A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-14 / 7. szám
D u b a Gyula: Ember, könyv, társadalom A magyar könyv nyomában a lévai járásban Felsőszemeréd a Léva-Ipolyság útvonal mentén fekszik. Lakosainak száma 824, ennek kb. 10 százaléka szlovák, akik 1945 után települtek be a faluba, a többi magyar. A falunak kilencéves alapfokú iskolája van. Az egyesített (szlovák-magyar) iskolát szlovák igazgató-tanító, Cyril Frank vezeti és 88 gyerek látogatja, a szlovák osztályokat 45, a magyarokat 43 gyerek. A falu szélén lévő, valamikori Vilcsek grófok kastélyában mezőgazdasági szakiskola működik, melyet 1951-ben nyitottak meg és jelenleg 79 tanulója van. A község utcája rendezett és jómódra enged következtetni. A házak nem a tipikus, fehérre meszelt parasztházak, de színesre festett, nagyablakos, sokszor kimondottan villaszerű épületek. A háború óta 73 új ház épült a faluban, mely 1952 óta szövetkezeti falu. A szövetkezet jobb a közepestől, a munkaegység értéke 18 korona, melyből 12 koronát fizetnek előlegként. Az életszínvonalra jellemző, hogy a falu lakóinak 5 autója, 23 motorkerékpárja, 9 robogója, 131 rádiója és 57 televíziókészüléke van. Az életszínvonal emelkedését a helyi Jednota fogyasztási cikkek eladásából származó forgalma is bizonyítja, mely 1961-ben 882 158 korona volt, míg 1962-ben már 1 029 873 koronára növekedett. Ugyanebben az évben a falu lakói 830 286 koronát helyeztek el a takarékban. A falu művelődési otthona kb. 250 férőhelyes, céljának megfelelő nagyterem, mellékhelyiségeiben a helyi könyvtár van elhelyezve. Hetente háromszor rendszeresen mozielőadásokat tartanak a faluban. A kérdőívek összegezésének eredménye Közvéleménykutató akciónk keretén belül Felsőszemerédről 42 darab kitöltött kérdőív érkezett be. A kérdőíveket 17 nő és 25 férfi töltötte ki. Foglalkozásuk különfélesége szerint el lehet fogadni, hogy lényegében a falu társadalmának keresztmetszetét képviselik. Iskolai végzettségük túlnyomó többségben általános kilencéves iskola, (illetve az öregeknél elemi iskola) vagy szakiskola. Érdeklődési körük (Mivel tölti szabadidejét?) szintén kimeríti az összes lehetőségeket. A kérdésekre adott válaszok néhány érdekes körülményre vetettek fényt a falu és a könyv viszonyát illetően. Mennyi könyve van egy lakosnak? A 42 megkérdezett közül 30 kérdezett 1549 könyvet vallott magáénak. Ältalánossítva ez azt jelentené, hogy a lakosság 70 százalékának vannak saját könyvei, s ezekből a könyvekből egy főre (azokat is számítva, akiknek nincs könyvük!) 37 darab jut. Ennek a figyelemreméltó mennyiségnek ellentmondani látszik a következő adat: 1964-ben a 42-ből csupán 15-en vásároltak összesen 71 darab könyvet, vagyis általánosítva a falu felnőtt lakossága kb. 2 könyvet vásárolt fejenként. Magyarázatul valószínűleg elfogadhatjuk Cyril Frank igazgatónak, s egyben a falu könyvtárosának információját, miszerint a falu kimondottan magyar könyvekből álló, régi könyvtárát a front átvonulása alatt széthordták az emberek, és az öreg könyvek ronggyá olvasva még mindig köröznek a faluban, vagy gazdagítják a könyvespolcokat. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Jókai, Petőfi, Mikszáth nagy fölénnyel veri a többieket a kedvenc írók, vásárolt és olvasott könyvek sorában. Mennyit és mit olvasnak az emberek? A 42 megkérdezett közül 31 öszszesen 419 könyvet olvasott el a múlt évben. Vagyis a falu lakosságának 75 százaléka olvas könyvet, s egy felnőtt lakosra átlag 1Ö elolvasott könyv jut. Legtöbben Jókait és Mikszáthot olvasták. Ami a napisajtót illeti, legtöbb Oj Szó'jár a faluba (42-ből 35 embernek), aztán Dolgozó Nő (42-ből 14- nek) és Szabad Földműves (42-ből 8-nak) Hogyan olvasnak és vásárolnák könyveket? Erre a kérdésre a felelet több adat komponenseként tevődik össze. A kérdésre, hogy azokat a könyveket, melyeket olvasni szeretne, be tudja-e szerezni a