A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám
Hirohlto: ax istenként tisxtelt csiszár, akit többször kijátszottak a tábornokai s akit 1945- ben „demokratizáltak“ az amerikaiak. Könnye herceg miniszterelnök: 1941 őszén átadta helyét Tojónak a a háború után öngyilkos lett Konoye utódja Tojo: 1941-ben kiadta a parancsot a támadásra. A japán fegyverletétel után az amerikaiak mint háborús bfinöst elítélték és kivégezték. A fenyegető második front 1941 viharfelhőktől terhes nyara döntő és biztos válasz« követelt Sorgétől a régi kérdésre: megtámadja-e Japán Szibériát vagy sem? Mert most egy japán támadás azt jelentette volna, hogy kőt fronton kell harcolniok a szovjet csapatoknak, Guderlan páncélosai már Moszkva irányába törtek előre. A fasiszta és fél fasiszta államokkal kötött megnemtámadási egyezményekkel szemben most, a Hitlerrel szerzett tapasztalatok után, Moszkvában senkinek sem voltak túlzott illúziói. És Sorge első jelentései, amelyeket az után a fekete júniusi vasárnap után küldött, megerősítették az újból feltámadt veszélyt. Hitler vágyálmait elárulta Ribbentropnak egy Ott követhez intézett távirata: „Kövessen el mindent ős vegye rá a Japánokat, hogy amilyen gyorsan csak lehet, kezdjék el a háborút Oroszország ellen... Minél hamarabb megtörténik ez, annál jobb. Célunk továbbra is az, hogy a japánokkal a transzszibériai vasútnál rázzunk kezet, mégpedig a tél beállta előtt.“ Kretschmer katonai attasé Japán katonai körökre hivatkozva biztosította feletteseit, hogy Japán kőt-három hónapon belül megtámadja a Szovjetuniót. Ott már győzelmi illúziókat táplált, amikor a japán külügyminiszter biztosította, hogy Japán — a Szovjetunióval megkötött megnemtámadási egyezmény ellenére —• Németország oldalára áll. Csak Wennecker tengerészeti attasé úszott az árral szemben: ő sejtette, hogy a japán hajóhad Vlagyivosztok helyett Singapore felé indul. Sorge rádión továbbította az egymásnak ellentmondó jelentéseket, s ő maga Wennecker véleményéhez csatlakozott. Hirohlto császár elnöklete alatt július 2-án összeült a titkos koronatanács. A hadsereg és a tengerészet parancsnokai számoltak be a helyzetről. Két nappal később Ozakl révén tudta Sorge a döntést: Indokína megtámadása, egyelőre a japán—szovjet megnemtámadási egyezmény megtartása, de egy megfelelő nagyságú csapattest készenlétbe helyezése, hogy kedvező alkalommal ennek ellenére meg lehessen támadni a Szovjetuniót. Augusztusban jelenti Sorge egy Wenneckerrel folytatott beszélgetés után: a Japán haditengerészet két évre elegendő, a hadsereg és a nemzetgazdaság azonban csak hat hónapra való olajkészlettel rendelkezik; nagyobb szárazföldi katonai operációkkal éppen ezért pillanatnyilag nem lehet számolni; Wennecker megjósolta Borneo ős Szumatra japán megrohanását (ami néhány hónappal később valóban bekövetkezett). Röviddel azután Sorge jelenti: „A japán mozgósítás befejeztével mintegy 30 hadosztály áll Mandzsúriában, az újonnan felszerelt egységeknek körülbelül egy harmada. Ezek a hadosztályok csak aug. 15 után kezdik el a felvonulást, egy Szibéria elleni támadás szempontjából tehát a tél beállta előtt nem Jönnek számításba.“ Most már Ott is sejtette, hogy „Japán csak akkor kezd támadásba, ha mi már.megnyertük a háborút“, most már Kretschmer katonai attasé véleménye szerint is egy Szibéria elleni tehermentesítő támadás esélyei a tél beállta előtt majdnem a nullával voltak egyenlőek. A német követség, a tokiói diplomáciai testületek suttogása szerint, minden reményt feladott, hogy Japán még 1941-ben „beugrik“ a szibériai háborúba. Sorge azonban tudta, 'hogy a Szovjetunió sorsát sem Ott követ diplomáciai hangulataitól, sem a saját kombinációitól nem teheti függővé. Életre halálra Amikor Hirohlto császár szeptember 6-áij még egyszer összehívta a titkos koronatanácsot, született meg a döntés. Július végén, amikor a japán csapatok betörtek az indokínai dzsungelekbe, nemcsak valamennyi japán követelést fagyasztották be az USA-ban, de a japán—amerikai kapcsolatok is a fagypontig lehűltek. Roosevelt Kína kiürítését követelte és leállította a Japánba irányuló teljes olaj- és ócskavaskivitelt. Konoye miniszterelnök tárgyalásokba kívánt bocsátkozni. Tojo hadügyminiszter szarkasztikusán kijelentette: „Olykor az embernek egyszerűen be kell csuknia a szemét és leugrani a Kíjomizo templom tetejéről.“ A császári tanács úgy határozott, hogy megteszi a háborús ugrást a hatalmas USA ellen, ha Konoye tárgyalásai október 10-ig nem végződnek a kívánt eredménnyel. Csak dicséret illetheti meg Sorgét, amiért olyan kimerítő, hibátlan és pontos tudósítással, amelyekről itt csak halvány képet tudunk nyújtani — szolgált. A nyugati világ legnevesebb hírmagyarázóinak még ma is epe fröcsköl a tolláról, ha az 1941-es őszi mandzsúrlai helyzetről készült analíziseik szóba kerülnek. Sorge azonban minden valószínűtlenséggel számolt. Amikor a világ első szocialista államának létéről vagy nemlétéről volt szó, nem tűrt semmi felületességet, hanyagságot: minden tévedést és minden csalódást kiküszöbölendő, megbízható munkatársakat küldött Mandzsúriába, akiknek feladata volt, hogy minden értesülést a helyszínen ellenőrizzenek. Sorge Tokióiban ült és felderltőinek viszszatértére várakozott, amikor a Mlyagi festőt kihallgató Kempeitai-tiszt nevét egy darab papírra feljegyezte. Az utolsó jelentés Október 12-ét mutat a naptár. A rendőrség és az igazságügyi szervek haboznak: a gyanúsítottak közül hárman külföldiek. Ozakl mint tanácsadó még mindig 'bejáratos a miniszterelnökhöz, ráadásul a Konoyekonmány válsággal küzd. Elmúlik három nap. Aztán elérkezik október 15-e. Ozakit reggel a lakásán letartóztatják, más elképzelések szerint Mlyagi lakásán várja a Kempeitai, hogy Ozakl becsöngessen. Dél-
