A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-02 / 31. szám
Pavlaüka Jelvétele Mai számunk tartalmából: A kövérek Mekkája .... 4 Harmadszor a hideghengerdében..............................8—7 Pillanatfelvétel Sulyok Máriáról .................................... 8 Piramisok árnyékában . . . 20—21 Tarka hétvége............. 22 Nászrahfvás........ 24 w ír ' A Czzhazlováklal Magyar Dolgozók KullürogyesBlotinek hetilapja Meglaienlk minden vaaárnap. FOszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály iván, Gyurcsik József, Lőrinci Gyula, Mécs József, Ozsvald Árpid, dr. Siabfi Rezső. Szerkesztőiig: Bratislava, Jesenského 9. Postafiők C-398, (etetőn 933-04 Terjeszti a Posta Hlriapixolgálata, előii/.etéseket elfogad minden postahivatal ős levélkézbesttő. Külföldre szőlő előfizetőseket elintéz: PNS — Dstredná expedfcla tlaie. Bratislava, Gottwaldovo nőm. 48/VIf. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stúrova 4. Előfizetőéi d(J negyed évre 19.90 KBs, tél évre 39.— Kős, egész évre 78.— Kis. Kéziratokat nem őrsünk meg és nem küldünk vissza. K-21‘41588 Afrika asszonya a felszabadulás útján A képes folyóiratokban, filmen vagy a televízióban gyakran látunk afrikai nőket, fátyolos arab vagy ébenfa-szín bőrű néger lányokat, asszonyokat. Megcsodáljuk hófehér fogsorukat, nádszál-egyenes termetüket és büszke testtartásukat. Sába királynőjének legendás szépségét Idézi az a született elegancia, amellyel színes lepleiket viselik, a rítmusos mozdulatok, amelyeket mostanában már nemcsak filmen, hanem színpadon is megcsodáltunk az afrikai táncegyüttesek fellépésekor. Képzeteinkben a büszke testtartás az öntudat és a szabad élet velejárója. A valóság azonban egészen mást mond Afrika asszonyainak életéről. Az afrikai nő, legyen az arab vagy néger, évszázadok óta kettős elnyomás alatt szenvedett. Elnyomta, kizsákmányolta a gyarmati hatalom, mely sokszor állati sorsban tartotta. Elnyomott, jogtalan volt, és sok helyen még ma is az a családban, a társadalmi életben is. Az afrikai népeknél a nő a legtöbb esetben az egyedüli kenyérkereső, ő gondozza és neveli a gyermekeket. A nő termeli az ókori színvonalon álló mezőgazdaságban a javakat, és ő viszi a termékeket piacra. Egyik Afrikát járt riporter azt írja, hogy Afrikában a anő legtöbbször nem egyenrangú, de mindig önálló és öntudatos, önállóságra a sorsa nevelte, mert rajta nyugszik az életfenntartás gondja, és ez érlelte öntudatát is. Van azonban még ennél szomorúbb sors is. A rabszolgaság ugyan már törvényesen megszűnt, de a rabszolgakereskedelem Kelet-Afrika államaiban még ma Is borzalmas valóság. A szudáni, nyasszai, tanganyikai néger paraszt annyira szegény, hogy sokszor kénytelen eladni gyermekeit, főleg leányait, hogy azokat lelkiismeretlen emberkereskedők, csempészek az Arab-félsziget feudális sejkjeinek adják el, vagy kétes hírű arab lebujokba közvetítsék. Az arab nő sorsa elválaszthatatlanul össze van kötve a fekete földrész népeinek jövőjével. Nem lehet szabad addig az afrikai nő, míg Afrika felett a gyarmatosítók bitorolják az uralmat. Ennek tudatában az afrikai asszonyok is együtt harcolnak a férfiakkal a gyamartosítók bérgyilkosai ellen. Dzsamila Buhíred hősi helytállásának és embertelen megkírazásának története is ezt példázza. Afrika életében az utóbbi években döntő változások történtek. A fekete földrészen szinte napról napra növekedik az a terület, amelyen már nem az imperialisták basáskodnak. Az a forradalmi