helyi könyvtárban, vagy a könyvesboltban, 21 kérdezett nem válaszolt. Ez azt jelenti, hogy nem probléma számára bizonyos könyvek beszerzése. Mi nem tetszik Önnek a helyi könyvtár, a járási könyvtár és a Slovenská kniha könyvesboltjainak munkájában? — erre a kérdésre a 42 kérdezettből 23 nem válaszolt. Ha figyelembe is vesszük a falu óvatosságát, hogy nem szívesen kritizál, a kérdés iránt tanúsított érdektelenség mindenképpen azt mutatja, hogy az említett Intézmények munkája nem probléma a lakosság nagyobb többsége számára. Milyen a kapcsolata a járási könyvtárral? — erre a kérdésre 28-an nem válaszoltak. Mindezekből egyetlen végkövetkeztetést vonhatunk le: a falu a tudatos és célratörő olvasás, a szellemi tájékozottságon alapuló irodalmi kíváncsiság szempontjából nézve elhanyagolt vidék, parlagon heverő, szűz terület. Ne irodalmár szemmel nézzük a falut! Szellemi munkát végző környezetben élő, eszmék és gondolatok vajúdását figyelő és átérző íróemberek sokszor türelmetlenek olvasóikkal szemben. Nem értik Jókai-imádatukat, türelmetlenül és sértetten bírálják az új könyvekkel szemben tanúsított közömbösségüket, vagy éppen ellenszenvüket. Ne bíráljuk irodalmár szemmel és intelektuel Igényekkel az olvasói! A falusi olvasó (legalább is döntő többségében) szórakozni akar az olvasással, szabad időt eltölteni, pihenni. Mindennapi munkája és gondjai mellett annyi időt és figyelmet szentel a könyvnek, amennyit tud. S ezt az időt olyan könyveknek szenteli, melyek lelki örömet és felszabadulást szereznek számára. így születik aztán a Jókai és Mikszáth reneszánsz és az olyan meghökkentő helyzet, hogy az említett írók neve mintegy a „jó regényt“ szimbolizálja az olvasótömegek előtt. A Jókai regények „igaz mesék“ egy régi világról, amely elmúlt és soha többé vissza néni jön. S éppen ebben van a vonzóereje, a szépsége, a romantikája. Hiba ez? kérdezhetnénk. Meg mernék kockáztatni olyan kijelentést, hogy talán nem is olyan nagy hiba, mint amilyennek egyesek gondolják. A romantika mindenképpen emberségre nevel és gazdagítja az érzelemvilágot. De hol marad akkor a szocialista irodalom társadalomalakító és emberformáló ereje, ha az emberek egyszerűen nem érdeklődnek a realista, illetve szocialista irodalom iránt? Hát igen, ez is helyén való kérdés. A tévedés ott van, hogy azért az emberek (legalább is jelentős százalékuk) érdeklődne utána, de a legtöbb esetben egyszerűen nem szereznek, és nem szerezhetnek róla tudomást, az új könyvek puszta léte sem jut el a tudatukig. S ha eljut, nem tudják őket megszerezni. A könyvtáros és a könyvtár Már említettem, hogy Felsőszemeréden az iskolaigazgató, Cyril Frank egyben a könyvtáros is. Nagy közkedveltségnek örvend a faluban, Kardos László, a HNB elnöke mesélte, hogy szinte egy évtizede náluk tanít. Egyszer elhelyezték innen, de a falu népe visszahozatta. Szlovák ember, töri a magyar nyelvet. Ahogy végigmegyek vele a falun, tisztelettel köszöntik az emberek. A kultúrházat és a könyvtárat megyünk megnézni. A helyi könyvtárat a múlt évben a kerület hét legjobb könyvtárának egyikeként értékelték, amiért a könyvtár 1200 korona értékű új könyvet, a könyvtáros pedig 100 korona pénzjutalmat kapott. Négy szekrényben van elhelyezve a könyvtár 1037 kötele (523 szlovák és 514 magyar könyv). Két szekrényben a szépirodalom, egyben az ifjúsági, egyben pedig a szakkönyvek. A könyveket — valószínűleg beszerzésük sorrendjében — vegyesen helyezték el a polcokon, szlovák könyv — magyar könyv, egymás után. A katalógusok sincsenek ábécé sorrendben. az írók neve szerint elkészítve, s így szinte lehetetlen áttekinteni, hogy milyen könyvei vannak a könyvtárnak, vagy megkeresni egy konkrét könyvet. Kölcsönzéskor hát találomra kell válogatni a szekrényekben. (Régi módszer: az olvasók egymásnak ajánlják a jó könyveket. Ösztönösség az olvasásban.) Frank igazgató arról is 10
