A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-20 / 51. szám
Igen, polgártársak, az elmúlt hetek egyik péntekén nem valami kiváló munkaslkét miatt, vafgy hivatalt jogtalanságs ésétleg jelentős kulturális megmozdulás ügyében, de klYá'eMottan sült liba ügyben utaztunk Sloveniky Grobra. Slovensky Grob néhány kilométeres kitérőt jelent a Pezinok jelé vezető jő útvonalról. Noha mellékvonalon fekszik, mégis gyakran suhannak felé bratlslaval rendszászámú autók. Mióta ott jártam, megértén, hogy miért. A faluban sok évtizedes múltja van a libasütésnek. Nem tudtam pontosan kikutatni, hogy mikor kezdődött a falu asszonyainak ez a szétes körű és hasznos mellékfoglalkozása. Akit megkérdeztem, mindenki azt mondta, hogy mióta ő emlékszik, mindig hizlaltak libákat és sütöttek libapecsenyét a faluban, Ha a falunak lenne címere, bizonyára égy levágott nyakú, lábát, szárnycombjait inycsiklandóan meresztgető, pirosbarna sült liba terpeszkedne a közepén! Augusztus végén, szeptember elején kezdődik a libaszezon. Amikor a nyári libák anyányivá nőttek, a Slovensky Grob-i asszonyok „bevetik“ a hizlalóba és tömni kezdik őket. Senki ne higgye, hogy a tömés valami könnyű, vagy egyszerű dolog! Hajnalban kelni, venni a tömőszéket és a vízbe áztatott kukoricát és tizenöthúsz ellenkező szárnyast degeszre tömni vele, nem gyerekjáték. A kukorica jéghideg, a gazdasszony nagykabátban ül a libán, a Itba krákog és a nyakát csavargatja — deres és zúzmarás őszt reggelek falust képe volt ez valamikor. Ma már ritka látvány, életszínvonalunk nagy kárára egyre fogynak a libák. Ismerek falukat, ahol néhány évvel ezelőtt még teli volt az utca és a faluszélt legelő ludakkal, libákkal, ma pedig elvétve látsz ttt-ott egy gyérszámú szárnyas csapatot. Slovensky Grobon még ragaszkodnak ehhez a régi és úgy látszik kifizetődő hagyományhoz. Minden héten pénteken van a libasütés. A helyt pékmester, Rudolf Pribul aznap nem süt kenyeret. S az udvarán egész nap asszonyok sürögnek-forognak, gumikerekű kocsikon hozzák az agyagtepsikben nyújtózó, fehérre pucolt libákat. A kemence, a lángolva égő, majd gazdag parázshalmokban izzó bükkhasábok után forró, mint a poklok katlanjai alatt Izzó tüzek. Hosszú nyelű lapátján egyenként helyezi el a tepsiket a kemencében a pékmester, aztán lezárja ajtaját. Homlokán izzadsággyöngyök csillognak, ingujja könyökig jeltűrve és huncut kedvvel évődlk az asszonyokkal munka közben. Megkérdeztük, hogy hány libát sütött már ropogós pirosra életében? Harmincegy éve lakik a faluban, az Idén átlag 150—200- at sütnek pénteken. Volt idő, úgy az ötvenes évek elején, amikor egy szezonban 7230 libát sütött augusztustól decemberig. Számítsuk ki, hogy mennyit süthetett a harmincegy év alatt, ő még nem számolta össze! Amíg sülnek a libák, az asszonyok hazamennek, de mikor elkövetkezik a kiszedésük Idefe, újra szállingóznak a pékség udvarára, egyenként, fonott vesszökosarakkdl a hónuk alatt. Mire elérkezik a jelentős pillanat, tucatnyi asszony kandikál be a pékhez, aki ki-klvesz egy tepsit, megböködl a sistergő, sercegő szárnyas barna hasát, megfordítja és újra visszateszi. Még tíz percet várni kellI A libák kiszedése olyan, mint egy rituális pogány szertartás. Gyorsan, szinte futólépésben történik az egész. A péklapát a kemencébe surran, amikor visszahúzódik, jénymázas tepsi ül a végén, a tepst az asztalra csússzon s egy asszony már fut ts ki vele az udvarra. Az udvar megtelik meleggel és illatokkal, városról jött ember elkábulva áll benne és néz, néz, (Sluka J. felvitelei) Néha a pékmestert, Rudolf Pributt a fia, Edu érd helyettesül Sült liba ügyben utazunk Bőven megkenik aranysárga zsírral a frissen sUlt libákat Libamájat tessék! Álljon meg, bácsit nézi ezt a mesebeli világot. A szájába menynyet ízek gyűlnek, összefut a nyála és arra gondol, hogy sokkal több helyen kellene ezt csinálni, szerte az országban, nemcsak Slovensky Grobon. Közben az asszonyok megkeresik tapsijetket — némelyiknek nyolc-tíz ts van —, az aranysárga zsírral bőven megöntözik a libákat és nyakrészükkel lefelé a kosarakba állítják őket. A kosarat jól befedik zsírpapírral, aztán vastag kendővel, hogy konzerválják a libapecsenye melegét és illatát. Így érik be és válik zamatossá a sült liba, hogy a legigényesebb ínyenc is megnyalhatta a száját utána. A Slovenskp Grob felé tartó autó nem jut egykönnyen át a falun. Nevető gyerkőcök ugranak eléje és integetnek, hogy álljon meg, de azonnal. Sötétben köröző zseblámpák villognak fel az út mentén, még a falu előtt és megállást jeleznek. Nem kell félni tőlük, nem kellemetlenkedni akarnak, és nem is álarcosán kifosztani az autó utasait. Frissen sült libapecsenyét kínálnak, egymással versenyezve, hogy melyik házhoz vezessék a vevőt. Slovenskp Grobon a sült liba akar autóstoppal utazni a város felé. DUBA GYULA
