A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-29 / 48. szám
Kismadár Mintha a szívem repedne meg, amikor nagy-nagy szegénységgel találkozom — írja valahol Móricz Zsigmond. S ez a« őszinte, nyílt, becsületes megnyilatkozás hány novellában, regényben és színdarabban testesült meg? Sokan elmondták már róla, hogy a paraszti élet legreálisabb ábrázolója, a szegényparaszti és kisparaszti világ legélesebb szemű ismerője. És ez valóban így van. Móricz Zsigmond annyira ismerte a szegények világát, s a szegények és gazdagok között dúló osztályharcot, hogy seniki nálánál jobban. És ezt drámaian, tebilincselően meg is írta, ki is fejezte. Az írót regényeiből ismerjük jobban, színdarabjaiból kevésbé. Színdarabjaival a korabeli színpadokon nem aratott sikert. Nem azért, mintlrn darabjai rosszak lettek volna. Azért, mert az akkori színházi közönség viszolygott Móricz színpadi figuráitól, olyan Idegen volt neki ez a világ, mint a szegényparasztnak az úrhatnámság. A Kismadárra] sem tudott az akkori nézőközönség szívébe férkőzni, ám Móriczot ez nem keserítette el. 1937-ben ezt írta egyik cikkében: „Most, bogy a mély néprétegek életével közelebbről ismerkedem, s a nagyvárosi proletariátusnak sorsával foglalkozom, nagy meglepetéssel vettem észre, hogy tragikus egyéniségek csak ott lent, ebben a kui túrmélységben vannak már... Tragédiát többé kultúrvilágban élőkről írni nem lehet.- De annál inkább lehetne a mély társadalmi rétegekben élőkről. Ez azonban a színház közönségét nem érdekli...“ Az író tehát tudta, mi az oka legkedvesebb darabjai sikertelenségének, és talán azzal is tisztában volt, hogy egy új kornak kell jönnie, amely majd méltányolni fogja, a „kultúrmélységből“ merített témájú darabokat. Az űj szemléletű színművekhez olyan társadalmi változásnak kellett bekövetkeznie, amelyben új szemléletű nézők szálljak meg a színházakat. Ma ez a folyamat játszódik le, a bársonyszékben tegnapi proletárok és szegényparasztok foglalnak helyet, akik másképpen ítélnek. értékelnek. Csak dicsérni lehet a komáromi Magyar Területi Színházat, hogy a megváltozott körülmények között műsorára tűzte Móricz Zsigmond nagyszerű Kismadarát. A vidék szívébe zárja a múltra döbbentő négyfelvonásos „vidám“ játékot. A téma nagyon ismerős, akik nézni fogják a darabot, azoknak a többsége valamilyen formában viszontlátja magát a színpadon, és találgatni fog, ki is volt a mi falunkban ilyen gazda, ilyen bíró, ilyen Atyus, ilyen anyós és ilyen lány? Hány ilyen Miska i9mer majd magára a Kismadárban? Nem új a téma, a szegénység és gazdaság nagy konfliktusát sokan megírták már, de Móricznál különben, hitelesebben senki a magyar irodalomban! Miről is van szó a Kismadárban? Böske, a szegény leány, aki Miskát, a szegény fiút szereti, beáll a gazda udvarába mindenesnek, majd később a felesége lesz. Ki ez a Böske? Felelet helyett kérdezhetnénk, ki az a Joó Gyjjjgy? [oó György olyan típusa a magyar paraszti életnek, aki sok más hasonszőrű szegény parasztra hasonlít. Böske szintén olyan lány, aki sok-sok szegény lányt testesít meg magában. Két énje van, az egyik a szegénységé és a szegény fiúé, Miskáé, a másiik a felfelé kapaszkodásé, a gondtalan életé, a gazdáé. Miska, a szegény fiú otthagyja a gazdát, nem bírja elviselni a