A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-07 / 6. szám
lesznek A rimaszombati együttes megalakulása az 1950-es évre tehető. Fennállásuk óta egyetlen cél vezette őket: nemzeti kultúránk népművészeti hagyományainak ápolása, terjesztése, kulturális szükségletünk napi igényeinek kielégítése. Kezdték a közvetlen környékük, szőkébb hazájuk — Gömör — feltárásával és folytatják az egész és egységes magyar kulturális hagyomány megismertetésével. A tizenöt éves múltra visszatekintő együttes emberformáló hatása igen nagy. Érezhető ez Rimaszombat kulturális életében, de érezhető a környék lakossága körében is. Az, hogy több éven keresztül rendszeres nevelésben részesíti a tagságot, hogy az előadóművészét mesterségbeli tudásának elsajátítását követeli meg tőtük, az belső, a csoporton belüli ténykedésüknek csak az egyik oldala, a másik — művészet szeretetére, igénylésére, a kollektív élet megismerésére és megszerettetésére való nevelés. Ez pedig azt eredményezi, hogy a tagok a csoportban végzett aktív munka abbahagyása után is a város közösségi-társadalmi életének aktív tagjai maradnak, — sok esetben vezető szerepet vállalva. Mivel az együttes a tagságát a Rimaszombat környéki falvakból is toborozza (Nagybalog, Jánosi, Tamásíalva stb.) ezen keresztül a kihatása is fokozódik. A csoportban végzett több éves munka előbb-utóbb érezteti hatását az illetékes falu kulturális életében is. Mivel tagjai közül sokan a pedagógiai pályán működnek, a csoportban ejsajátítottakat ezen az úton Is tovább viszik, újabb kis közösségeket hoznak létre, olyan emberpalántákban ültetik el az igazi művészet igénylését, akiket a téves és megtéveszthető erővel rendelkező művészi irányzatok még nem mételyeztek meg. E művészet-ápolás, szeretetre nevelés mellett igen nagy hely jut az emberré nevelés szerepének is. Az iskola padjaiból kikerült ifjak életének egy nagyon veszélyes időszakát teszik gazdagabbá, teljesebbé. Van Rimaszombatban hasonló korú ifjúkból álló más felfogású csoport (talán csoportok?) is. Azokra gondolunk,, akik a Városkert rémeiként a város lakosságát rettegésben tartják. Ezek a fiatalok is — akár csak az együttes tagjainak nagy része — a felszabadult hazában születtek. Miért váltak mégis a város közutáltjaivá, a bíróságok és a börtönök ismerőivé? Azért, mert túl sok volt a szabad idejük. Azért, mert az iskola már nem nevelte, a család már nem bírta nevelni őket, a társadalom, a munkahely, az ifjúsági szervezet pedig elfelejtette nevelni őket. Mivé lettek? Anyagi Jövedelemmel — és nem megvetendő anyagi jövedelemmel, túlságosan sok szabadidővel rendelkező, kis csínyek elkövetésében örömet lelő, bandába veríídött, erejükben túlságosan bízó, a lejtőn megindult, a szépet és erkölcsöset felejtő, saját törvényeket alkotó huligánokká, rendbontókká. És ez mind azért, mert a legveszélyesebb időszakban nem volt, aki vezette, irányította volna őket. És ez az időszak az, amit az együttes Igen eredményesen és az egyénnek egész életére pozitívan kihatóan tölt meg tartalommal — az igazabb emberré váláshoz szükséges eröalappal. Művészi értékek alkotásában is igen szép munka áll mögöttük. A Gömöri legénytánc, Vasárnap délután, Gömöri leánykérő és lakodalmas, Pásztortánc, Páros csárdás, Zsérei mulatság, Elvesztettem zsebkendőmet, az 1848-as huszárverbunkos és a többi fel nem