A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-14 / 7. szám
/'}, or/rj/z/f S 7 m Kezdeményezések és eredmények Néhány megjegyzés a Hét 1964. XII. 27-i cikkéhez Gyiire Lajos Néhány gondolat az irodalmi színpadokról című cikkében igen sok megszívlelni valót találta m, írásában főként az irodalmi színpadok munkájával foglalkozik, és csak néhány sorban érinti az irodalmi előadásokat. Méghozzá olyan értelemben mintha ezekre az előadásokra már nem is lenne szükség. Ez késztetett arra — a rimaszombati József Attila irodalmi kör vezetőjét hogy a jól megrendezett, komoly tartalmú és színvonalú irodalmi előadásokkal foglalkozzam. Négy évvel ezelőtt nálunk még teljesen ismeretlen volt az irodalom népszerűsítésének ez a formája. Ebben lakosságunk közönye is közre játszott, no meg a tv-késztilékek számának rohamos növekedése. Persze, ez nem zavart bennünket. Munkához láttunk, és megalakítottuk az irodalmi kört. A Csemadok tágjainak létszáma megközelítette a 600-at, volt kikre támaszkodnunk. Megtartottuk első nyilvános irodalmi esténket Ady Endre életéről, költészetéről, Szándékosan nem csináltunk propagandát, mert arra voltunk kíváncsiak, hogy a tekintélyes számú Csemadok-tagságot egyszerű meghívóval toborozni tudjuk-e. Ez az első kísérlet megteremtette a lehetőségét, hogy jól körülnézzünk portánkon, hogy megállapíthassuk a hibákat. Jó előadókkal még nem rendelkeztünk, de már ott láttuk színpadunkon a jövő kiváló szavalóit. Első irodalmi estünkön a Tátra szálló nagyterme nem telt meg teljesen, s akik részt vettek az esten, többnyire Csemadoktagok voltak, elfeledkeztünk a Csemadokon kívül álló haladó értelmiségiekről. A Maxim Gorkij és Mikszáth Kálmán emlékesten sem volt jobb a helyzet. Rájöttünk, hogy a közönség közönyét csak házról házra járással, személyes agitációval törhetjük meg. Ezek a látogatások arra voltak jók, hogy megismerkedjünk polgártársaink kívánságaival. így került sor Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály és legutóbb Vörösmarty Mihály emlékestjére. És az eredmény minden várakozást felülmúlt. A Tátra szálló nagyterme kicsinek bizonyult, a Tompaestre a JNB ötszáz férőhelyes dísztermét kellett igénybe vennünk. Nem volt szükségünk sem hangszóró, sem plakát, sem meghívó igénybevételére — nyolcszázan szorongtak a teremben és a folyosón. Közönségünk megszerette az irodalmi estéket és ő vált toborzóvá. Magától értetődően a siker titkát nemcsak a_ személyes agitációban, hanem főként abban kell keresnünk, hogy irodalmi előadásunkban azt nyújtottuk, amit a közönség várt. Szereplőink is egyre jobban elsajátították a versmondás művészetét, és szigorúan szem előtt tartották Fábry Zoltán ezzel kapcsolatos gondolatait: „A versmondás nem szerepjátszás, nem színészi produkció. Jól szavalni nagyon nehéz. A vers lényegét megkeresni és megtalálni: a legizgalmasabb szellemi torna. A versmondá.s tiszte, hogy tízszer, húszszor, százszor kell elolvasni a költeményt, hogy minden szót megfelelő világításban tudjon és lásson. Nagy művészet és nagy haszon a versmondás művészete: közelebb hozza a lényeget, közelebb hozza a költőt, megkönnyíti az értelmezést. A jó versmondás a jövő irodalmi pedagógiája.“ Valóban ebben rejlik a jó szavalás titka. Az említett előadásokat mind én tartottam, és számoltam azzal, hogy nem szabad beérni csupán régi tanulmányok ismeretével. Történetesen itt arra gondolok, hogy például Vörösmartyról Gyulai Pálnak van egy tanulmánya, amelyben sok-sok adatot egy másik tanulmányban Tóth Dezső megcáfol. Ezzel azt akarom mondani, hogy az elfogulatlan és tárgyilagos korbahelyezés és megvilágítás nélkülözhetetlen. Mindez fáradságos munkával jár. de megéri. A közönség a magyar irodalom jeles művelőiről teljes áttekintést nyer. Ügyelnünk kell arra is, hogy az irodalmi estek ne legyenek szárazak. Nagyon jó hatással vannak a hallgatóságra a zenei kísérettel előadható versek és a kifogástalan díszlet. Ennyit lehet elmondani arról az útról, amit megtettünk. Ma már ott tartunk, hogy egy-egy tervbe vett irodalmi estre, minden helyiség kicsinek bizonyul. Az irodalmi előadások sikere vezetett ahhoz, hogy városunkban jónevű irodalmi színpad alakult. Közönségünket érdeklik az irodalmi színpad rendezvényei is, és véleményem szerint nagyon helytelen lenne, ha az irodalmi kör megszüntetné tevékenységét. Nézetem az, hogy falvainkon is előbb az irodalmi előadásokat kell szorgalmazni. Olyan tartalmú irodalmi mind színpadi rendezvényekre, amilyenekre Gyiire Lajos gondol, kisebb községekben anyagi és technikai okokból következően nincs lehetőség. A mi járásunkban irodalmi színpad megalakítására egyelőre csak Tornaiján vannak meg a feltételek; irodalmi előadások és esték szervezésére és megtartására mindenütt. Megszívlelendő viszont Gyiire Lajosnak az a javaslata, hogy ahol már működik irodalmi színpad, terjessze ki tevékenységét a járás nagyobb községeire, s hogy az irodalmi színpadok kölcsönösen látogassák egymást. Ezt természetesen már a Csemadok Központi Bizottsága anyagi támogatását is igényelné. Teljes mértékben egyetértek azzal is, hogy a közönséget csupán igényes, komoly és színvonalas előadásokkal lehet megnyerni. Mi. Rimaszombatban, az irodalmi körben és az irodalmi színpad lelkes munkaközösségében így gondolkozunk és dolgozunk. Koziner Imre, Rimaszombat OZSVALD ÁRPÁD: Szivárvány A szivárvány titkát csak én tudom Vihar múltán, mikor a kövér záporok monoton zenéje elcsitul, a derűs ég homlokára jeldobom a szivárvány hét színét. Karcsú íve átnyúlik a dombokon s kiissza mind a Betyár-kút vizét. Tudom, ha a szivárvány fönn ragyog, a villámok gőgje meglapul, — s az ázott fűszál is emeli fejét. 9
