A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-14 / 7. szám
informált, hogy a könyvtárat vasárnap délután tartják nyitva, és látogatóinak nagy többsége magyar könyveket olvas. Szlovák könyveket, rendszerint kötelező olvasmányaikat, a diákok keresnek. A múlt évben 99 olvasójuk volt, 41 felnőtt és 58_ húsz éven aluli fiatal. 1521 könyvet kölcsönöztek ki nekik, tehát fejenként kb. 15-öt. Sajnos ő — Frank igazgató — nem nagyon tud tanácsot adni a magyar könyvekkel kapcsolatban, mert nem ismeri őket, de van két fiatal segítőtársa, azok ismerik az egész könyvtárat és segítenek a kölcsönzőknek választani. Hogyan vásárolja a könyvtár részére az új könyveket? Ez évben 1100 koronát kap új könyvekre. Arról a rendeletről, miszerint a vegyes lakosú községekben a költségvetés 3 koronát irányoz elő fejenként könyvvásárlás céljaira, nem tud. A könyveket az ipolysági* Slovenská kniha könyvesboltjában vásárolja — ez elő van írva! —, máshol nem vásárolhat. Lényegesen több magyar könyvet rendel, mint szlovákot, mert azt olvassák, de sajnos, sokszor nem a megrendelt könyveket kapja. Aztán vannaK kötelező megrendelések (politikai könyvek, „Máj-sorozatj, melyeket a járás ír elő, és a könyvesbolt automatikusan megküldi. Sokat segítene a helyzeten, ha például Léván is vásárolhatna. Azt is helytelennek tartja, hogy a könyvtárosok munkájukban nincsenek anyagilag érdekelve. Évi díjjazásukat (300 koronát) akkor is megkapják, ha egyetlen könyvet sem kölcsödöztek ki a könyvtárból, többet viszont nem kaphatnak. A járási könyvtárral annyi kapcsolata van, hogy részt vesz az általuk rendezett iskolázásokon és tanfolyamokon, melyek a könyvtárosi munka megjavítását célozzák. A könyvtár körül hát ez a helyzet, véleményem szerint az átlagosnál jobb, de korántsem kielégítő. A kérdőívek panaszai is ezt bizonyítják: „... kevés a szakkönyv ...“ „... kevés az új magyar könyv...“ „...a helyi könyvtárat az új magyar írók könyveivel kell kiegészíteni...“ Negyvenkét megkérdezettből tízen éltek panasszal a könyvtárral és általában a könyvellátással szemben. Nem sok, ám ez is valami, mert lényegében kb. az olvasók felét jelenti. Az ipolysági könyvesboltban Felsőszemeréd és még jónéhány környékbeli könyvtár itt vásárolja a könyveket. A magyar nyelvű szépirodalom három állvány polcait tölti meg, a negyediken sorakoznak a szakkönyvek. Azonnal feltűnik, hogy a piacra kerülő újdonságokhoz képest a választék meglehetősen szegényes, ellenben ami van, abból egész sorozatok (8—10—20 darab) vannak. A könyvesbolt vezetőnőjével való beszélgetésből a következő kép alakult ki a könyveladással kapcsolatos problémákról: A könyveket — így a magyar könyveket is — Bratislavában rendeli, miután előzőleg kiválogatta őket egy évente megjelenő katalógusból. Egyrészt hát az üzlet vezetőjén múlik, hogy milyen könyvek kerülnek az üzletbe, illetve később a könyvtárakba. A magyar könyvek terén az a helyzet, hogy általában megkapja a kért köteteket. de rendszerint kevesebbet, mint amennyit rendelt. Ezeket a könyveket ugyanis bizonyos kulcs szerint osztják szét az egyes vidéki üzletek között. Az előre jó könyveknek jelzett példányokat fenntartják az ismerősöknek (rendszerint a vidéki tanítók, akik tudatosan érdeklődnek bizonyos könyvek iránt], így ezekből nem jut a könyvtárakba. A vásárlás? Jön a vevő és kér valami jó könyvet Tudásunk szerint, ajánlunk neki abból, amink van. Néha bizony megtörténik, hogy egészen üresek a polcaink, a környék könyvtárai egyszerre felvásárolják az összes magyar könyveket. Aztán jönnek kérni, hogy szerezzünk magyar könyvet, mert pénzt kaptak és szeretnék elvásárolni. Az eddigiek tanulsága: a könyvtáros és a könyvesbolt vezetőiének tájékozottságán nagymértékben múlik, hogy milyen magyar könyvek kerülnek a dél-szlovákiai vegyes lakosú falvakba. Még egy elgondolkoztató jelenség! Az eladópult mellett nagy halom szlovák nyelvű könyv, benne cédulák, községek nevével. A járás rendelte az illető községek könyvtárai számára, de a könyvtárosok nem akarják átvenni, hogy az emberek