A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-02 / 31. szám

Pavlaüka Jelvétele Mai számunk tartalmából: A kövérek Mekkája .... 4 Harmadszor a hideghenger­­dében..............................8—7 Pillanatfelvétel Sulyok Má­riáról .................................... 8 Piramisok árnyékában . . . 20—21 Tarka hétvége............. 22 Nászrahfvás........ 24 w ír ' A Czzhazlováklal Magyar Dolgozók KullürogyesBlotinek hetilapja Meglaienlk minden vaaárnap. FOszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály iván, Gyurcsik József, Lőrinci Gyula, Mécs József, Ozsvald Árpid, dr. Siabfi Rezső. Szerkesztőiig: Bratislava, Jesenského 9. Postafiők C-398, (etetőn 933-04 Terjeszti a Posta Hlriapixolgálata, előii/.e­­téseket elfogad minden postahivatal ős le­­vélkézbesttő. Külföldre szőlő előfizetőseket elintéz: PNS — Dstredná expedfcla tlaie. Bratislava, Gott­­waldovo nőm. 48/VIf. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bra­tislava, Stúrova 4. Előfizetőéi d(J negyed évre 19.90 KBs, tél évre 39.— Kős, egész évre 78.— Kis. Kéziratokat nem őrsünk meg és nem küldünk vissza. K-21‘41588 Afrika asszonya a felszabadulás útján A képes folyóiratokban, filmen vagy a televízióban gyakran látunk afrikai nőket, fátyolos arab vagy ébenfa-szín bőrű né­ger lányokat, asszonyokat. Megcsodáljuk hófehér fogsorukat, nádszál-egyenes ter­metüket és büszke testtartásukat. Sába ki­rálynőjének legendás szépségét Idézi az a született elegancia, amellyel színes lep­leiket viselik, a rítmusos mozdulatok, ame­lyeket mostanában már nemcsak filmen, hanem színpadon is megcsodáltunk az afrikai táncegyüttesek fellépésekor. Képzeteinkben a büszke testtartás az ön­tudat és a szabad élet velejárója. A való­ság azonban egészen mást mond Afrika asszonyainak életéről. Az afrikai nő, le­gyen az arab vagy néger, évszázadok óta kettős elnyomás alatt szenvedett. Elnyom­ta, kizsákmányolta a gyarmati hatalom, mely sokszor állati sorsban tartotta. El­nyomott, jogtalan volt, és sok helyen még ma is az a családban, a társadalmi életben is. Az afrikai népeknél a nő a legtöbb eset­ben az egyedüli kenyérkereső, ő gondozza és neveli a gyermekeket. A nő termeli az ókori színvonalon álló mezőgazdaságban a javakat, és ő viszi a termékeket piacra. Egyik Afrikát járt riporter azt írja, hogy Afrikában a anő legtöbbször nem egyen­rangú, de mindig önálló és öntudatos, ön­állóságra a sorsa nevelte, mert rajta nyug­szik az életfenntartás gondja, és ez ér­lelte öntudatát is. Van azonban még ennél szomorúbb sors is. A rabszolgaság ugyan már törvényesen megszűnt, de a rabszolgakereskedelem Ke­­let-Afrika államaiban még ma Is borzal­mas valóság. A szudáni, nyasszai, tanga­­nyikai néger paraszt annyira szegény, hogy sokszor kénytelen eladni gyermekeit, fő­leg leányait, hogy azokat lelkiismeretlen emberkereskedők, csempészek az Arab-fél­sziget feudális sejkjeinek adják el, vagy kétes hírű arab lebujokba közvetítsék. Az arab nő sorsa elválaszthatatlanul össze van kötve a fekete földrész népei­nek jövőjével. Nem lehet szabad addig az afrikai nő, míg Afrika felett a gyarmato­sítók bitorolják az uralmat. Ennek tudatá­ban az afrikai asszonyok is együtt harcol­nak a férfiakkal a gyamartosítók bérgyil­kosai ellen. Dzsamila Buhíred hősi helyt­állásának és embertelen megkírazásának története is ezt példázza. Afrika életében az utóbbi években döntő változások történtek. A fekete földrészen szinte napról napra növekedik az a terü­let, amelyen már nem az imperialisták ba­­sáskodnak. Az a forradalmi