lenézést, a megkülönböztetést, elmegy Pestre ipari munkásnak, s azt üzeni Böskének. holtáig majd csak visszatér. Böske férjhez megy a falu első gazdájához, de nem szereti, a vagyonáért adja el magát. S ezzel az író meg is teremtette darabjának a világ legtermészetesebb konfliktusát. A lány nem illik bele az idegen környezetibe, de még jobban nem illenek bele a szülők, akiknek már-már visszatetsző az életük, a mozgásuk a gazdag vő házában. Móricz nagyszerűen érezteti, hogy a két világ nem fér össze, szegénység és gazdagság, tűz és víz. Böske tartja magát, gőgös, gonosz sógornőjét is, férje rokonságát is letérdejrelteti, de csak ideig-óráig, amíg jellemtelen, gyáva férje is így akarja. Az iskolabálon, amikor szint kellene vallania, amikor a Böskét ért vádat kellene semlegesítenie, gyáván meghunyászkodik, nem mer szembeszállni osztályával, rokonaival. Az indulatok itt, ennél a jelenetnél csapnak össze, s más kiút nem lehet, Böskének vissza kell térnie övéihez, szegényeihez. Az ok: Miska, a Pestről hazatért szegényfiú, aki nem tudja megbocsátani a lánynak, hogy a vagyonért eladta magát. Szemére veti, ostorozza tettéért Böskét, ő azonban védekezik, a falu első asszonya pózában teszi ellenvetéseit, de az érvei gyöngék, az igazság a Miska oldalán van. Izig-vérig dráma a Kismadár, a színház vidékjárása után sokan fognak emlékezni a játékra. Konrád jőzsef, a rendező nagyon okosan, ötletesen oldotta meg feladatát, a móriczi szociális mondanivalóra helyezte a hangsúlyt. Az volt az érzésünk, hogy író és rendező egybeforrt a mondanivaló kifejezésében. Sokan arra voltunk kíváncsiak, hogy az igazi nehéz feladattal, a gazdagságból visszatéréssel hogyan birkózik meg a rendező. Nos, elmondhatjuk, hogy ez a visszatérés nagyon természetesen történt, minden zökkenő nélkül. A rendezői elképzelés nagyszerűen érvényesült a kritikus pontoknál. Böske meggyőzően, minden ellenvetést kizárón tért vissza övéihez. A kiegyensúlyozott és magabiztos játék Konrád Józsefet dicséri, aki ügyelt arra, hogy színészei a lényeget adják: szegénység és gazdagság összeférhetetlenségét. Amit csekélyke hibaként róhatunk fel, hogy Miskát afféle mumusként jelentette meg a színpadon. Nem volt könnyű dolga a rendezőnek, nagyon sok szereplő mozgott a színpadon fő- és epizódszerepekben. S amitől féltünk, hogy az ötvenes évek sematizmusára jellemzően bohócoknak, nevetséges figuráknak állítja be a nagygazdákat, nem következett be. A főszereplő gazda és sógorai mentesek voltak a sematikus beállítás sallangjaitól. Emberek voltak, létükből fakadó szemléletükkel, világnézetükkel. Más kérdés a rendező hatáskörébe tartozó szerepmegosztás. Nem mondanám, hogy az így is kitűnően játszó Várady Béla jó választás volt Atyus szerepére. Persze, gondolkozni kellene, ki lett volna jobb helyette. Falun nőttem, ismerem a móriczi világot, s Várady Atyusa beszédjével, viselkedésével nagyon sok falusi szegényembort juttatott eszembe. 