A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-28 / 9. szám

^Bfralán egy évtizeddel ezelőtt néhány lk amerikai farmer kiszámította, hogy- M ha a szopósborjúkat olyan te]]el táplálnák, amelyben a tejzslrt vala­milyen más, olcsóbb zsírral helyettesítették, a borjúk nevelése sokkal olcsóbb lenne. S miután az amerikai farmer, amit hasz­nosnak lát, azt meg is valósítja, az ötlet­ből új, borjúnevelésl módszer lett. A mód­szer kiválóan bevált. Rövidesen Anglia, Nyugat-Németország és Olaszország paraszt­jai is átvették. Ma már nyugaton egész „vajhegyekről“ beszélnek, melyeket Ily mó­don „sajátítanak kl“ a szopós borjaktól... Ma az emberi táplálkozás kérdéseire spe­cializálódott orvosok azt tanácsolják, hogy minden ember fél liter tejet, vagy ennek megfelelő tejterméket (vaj, sajt) fogyasszon naponta, feltételezve természetesen, hogy ugyanakkor megfelelő mennyiségű húst, zöldséget és gyümölcsöt Is eszik. Ellenkező esetben a hiányzó tápanyagokat tejjel pó­tolhatják.) Am az emberiség ma még csu­pán egy részét termeli ki annak a tejmeny­­nylségnek, amely ezt az alap-tejszükségle­­tet kielégítené. A világ tejtermelése jelen­leg kb. 350 millió tonna, melyből csupán 0,31 kg jut naponta egy lakosra. Nálunk az elfogyasztott tejmennyiségből a múlt évben 0,24 liter Jutott egy lakosra. A tej­termelésnek tehát óriási távlatai vannak, és például a vajellátás területén bizonyára még hosszú évekig behozatalra szorulunk. Szinte magától adódik a megoldás, hogy az amerikai farmerek említett borjúnevelésl módszerét nálunk is alkalmazni lehetne. Mindjárt megjegyzem: néhol már alkal­mazzák 1st Igaz, még egészen szerény ke­retek között. A múlt év őszén mintegy 1000 borjút tápláltak nálunk Ily módon. Hogy ml lenne, ha az említett módszert egészen szé­leskörűen be tudnánk vezetni szövetkeze­teinkben és állami birtokainkon, arról a kö­vetkező, egyszerű számítás tanúskodik [át­véve a „100+1 zaJiraniőnl zajímavost“ című folyóiratból): évente közel 2 millió borjú születik nálunk, szopási Ideje alatt mind­egyik kb. 300 liter tejet fogyaszt el, me­lyet növekedésével 30 kg hússá változtat át. Ebből a tejből 6 kg vajat lehetne gyár­tani. Ha borjúállományunk felénél olcsóbb zslrfajtával helyettesítenék a tejzslrt, vaj­­behozatalunkat ily módon mintegy egy har­madával — 6000 tonnával — lehetne csök­kenteni, ami közel 250 millió valutako­rona megtakarítását jelentené. S emellett a borjúhús termelési költségei Is csökken­nének (kb. 400 000 koronával), mert a pót­zsírt tartalmazó tej eladási ára 75 fillérrel olcsóbb, mint az eredeti tejzslrt tartalma­zó tejé. Ma, amikor társadalmunk felismerte a mezőgazdaság jelentőségét nemzetgazdasá­gunkban, döntő jelentőségű kérdés, hogy a hasonló nagyvonalú lehetőségeket kihasz­náljuk. Ami hasznot hajt az amerikai far­mernek, az előnyére válhat a szocialista földművesszövetkezeteknek és állami birto­koknak Is. Ax áj nagymegyeri te|üxem De hol kezdhetnénk a dologhoz? Természetesen az alapoknáll Például a duneszerdahelyl járásban, még pontosab­ban Nagymegyeren. Ahhoz, hogy a mód­szert nagyobb méretekben megvalósíthas­suk, két dolog szükséges: fejlett szarvas­marha-tenyésztéssel rendelkező szövetkeze­tek és állami birtokok, és modern tejüzem, ahol a tejet egalizálják, regenerálják és a tejfelt vajjá dolgozzák fel. A dunaszerdahelyl járásban mindkét fel­tétel adva van. Még a múlt év végén elké­szült a 28 millió korona beruházással épí­tett, modern nagymegyeri tejfeldolgozó üzem. 0] üzemeink egyik sarkalatos problémá­ja — és sokszor gyengéje — a világszínvo­nalhoz való viszonyuk, berendezéseik, gyár­tási technológiájuk és teljesítményük sok­szor ez Illető Iparág legújabb eredményei mögött marad. A modern tejfeldolgozó üze­mek fejlődésének tendenciája ma két Irány­ban halad: a fokozatos koncentrálódás, il­letve speciallzálás és az automatizálás Irá­nyában. A fejlett tejiparral rendelkező ál­lamok közül, például Svédországnak a negyvenes évek elején még 500 tejfeldolgo­zó üzeme volt, ma már csak 160 van. Az­előtt mindegyik üzem átlag 450 kg vajat termelt naponta, míg ma egy üzemre 1500 kg vaj-produkció esik. A koncentrálódásra Irányuló törekvések a specializálódás mére­teiben Is megmutatkoznak; világszerte bi­zonyos tejtermékeket előállító Iparágak ke­letkeznek. A tejüzemek fokozatosan csök­kentik termékeik számát. Az USA-ban pél­dául egész tejszín-gyártó ipar keletkezett, Svájcban néhány üzem sűrített és szárított tej (tejpor) gyártására specializálta magát. Néhány államban az ömlesztett sajtot gyár­tó Ipar önálló Iparágként szerepel. Az ösz­­szes jelentős tejtermelő országokban (USA, Szovjetunió, Anglia, Svédország, Dánia, NSZK, Hollandia, Svájc) hasonló Irányzat mutatkozik, mindenütt leállítják az elavult ős versenyképtelen üzemeket. A fogyasztásra kerülő nyarstejet pasztő­rözik, és automatikusan töltött üvegekben vagy kannákban szállítják az üzletekbe. Vannak töltőgépek, melyek alól két mun­­kásnónek ugyancsak igyekeznie kell, hogy el bírja szedni a teli üvegeket. A vajké­­szltést ugyancsak automata gépek végzik. Néhány ország (Dánia, ÜJ-Zéland) kivételé­vel, ahol még ragaszkodnak a hagyomá­nyos, szakaszos vajkészltés módszeréhez, mindenütt rátértek a kontlnuálls (folyama­tos) vajgyártás módszerére. Vannak modern automata gépek, melyek 1200 kg vajat „ké­pűinek“ óránként. A tejporkéezltés szerte a világon legnagyobbrészben ugyancsak au­tomatizálva van. Az említett területeken a nagymegyeri tejüzem semmiben sem marad le a világ­színvonal kívánalmai mögött. Méreteire és kapacitására jellemző, hogy maximálisan 250 000 liter tejet dolgozhat fel naponta (ha az összes részlegei dolgoz­nak). Jelenleg kb. 70 000 litert dolgoznak fel benne. Az autókon érkező tejeskanná­­kát futószalag szállítja az ürítő csarnokba, automatikus szerkezet üríti, mossa és ter-Tlxstltják a tejport kéixltá részleg berendelé­seit Hófehér köpeny és kendó Óránként 400 kilogramm (Oly« vajklgyó

Next

/
Oldalképek
Tartalom