A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-12-27 / 52. szám

ián Maly A bábszínházak paradicsoma I., is nemcsak a gyerekek, ha- ban mindenki tudja, hol milyen nem a felnőttek isi Hogy mit? Nos, a Hamiro nemzeti vállalat pFibrami mintarészlegét, ahol 2000 teztll anyagból készült já­ték vár további sorsára. Talán az Összes állatfajták képviselői megtalálhatnék Itt, azon kívül tu­catnyi bábszínház figurát és mű­anyagból készült járöbabát — mégpedig a legkülönbözőbb nagy­ságban. A kétméteres, jóságos brumi a legnagyobb egyetértés­ben „él“ a néhány centiméteres makimajommal, méteres és moz­gatható ugrlfüles a nyafka, bá­­mész rókafival. Hirtelen ügy érezzük, hogy a prózai „mlntarészleg“ elnevezés sehogysem Illik, ide, még annak ellenére sem, hogy mind a hazai, mind a külföldi megrendelők ügy­nökeinek itt tartják az újdonsá­gok bemutatását. Meseország va­lamelyik csodatévő manójának — talán Vainemölnennek a Kaleva­lából, vagy Télapónak — kará­csonykor, esetleg újévkor vala­játékot kedvelnek a gyerekek, hiszen nem kevesebb, mint 20 or­szágból jönnek a megrendelések. S noha a szakosított vállalat több mint 900 alkalmazottja két mű­szakban gyártja a textiljátékokat és műanyag-babákat, mégsem tudnak mindenkinek eleget tenni. Például csak mackóból évente 200—300 ezer darabot gyártanak. £s előállítani (talán Inkább al­kotni!) egy ilyen kedves mackót nem is olyan egyszerű, mint abogy az első pillantásra tűnik. Erről meggyőződhettünk a hely­színen, abban a műhelyben, ahol a kitömés módjával, a szem be­ültetésével, no meg az orrocská­­|uk kivarrásával mindegyik állat­ka pofácskájának megadják az egyéni jelleget. A műhely mun­kásnőinek (a vállalat alkalmazot­tainak 86 százaléka) nemcsak rendkívüli kézügyességgel kell kitűnniük, hanem képzőművésze­ti érzékkel Is. A fejlett képzőmű­vészeti érzékre azonban még na­/ Majomcsalád a Hamiro nemzeti vállalat mintatermében miféle „űröm Érdemrendet“ kel- gyobb szükségük van a fejleszté­lene adományozniuk a szófogadó gyerekeknek, ezzel együtt juta­lomként belépőjegyet a Hamiro üzem mesetermébe. Persze, ilyen si osztály dolgozóinak, akik a gyermekek érdeklődésének meg­felelően — amelyet a vállalat óvodájában és a védnökséget vál­üzem évente a nürnbergi játék­­világklállitásokon szerzett. A világszerte általánosan kiala­tezik Illa majom vagy kék ele­fánt. A feldolgozásra kerülő anya­gok is egyre nagyobb igényesség­kult fejlődés irányvonalához röl tanúskodnak. Annak ellenére, nagy kitüntetésben Igazán csak a laló üzemek kutatásai, Illetve kül igazodva, a Hamiróban sem áb­rázolják a hagyományokhoz hi­legeslegjobbak részesülhetnének, a földi megrendelők kívánsága ven teljesen élethűen az állatká „kiválasztottak“ (hiszen mlndnyá- alapján körvonalaznak — itt éven­­jan tudjuk, hogy van ez a „na­gyoknál“). Dehát, úgylátszik mégis csak úgy van jól, hogy a mintaterembe a „kiválasztott“ gyerekek helyett a kereskedelmi ügynökök járnak, akik itt kivá­lasztják a legérdekesebb és — ami a fő, a legkeresettebb játé­kokat. Az angol gyerekek kedven­cei például a mackók, a svédeké a nyuszik. Hát Igen, a Hamiro­te 50 játékújdonságot kreálnak. S hogy a Hamiro nem marad alul a világszínvonalon, arról nemcsak az tanúskodik, hogy 1965-ben négyszerié többet fog­nak termelni, mint 1956-ban, s gyártmányaik egy harmada kül­földre vándorol, s hogy az üze­met tizenkétszer nyilvánitották példás export-üzemnek, hanem az a számos elismerés is, amelyet az kát — bizonyos fokú stllizáció­­val, illetve karikfrozással dolgoz­nak, és sokkal nagyobb a szín­­bőség, mint azelőtt. A modern mackónak például sokkal na­hogy a Hamiróban a legjobb mi­nőségű hosszűszálú gyapjú-plüsst használják, egyes megrendelők állandóan újabb és újabb igé­nyekkel lépnek fel. A svédek pél­dául azt szeretnék, ha az állatká­kat megfelelő természetes állati szőrzetekből gyártanák. A Hanti­ban. A gyerekeket egyébként na­gyon vonzzák a gazdag, változa­tos, szinte rikító színek — örö­müket például a legkevésbé sem csökkenti az a tény, hogy a való­ságban példának okáért nem lé-A Hamiróba járnak gyakorlatra a pfibrami gazdasági iskola tanulói — hárman közülük a járóbabák osztályán Húsz ország gyermekeit örvendezteti meg a Ha­miróban évente gyártott 200—300 000 kedvesen bűbájos mackó gyobb a buksija, mint a valóság- ró megtesz minden tőle telhetőt. Többek között a játékállatkákat újabban habszerű műanyagokkal tömik ki. Az ezzel az anyaggal kitömött játékok sokkal könnyeb­bek, és ami a fő, sokkal jobban moshatók. Világszerte egyre na­gyobb az érdeklődés a csehszlo­vák textiljátékok iránt. Olyany­­nylra, hogy az eddigi üzemek már nem képesek fedezni a nap­ról nakra fokozódó keresletet. Ezért 1957-ben a Hamiro nemzeti vállalat eddigi hat üzeme — Pfib­­ram, Rokycany, Sedlőany, Hostl­­vaf, Záluíany — PMbramban újabb nagy üzemmel gyarapodik, amelyben több száz alkalmazott fog dolgozni. Az új nagyvonalú üzem kétségtelenül lényegesen emelni fogja a Hamiro nemzeti vállalat munkatermelékenységét és népszerűségét külföldön. Mi azon­ban tudjuk, hogy a siker alapja nem a korszerűsítés, hanem a vállalat dolgozóinak hagyomá­nyos kézügyessége, művészi adottsága — minden vitán felül álló jó munkaviszonya. Foto: Zuzana Humpúlová

Next

/
Oldalképek
Tartalom