sorolt táncszámok, mind-mind a csehszlovákiai magyarság népművészeti hagyománya feltárásának, felgyűjtésének, ismertetésének és megőrzésének ékes bizonyítéka. A személytelenségig szerény vezetőik a népművészeti munka apostolai. Az alkotók neve majdnem annyira ismeretlen, mint a Fölszállott a páva; A Vidróckl hires nyája; Sziliceí síkon fúj a szél... stb. népdalok szerzőinek. Valamennyien tudatos alkotók —erejüket munkájuk hatása növeli. Olvastam egy statisztikát, ahol megállapítják, hogy a SEUK működésének 15 éve alatt bejárta a fél világot a nézők millióit ismertetve meg a szlovák népművészettel. Sajnos, nem tudom összeállítani a rimaszombatiak pontos statisztikáját. Hozzávetőleges adatokkal szolgálhatok csak. Tagsága általában 30—40 fő között mozog. Évente cserélődnek az emberek — egy részük elmegy, helyükbe újak Jönnek. Voltak az együttes életében mély és magas pontok. (Ez a hullámzás nem a munkájuk céljában, hanem a művészi színvonalban és aktivitásukban mutatkozott. A céljuk mindenkor szilárd volt.) Egy-egy vezető-változás mindig érzékenyen éreztette a hatását.. Az utóbbi években már megállapodtak. A több éves erjedési folyamat komoly eredményeket kapott. Rendszeresen dolgoznak (télen, nyáron egyaránt), alkotnak és fellépnek. Az utóbbi öt év átlaga: évente 30—35 fellépés, magas színvonalú előadás és a munkájukat nehezítő állandó anyagi gondok. Egy ilyen stílusú együttes fellépéseit nagyobb részt minden ellenszolgáltatás nélkül: ál lami ünnepek, kerelműsorok, béke-, ara tási-, Csemadok-, szövetkezeti stb. ünnepségek keretén belül végzi. Nem számítjuk honorálásnak a fellépéssel kapcsolatos kiadások (autóbusz, zenészek) megtérítését. Viszont a fellépések előkészítéséhez, a műsor felépítéséhez pénz kell — kosztümök beszerzése, zene és zenekar, gyakorlóterem, tanulás és tanítás, apróbb kiadások stb. fedezésére. Fellépésüket mindenütt nagy siker kísérte. (Még az Ifjúsági Alkotóverseny országos fordulóján Bratlslavában is csoportjukban a II. díjjal tértek haza, s több országos hírnévnek örvendő cseh és szlovák együttest maguk mögé „táncolva“.) Élnek a színpadon, nemesebb énjüket szólaltatják meg. Az ez évi hazai fellépés-sorozatukat rövid magyarországi vendégszerepléssel zárták le. A siker ott is kísérőjükké szegődött. Nem is akármilyen siker I Művészetükkel ott, abban az országban hódítottak, arattak elismerést, amely ország hasonló jellegű népművészeti együttesel világot hódítottak. Érdemes volna az illetékeseknek erre Is felfigyelni, és talán a közeljövőben megtörténhetne, hogy a Carnlca, Ceríaieíi, Technik, Trenöan stb. szlovák népművészetet ápoló műkedvelő együttesek mellett, őket is — és a hozzájuk hasonló deák! és füleki együtteseket is — delegálhatnák külföldi vendégszereplésre. ■ A tizenöt év munkáját eredmények és nevek, egyszerű, áldozatot hozni tudó emberek nevei fémjelzik. Az alkotó Pásztor Mariskák, Drda Jánosok, Karkusz Jánosnék, Balogh Lászlók mellett felnőtt fiatalok, Mácsok, Kamarások, Kovácsok, Ádámok, Sonkolyok, Molnárok és sokan mások azok, akik nevet adtak az együttesnek. Jó volna, ha ezt a járás illetékes szervei is végre teljes egészében tudomásul vennék, büszkék lennének rájuk és ennek megfelelően hatásos anyagi támogatásban is részesítenék őket, hogy munkájuk a jövőben még eredményesebb, még gazdagabb lehessen. TAKÁCS ANDRÁS