A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-19 / 29. szám
\ Fáy András emlékezete Most száz éve, hogy meghalt Fáy András, a „legnagyobb magyar mesemondó“ és az első magyar társadalmi regény írója. Jól tudjuk, hogy elhalálozásának századik évfordulója alkalmából szinte az ismeretlenségből, a méltatlan feledésből idézzük emlékét. Pedig Fáy korának nagyon tevékeny és nagyon hasznos alakja volt. Tehetségét és munkás életét a közügyeknek és az irodalomnak szentelte. Könyvei ma már nem forognak közkézen, mégis tanítása örökké időszerű. Miért? Mi a jelentősége korunk számára? A példaadás. A reformkorban, a múlt század első felében, a nagy változásokat ígérő történelmi fordulópont előtt ingyen szolgálta a-közügyeket, a közösség- ügyét. Az általános műveltség felemelése érdekében fáradhatatlanul agitált. A Kölcsey, Széchenyi, Vörösmarty, Eötvös előkészítette történeti légkörben egészséges és bátor kezdeményezéssel szüntelenül azon fáradozott, hogy fölrázza a társadalmi közönyt. Soha nem pihenő, nyugtalan ember volt, „a haza mindese“, aki a polgári erény megvalósítását sürgette, aki minél több „kiművelt emberfőt“ szeretett volna maga körül látni. Fáy nem vallott radikális ész-, mákét, de következetes ellenzékiségével hasznos munkása volt a haladásnak, aki a jó ügyért munkálkodva mindvégig szilárdan áljt a posztján. Széchenyi híve volt, de sokat várt Kossuth nagy tehetségétől. Szabadelvű politikus volt. A negyvenes évek elején — mint az Ellenzéki Kör elnöke — bátor szószólója volt „a magasabb emberi életnek“. Jelszava és életének minden törekvése a „használni — tudás“ volt. Az irodalom csak eszköz volt a kezében a reformkor eszméinek terjesztésére. A meseírás terén irodalmunkban mindmáig senki sem múlta őt felük Hatszáznál több meséje és aforizmája életbölcsességét tükrözi. Ezekben a mesékben lelkesedik a jóért, a becsületesért, a haladásért, és elítéli a haszonlesést, a nagyravágyást, a hiúságot. Meséiben azt tanítja, hogy az élet célja a boldogság, de boldog csak az lehet, aki szereti az igazságot, — igazságot a közéletben és a magánéletben. Az emberi gyarlóságokat mindig tanító szándékkal pellengérezl ki és sohasem sértő módon. Meséi józan bölcsességről, mély emberismeretről és őszinte emberszeretetről tanúskodnak. Eredetiséggel tárja fel bennük a haza és a társadalom hibáit s a közélet bajait. A reformkor eszméit tükrözi — számos munkáján kívül — nevezetes regénye, a Bélteky-ház, az első magyar társadalmi regény. Ebben a regényében Széchenyi korát, a forrongó társadalom korát, rajzolja meg. Szembeállítja benne a régi kor képviselőjét, a pazarló, cifrálkodó, enni-inni jól tudó, dorbézóló urakat a reformkor ideáljaival: a tanulni vágyó és a közügyért munkálkodni szerető ífjakkal. Regényében „apák és fiúk“ állnak egymással szemközt. Fáy írásai a társadalom hű rajzai. írásaiban elítéli a munka és kötelesség nélkül élő nemesbirtokost, aki kiszipolyozza jobbágyait. Mint az akkori közgazdasági élet egyik kitűnő vezéregyénisége, javítóintézeteket, takarékpénztárt, állandó színházat sürget, — az elhanyagolt nőnevelés kérdésének megoldása szintén életprogramja volt. DÉNES GYÖRGY Halhatatlanok barátja A halhatatlanokkal társalog immár és az élőket megveti, énjét befülledt szellem tengeti, az új költőkre köpköd és dohog. m Munkássága — mely Széchenyire is