A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-20 / 51. szám
Utcai árus az East Enden legnagyobb városa, legalábbis, ami a, kiterjedést Illeti. Éppen ezért én Is alt hittem, hogy a turista nehéz feladat elfitt áll, ha m'ndent látni akar Londonban. Ügy véltem, nagyon nehéz lesz rövid idő aiatt meg átogatni a város történelmi nevezetességű he'yelt. Ezért egy listára felírtam a hírből már Ismert londoni látványosságokat: Buckingham Palace, Hyde Park, Szt. Pál katedrálls, e parlament, Trafalgar tér, Plccadlly Circus stb. s amikor londoni barátom, Síd megkérdezte, mit akarok látni Londonban, választ helyett előhúztam ezt a listát s átnyújtottam neki. Síd elnevette magát, amikor meglátta a jegyzéket, s azt mondta: „Ha csak ez a kívánságod, nem állítasz nehéz feladat elé. Véleményem szerint holnap este vagy legkésőbb holnapután este előveheted a ceruzádat és egymás után kipipálhatod az egyes látványosságokat, tételeket a listán.“ — A történelmi nevezetességű helyek és a legfontosabb középületek ugyanis mind egy aránylag kis kiterjedésű teröleten találhatók meg London szivében, a Cityben és annak környékén. „Bennszülött“ londoniak véleménye szerint hétköznap ajánlatosabb szkuterrel, autóbusz szál vagy púdig földalattival utazni Londonban — a parkolást nehézségek miatt. Megtörténhetett volna ugyanis, hogy beutazunk a Cltybe és sehol se lett volna alkalmunk megállni a parkolóhelyek túzsúfoltsága miatt; ezért az első nap inkább szkuterrel mentünk, amit könnyebben le lehet bárhol állítani. Másnap még felültünk egy autóbusz nyitott emeletére, ahonnan jó a kilátás, azonkívül a másik előny az, hogy cigarettázni is lehet. A vlllamosvonalakat teljesen megszüntették. Csak a rendkívül gyors földalatti vasút és az autóbusz áll az utasok rendelkezésére, az utóbbi azonban eléggé drága. Megfigyeltem azonban azt Is, hogy a londoniak, ha csak lehetséges, nem nagyon utazgatnak London egyik részéből a másikba. Mindegyik boroughnak, körzetnek megvannak az üzletel, vendéglői, s a londoni polgár, ha csak nem dolgozik a város másik végén, nem nagyon mozdul ki körzetéből. Eileen, a háziasszonyom, példán), mikor este visszatértünk a Cityből, megkérdezte: „No, hogy tetszett a West End? En már két éve nem jártam ott.“ A legtöbb londoni polgár munkája után a televíziót nézi. Ez ma a legfőbb szórakozás, a második helyen a bingót, az új szerencsejátékot kell említenem, aztán talán ami a közkedveltséget illeti, az új amerikai kugllzők, a „bawling ajley“-k következnek. No és persze időnként a tipikus londoni elmegy kedvelt „public house“-ába, azaz abba a kiskocsmába, ahol barátaival megissza két-három pohár sörét. A televízió óriási közkedveltségével kapcsolatban kiváncsi voltam rá, milyen hatással van ez a könyvek olvasására. Kevesebbet olvasnak az emberek? Ez a kérdés engem rendkívül érdekelt s ezért elmentem Acton Green közkönyvtárába, voltam továbbá London legnagyobb könyvkereskedésében, a Pholles könyvesboltban és beszéltem egy kiadóvállalat munkatársával Is erről a kérdésről. Mindhárom helyen egybehangzóan azt a meglepő választ kaptam, hogy az átlagpolgár több könyvet olvas, több könyvet vásárol az utóbbi években, annak ellenére, hogy sok Időt tölt el a képernyő előtt. Sőt gyakran a tv Bizonyos előítéletekkel utaztam Londonba. A leírások alapján valahogy úgy képzelem, hog/ London ködös, komor város. Az első este valóban ezt a feltevésemet látszott igazolni. Dover uöi-augllat kikötővárosból vonattal érkeztem meg a Victoria pályaudvarra s onnan a földalatti vasúton utaztunk Acton Greenbe, Nyugal-London egyik külvárosába, ahol vendéglátóm