lavina, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom indított el, átlépte Európa határait, és forradalmasította Ázsiát, Afrikát s már az amerikai kontinensen is fellobbantotta a nemzeti, illetve szocialista forradalom lángját. Afrika túlnyomó részén független államok alakultak. De ez a történelmi jelentőségű forradalmi átmenet nem mehet végbe zavartalanul. A gyarmatosítók ott, ahol a fegyveres erőszak nem vezethetett már sikerre, kénytelenek voltak áttérni hatalmuk fenntartásának más módszereire. Ezek a módszerek azonban nem kevésbé aljasak és embertelenek, mint a levitézlett ún. klasszikus gyarmatosítás 'erőszakos eszközei. Egyik ilyen módszer az egyes törzsek egymás ellent uszítása az „oszd meg és uralkodj elvének alapján. A másik módszer az ottani feudallstákkal és burzsoáziával való gálád szövetkezés az ország kincseinek és munkaerejének elrablására. Jellegzetes példája ennek a kongói nép tragédiája, amely most újabb szakaszába érkezett. Kongó mérhetetlen ásványi kincseiért vetélkedő két hatalom, a belga és az amerikai monopóliumok, amelyek eddig élet-halál harcot vívtak egymással, most paktumot kötöttek Kongó közös kifosztására. Csombét, a belgák jól bevált és minden aljasságra kapható csatlós-brigantiját juttatták a miniszterelnöki székbe, aki búsás júdáspénz ellenében hajlandó segédkezet nyújtani kizsákmányoló terveik megvalósításában. A volt francia gyarmatok nagy része is csak formális függetlenséget kapott, és javaik továbbra Is a francia monopóliumokat gazdagítják. Anglia sem hajlandó egykönnyen lemondani a gyarmataiból származó haszonról, ezért nem takarékoskodik a függetlenségi Ígéretekkel, de valójában csak a gyarmatosítás formája változott, a lényeg maradt a régi. A legmakacsabb gyarmatosító a fasiszta Portugália, amely még a látszat-függetlenséget is megtagadja Angolától, Portugál Guineától és Mocambique-től. Ezekben az országokban, főlég Angolában a nép már évek óta fegyveres harcot .folytat a szabadságért és függetlenségért a portugál zsoldosok ellen. A Dél-afrikai Unióban Verwoerd fajgyűlölő uralma a legsötétebb középkor borzalmait idézi. Ebben az országban halál, börtön és korbács jár annak, aki az ember legelemibb jogairól szólni mer. A Kairóban a napokban lezajlott államáé kormányfői értekezlet határkövet jelent az afrikai népek felszabadulási harcában. A résztvevő 33 afrikai ország képviselői határozatukban hangsúlyozták az afrikai országok egységének szükségességét az imperialisták elleni harcban, és követelték a gyarmatosítás minden formájának megszüntetését. Sőt távlatilag egy összafrikal kormány és a közös afrikai haderő megvalósítása is helyet kapott a határozatban. Nkrumah ghanai miniszterelnök a konferencián tartott beszédében így jellemezte a .független afrikai országok helyzetét: „Elértük a függetlenséget, de a nemzetgazdaság még mindig a gyarmatosítók ellenőrzése atett ált, akik Afrikát továbbra is olcsó nyersanyag-bázisnak akarják megtartani.“ A Szovjetunió és a szocialista országok sokoldalú és önzetlen segítséget nyújtanak a fiatal afrikai államoknak nemzeti önállóságuk és függetlenségük megteremtésében. A nők egyenjogúsításának kérdését, mint mindenhol a világon, Afrikában is csak a szocializmus képes megoldani. A szocializmus győzelme a fekete világrészen meghozza Afrika asszonyának a felszabadulás napját, amikor majd teljesen egyenrangú félként vehet részt szabad hazája építésében, a nemzetgazdaság és a kultúra felvirágoztatásában. P. E.
