is, hogy a csehszlovák hadseregben több ezer magyar nemzetiségű katona szolgál, akikről valamilyen farmiban (mondjuk egy-két magyar nyelvű dallal, néptánccal) illő lenne megemlékezni. — tőr— Kovács Lajos és G. Kopeliovlcová a „Kataraktában" c. táncképben jelenet a „Romén halászokéból 8