nem olvassák és most pénzük sincs rá. A felsőszemerédi könyvtárban is ott hever félezer szlovák könyv — olvasatlanul. S ha elgondoljuk, hogy a dél-szlovákiai falvakban a szlovák nyelven írt szellemi kultúrának milyen óriási része nyugszik a könyvtárak szekrényeiben kihasználatlanul és hatástalanul, önkéntelenül az jut eszünkbe, hogy ezt a hatalmas szellemi vagyont csak átgondolatlan és a helyzet ismerete híján fogant adminisztratív intézkedések irányíthatták ide. Bizonyára vannak vidékek, ahol jobban teljesíthetné hivatását és feladatát ez a könyvtömeg. (Már a papírhiányra való tekintette] is ésszerűtlen pazarlás és fényűzés az ilyen könyvpiacpolitika.) A szlovák és cseh irodalom eredeti termékeit pedig jó magyar fordításokban jutassák el a magyar olvasókhoz. így hasznosabb lesz az olvasónak, az írónak, magának a könyvpiac egészséges alakulásának és végeredményben az egész társadalomnak. A járáson Az iskola- és kultúrügyi osztályról rövid beszélgetés után a járási könyvtár vezetőjéhez igazítanak. Ö tökéletesen ismeri a helyzetet a járásban és mindenről felvilágosít. Beszélgetésünkben mindenekelőtt a járási könyvtárról volt szó. A járási könyvtárnak jelenleg 21547 kötete van, s ennek mintegy 35 százaléka, 7501 magyar könyv. 1964-ben összesen 44 649 könyvet kölcsönöztek ki, ebből 25 963 szlovák, 16138 magyar, 2246 cseh és 302 orosz könyvet. (A kikölcsönzött magyar könyvek az összes kikölcsönzött könyvek 35 százalékát teszik;) Ez az arány kielégítően fedi is a járás nemzetiségi összetétele alapján kialakult valóságot; ugyanis a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lévai járásnak 110 586 lakosa van, ebből 42 502 magyar nemzetiségű, ami a lakosság 38.4 százalékát jelenti. A járás könyvellátása már korántsem fedi ezt az arányszámot. A Slo-i venská kniha vállalatnak három könyvesboltja van a járásban: Léván, Ipolyságon és Zselizen. Egészen 1962- ig a könyvesboltok könyvállományának csak 1—1,5 százalékát tették a magyar könyvek. 1983-ban a járási szervek foglalkoztak is a kérdéssel, de jelentősebb javulás csak Léván mutatkozott, ahol ma a könyvállomány 4—5 százalékát teszik a magyar könyvek, és a választék is bővebb. S eddig még a könyvtárak a könyvvásárlást illetően kötve vannak a körzeti könyvkereskedésükhöz. A járási iskola- és kultúrügyi szakosztály dolgozói ígérték, hogy ez évben a könyvtárosok már szabadon vásárolhatnak ott, ahol a keresett könyveket megkaphatják. így a könyvesboltok vezetői között is bizonyos, egészséges „konkurrencia“ jöhetne létre a könyvek 'beszerzését illetően. Meg kell szüntetni az olyan adminisztratív jellegű, káros gyakorlatot is, hogy a járás megrendel bizonyos falusi könyvtár részére könyveket, s kis válogatásukat a könyvesbolt veze-: tőjére bízza. Természetes, hogy ilyen esetben a könyvtár a legkevésbé kelendő könyveket (sokszor időszerűségüket vesztett politikai könyveket) kapja meg. Befejezésül jelszószerűen összefoglalva a tanulságokból kifolyó tennivalókat: Azonkívül, hogy a sajtó rendszeresen közöljön az új könyvekről rövid ismertető recenziókat, ki kellene adni a falusi könyvtárosok és a könyvesbolt vezetők számára — akár havonta, akár negyedévenként — egy sokszorosított ismertetést a könyvpiac magyar nyelvű újdonságairól. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy az ő tájékozottságuk e téren döntő fontosságú és ma még nem kielégítő mértékű. Meg kell engedni a könyvtárosokhak, hogy a könyvállomány bővítésére az arra legalkalmasabb boltban és olyan könyveket vásárolhassanak, amelyek az olvasók igényeit maximálisan kielégítik. A vidéket ellátó könyvterjesztő vállalatnak helyzeti felmérések és a konkrét igények alapján meg kellene változtatnia a vegyes lakosú vidékek könyvellátásának mutatóit, mert szocialista hazánkban senkinek nem érdeke, hogy egyrészt hatalmas szellemiértékek heverjenek kihasználatlanul, másrészt viszont az emberek ne kapják meg azt az irodalmi szükségletet, amit óhajtanak és amely leginkább segítségükre lehet a szocialista emberré válás folyamatában. 11