lakik. Amikor a Chiswick Park állomáson kiszálltunk a földalatti vasúiból és Acton utcáin londoni lakhelyem irányába mentünk, csakugyan az volt az érzésem, hogy egy komor, kísérteties városban járok. Az esti villanyvilágítás London utcáin ugyanis sárga. Furcsán sárga, amolyan tompa sárgás tényben fürdenek az utcák, és ez a sárga fény az emberek arcának, külsejének különleges fakó és kfsérletles jelleget ad. Hogy miért sárga a londoni utcai világítás? A sárga fény jobban áthatol a londoni ködőn és a forgalom szempontjából sakkal biztonságosabb, mint a ml utcai világításunk. Különben nem volt szerencsém Londont ködben látni. Azt kell mondanom, hogy .rendkívüli“ volt ez időjárás, mert háromhetes angliai tartózkodásom alatt csak egyszer esett az eső. Persze az Időjárás azért megtartotta szigetországbell jellegét, mert rendszerint egész napon át borús volt az égbolt, s csak ltt-ott kandikált ki a nap tfz-tlzenöt percre a felhők közül. Meg is lepődtem, amikor angol barátaim azt mondták erre: „wonderful weather“, vagyis hogy nagyszerű az Időjárás. Másnap és a rákövetkező napokon rájöt tem, hogy London egyáltalán nem komor város, ellenkezőleg tarka és színes. A sok vöröstéglás épület, a rengeteg park, a méltóságteljes történelmi épületek a londoni Cityben, a Teinze hidjai, a temérdek ó|onnan épült felhőkarcoló színes, élénk, külsőt ad a városnak. Ha már a színekről van szó, nem győztem csodálni a londoni és általában az angol pázsitok, játszóterek, parkok, kertek zöld színét. A rendkívül nedves éghajlat következtében ugyanis egészep más minőségű fű nő az angol szlgetegen. mint a kontinensen, ezért aztán a legtöbb londoni parkban nyugodtan lehet járkálni, heverésznl a pázsiton. a fű nem törik, nem sárgul meg, s ha rálépsz, az az érzésed, hogy szőnyegen jársz. A londoniak különben nagyon büszkék városukra. Azt állítják, hogy London a világ East End-1 utcarészlet 1. LONDON Buckingham palota — az angol klrályi:család lakhelye Munkfislakások (CTK — külföldi képszolgálat) műsor növeli az érdeklődést bizonyos könyvek iránt, például ha valamilyen klasszikus regényből készült tv-játékot közvetítettek, a rá következő napokban a könyv iránti kereslet növekedett az üzletekben és a kölcsönkönyvtárakban. Érdekes, hogy a színházak életét sem veszélyeztette a televízió. Ellenben halálót csapást mért a mozikra, ami megmutatkozik abban, hogy például egy londoni körzetben, ahol ezelőtt tiz-tizenkát mozi volt, ma már csak egy, legfeljebb két mozit találhatunk. S most néhány szót az angol karácsonyról. Angliában, éppúgy, mint nálunk, szokás a karácsonyfaállltás. Gyakran azonban csak magyalfával, fagyönggyel, repkénnyel díszítik fel a lakásokat karácsony ünnepén. A Trafalgar Square-en felállított átlag harminc méter magas, óriási „mindenki karácsonyfáját“ a háború óta évről évre külön hajó hozza Angliába, mint a hálás norvég nép ajándékát. A gyermekek megajándékozása az egyik legfontosabb szokás, csakhogy az ajándékokat nem a jézuska hozza, hanem a ml Télapónknak megfelelő „Santa Claose“ (Mikulás apó), vagy „Father Christmas (Karácsony apó), aki valahonnan messziről északról jön, rénszarvasok vontatta és ajándékokkal megrakott szánján. 1S83 óta a legkedveltebb karácsonyi eledel a pulyka. Ezenkívül sült liba, szilvás puding a hagyományos karácsonyi vacsora. Az a szokás, hogy karácsony ünnepére üdvözlő lapokat küldünk rokonainknak, barátainknak, Ismerőseinknek, szintén Angliából terjedt el egész Európában 1846-ban Sir Henry Colé kívánságára j C. Horsley tervezte az első karácsonyi üdvözlő lapot. íiSV kitt21 III Angi isit úr. Hostok István