1‘erenczy Anna Böskéje volt a kulcs a Kismadár sikeréhez. O választotta a gazdagságot szíve, egész érzelmi világa megtagadásával. Ö volt a fordulópont összeroppanásával, visszatérésével. Neki kellett szembenéznie Miskával, szerelmével, s rendezőt és színészt dicsér a természetesség, az életszerűség. Ferenczy Anna élete egyik legnagyobb szerepét játszotta szinte hibátlanul. Énekes madár volt a szó igazi értelmében. Megfelelő partnere volt Nádasdy Károly Miska szerepében, aki magára talált a színpadon és bebizonyította, hogy sokoldalú színész, s Siposs Ernőben, aki az önző, a pénznek és a vagyonnak élő első gazdában valóban hús-vér figurát vitt a színpadra. A bíró megformálása, ábrázolása, magabiztosságában, ravasz számításában. a Böske kegyeiért, szerelméért való esédezéi.ében nem volt könnyű. Kovács József azonban kitűnően karikírozta a bírót. Böske sógorasszonya, Palotás Gabi játékának értékelése külön fejezetet érdemelne. Gonoszság, alattomosság, vagyonéhség és gőg, illetve lenézés testesült meg alakításában. Imitt amott túlzásokba is bocsátkozott, de még ez is beleillett abba az atmoszférába, amelyet a jómódúak. oldalán elsősorban neki kellett megteremtenie. Böske anyja, Udvardy Anna élethű játéka arról győzött meg, hogy nem szabad és nem lehet a színészeket beskatulyázni. Ez erre a szerepre jó, az meg arra. Udvardy elhitette velünk, hogy nemcsak klaszsziikus darabokban jó! Az epizódszerepekben Lengyel Ferenc Löki sógora, Bugár Gáspár Csák Janija és Korai Ferenc kisbírója remekelt. Zakál Gyula esetlen és gyüge Csák Janija sokáig emlékezetes marad. Érdemes lenne Csák Jani és Atyus közeledésével foglalkozni, a báli jelenetektől kezdve, s bizonyítani az igazat, hogy ezek a tegnapi falusi esetlenek csak a szegények körében találtak megértésre. Lengyel Ferenc Löki sógora epizódszerepben telitalálat, Korai Ferenc kisbírója szintén. Szükségét éreztük jeleneteiknek, nélkülük szegényebb lett volna a színpad világa, s ennél többet ilyen rövid, lélegzetnyi szerepek dicsérésére nem is lehet mondani. A Magyar Területi Színház minden szereplő színésze képessége legjavát adta Móricz Kismadarában és élményszámba menő játékkal lepte meg a bemutató közönségét. Azt jelenti ez, hogy megkülönböztetett figyelemmel kell a színház vezetőinek a bemutatásra szánt darabokhoz nyúlni, mert Móricz Kismadarán kívül még nagyon sok magyar és külföldi színpadi mű van, amelyet a MATESZ-nak írtak. MACS JÖZSEF „Szerelmes levelek a Beatles tagjainak“ címmel terjedelmes könyv jelent meg Londonban, újabb bizonyítékául a Beatles-hóbortnak. A könyv több száz fiatal levelét tartalmazza, egyik siheder például ezt is írja: „Maguknak bizonyára sok felesleges nöfük van. Leköteleznének,, ha az egyik mellőzött lánynak a címét nekem megkiildenék, mert egyedül vagyok.“ * # * Dlno de Laurentiis nagyon elégedett új sztárjával, Sorayával a volt Iráni császárnéval. Máris megkötötte a második szerződést új filmjére, partnere David Niven lesz. * * * A szovjet Kirov balett észak-amerikai turnéja alkalmából az amerikai lapok hosszú cikkekben méltatják az együttes produkcióját és összehasonlítják előadásaikat a nemrég New Yorkban vendégszerepeit Bolsoj-balettal. * * * Az NDK fővárosában májusban kezdik el az új tv-torony építését. Az új leadó 60 méterrel lesz magasabb az Eiffel toronynál. 360 méterre emelkedik Berlin fölé. A tornyon 206 méter magasban vendéglőt és körküátót létesítenek. * * * Az Artla Csehszlovák Könyvkiadó idegen nyelvű kiadványaiból novemberben kiállítás nyílt Budapesten a Csehszlovák Kultúra Népköztársaság útja 21. szám alatti helyiségében.