ösztönzőleg hatott — sokoldalú képességéről tesz tanúságot. Eszméi teljes diadalát nem érhette meg. A forradalom és a szabadságharc leverése után — a csalódott reformátor — a múlt emlékei között keresett vigasztalást. Emlékét idézve milyen gyakorlati hasznot húzhatunk munkásságából? Fáy példaadásával még ma is arra tanít bennünket, hogy tudjunk lelkesedni a közösség ügyéért, szeressünk dolgozni, akarjuk és szeressük az igazságot és a műveltséget. OZORAI FERENC Szárnyas ló Nyihog a Pegazus s ügyes költőre vár a háta, meg is ülné a szemfüles bárd, csakhát rövid a lába. ’SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSYSSSSS/SSSSSSS/SS/SSSSSSS/SS/SS/SSS/SSSSSSSYSSSYSSSSSSSSSSSSSYSSfSSSSSSSS/SSSSfSSSffSSS//YS/SS//SSSSSSSSSSSSSSSfSSSffSSSSfYSSSSSSSSSSSSSSYfS/SSfSSSSfY egyet-egyet, s küldte szét a vér egyre hülő áramát. 1 Alkonyat felé a házak előtt felbukkant egy katona. Kis időre eltűnt valahol a fehérségben, majd újból megjelent, előbbre jött és nekem úgy tetszett, hogy az utat figyeli. A járásából arra következtettem, hogy őrszolgálata van, a terep egy részét át kell tekintenie, azért mozog annyit Nem tudtam, szovjet katona-e vagy német; ha tiszta a látásom könnyen felismerném bokát verdeső kabátjáról. Mindegy már, el kell szánnom magam: felemeltem a karomat és maradék erőmmel nagyot kiáltottam:-*• Idi szuda! Meghallhatta kiáltásomat; meg is láthatott, mert közelebb jött, aztán mintha meggondolta volna, hirtelen megfordult és a házak közé futott. Nem értettem, miért futott el?' Azt hiszi talán, hogy megtévesztem és egy csapat német lapul mögöttem? Percek múlva egyszerre csak azt látom, hogy a patak mellett görnyedten, csaknem a tödhöz lapulva többen közelednek. Fedezik magukat, az ellenség nem lehet messze, ideláthatl Amint a közelembe értek, az egyik rám kiáltott, hogy emeljem fel a kezemet. Eleget tettem a parancsnak. Megint rám kiáltott valamit, nagy izgalmamban nem értettem; az. egyik orosz béna bal karomhoz kapott és én feljajdultam: — Já bolnij partizán. — Kak tvoja família? Ezt már megértettem: tudni akarja a nevemet. — Takács — mondtam, mire az első, a vezetőjük intett. — Kapjátok fel, vigyétek! A felderítők parancsnoka, akik átjöttek hozzánk. A többiről, ami aznap történt velem, nincs már sokat mondanom. Ketten ledobták vállukról a sátorlapot, ráfektettek és azon húztak maguk után. A házak közelében felemeltek és karjukon vittek tovább. Élek hát, átjutottam, ott vagyok náluk, megmentettek! Ahogy húztak magukkal, elvesztettem eszméletemet. Arra ébredtem, hogy a padlón leterített parasztcihák közt fekszem. Hangok is hatoltak hozzám, később felismertem az orvost, aki a parancsokat adta. Lábaimról levágták a csizmát, mások hóval kezdek dörzsölni, szeszt öntöttek a számba, beszéltek hozzám, szólítottak, de minden összefolyt előttem, a hangok, áz emberek, az égész szoba. A szesz pillanatokra eszméletre térített, valamit dadoghattam, talán ezt, hol vannak a társaim, átjutott-e az egész csapat? Bizonyára feleltek is. de a két ájulat közti eszmélés pillanatai alatt nem értettem meg válaszukat A doktor fájdalomcsillapítót adhatott, mert mindenem elzsibbadt és elaludtam: Később arra ébredtem, hogy pokrócba csavarnak, kivisznek a házból és felraknak egy szánra Még aznap éjszaka teljesen védett helyen voltam, a rimaszécsi tábor; kórházban. — V é g e — 1?