lavina, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom indított el, átlépte Európa határait, és for­radalmasította Ázsiát, Afrikát s már az amerikai kontinensen is fellobbantotta a nemzeti, illetve szocialista forradalom láng­ját. Afrika túlnyomó részén független ál­lamok alakultak. De ez a történelmi jelen­tőségű forradalmi átmenet nem mehet vég­be zavartalanul. A gyarmatosítók ott, ahol a fegyveres erőszak nem vezethetett már sikerre, kénytelenek voltak áttérni hatal­muk fenntartásának más módszereire. Ezek a módszerek azonban nem kevésbé aljasak és embertelenek, mint a levitézlett ún. klasszikus gyarmatosítás 'erőszakos eszkö­zei. Egyik ilyen módszer az egyes törzsek egymás ellent uszítása az „oszd meg és uralkodj elvének alapján. A másik mód­szer az ottani feudallstákkal és burzsoáziá­val való gálád szövetkezés az ország kin­cseinek és munkaerejének elrablására. Jel­legzetes példája ennek a kongói nép tra­gédiája, amely most újabb szakaszába ér­kezett. Kongó mérhetetlen ásványi kin­cseiért vetélkedő két hatalom, a belga és az amerikai monopóliumok, amelyek ed­dig élet-halál harcot vívtak egymással, most paktumot kötöttek Kongó közös ki­fosztására. Csombét, a belgák jól bevált és minden aljasságra kapható csatlós-brigan­­tiját juttatták a miniszterelnöki székbe, aki búsás júdáspénz ellenében hajlandó segéd­kezet nyújtani kizsákmányoló terveik meg­valósításában. A volt francia gyarmatok nagy része is csak formális függetlenséget kapott, és ja­vaik továbbra Is a francia monopóliumokat gazdagítják. Anglia sem hajlandó egykönnyen lemon­dani a gyarmataiból származó haszonról, ezért nem takarékoskodik a függetlenségi Ígéretekkel, de valójában csak a gyarmato­sítás formája változott, a lényeg maradt a régi. A legmakacsabb gyarmatosító a fasiszta Portugália, amely még a látszat-független­séget is megtagadja Angolától, Portugál Guineától és Mocambique-től. Ezekben az országokban, főlég Angolában a nép már évek óta fegyveres harcot .folytat a sza­badságért és függetlenségért a portugál zsoldosok ellen. A Dél-afrikai Unióban Verwoerd faj­gyűlölő uralma a legsötétebb középkor bor­zalmait idézi. Ebben az országban halál, börtön és korbács jár annak, aki az ember legelemibb jogairól szólni mer. A Kairóban a napokban lezajlott állam­áé kormányfői értekezlet határkövet jelent az afrikai népek felszabadulási harcában. A résztvevő 33 afrikai ország képviselői határozatukban hangsúlyozták az afrikai országok egységének szükségességét az imperialisták elleni harcban, és követel­ték a gyarmatosítás minden formájának megszüntetését. Sőt távlatilag egy össz­­afrikal kormány és a közös afrikai haderő megvalósítása is helyet kapott a határozat­ban. Nkrumah ghanai miniszterelnök a kon­ferencián tartott beszédében így jellemez­te a .független afrikai országok helyzetét: „Elértük a függetlenséget, de a nemzet­­gazdaság még mindig a gyarmatosítók el­lenőrzése atett ált, akik Afrikát továbbra is olcsó nyersanyag-bázisnak akarják meg­tartani.“ A Szovjetunió és a szocialista országok sokoldalú és önzetlen segítséget nyújtanak a fiatal afrikai államoknak nemzeti önál­lóságuk és függetlenségük megteremtésé­ben. A nők egyenjogúsításának kérdését, mint mindenhol a világon, Afrikában is csak a szocializmus képes megoldani. A szocia­lizmus győzelme a fekete világrészen meg­hozza Afrika asszonyának a felszabadulás napját, amikor majd teljesen egyenrangú félként vehet részt szabad hazája építésé­ben, a nemzetgazdaság és a kultúra felvi­rágoztatásában. P. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom