A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-08 / 45. szám
Óvodában Az elgázolt kenyér Alig hogy létrejött a kis pékmühely (a HNB mellett működő közszolgáltatási kisüzem), rögtön „meg is akarták fúrAl“. Elsősorban a somorjai kommunális üzem vezetői tiltakoztak, s erőnek erejével meg akarták szüntetni. Mikor a helyi nemzeti bizottság tanácsa nem ment bele a dologba, levelezni kezdtek, írtak még a minisztériumba Is. Valaki ki is jött, felülvizsgálta az ügyet, de a várakozással ellentétben, nem záratta be azonnal a műhelyt, Amit állítólag gondolkozás nélkül megtehetett volna. Gondolkodás nélkül mondom, de úgylátszik ő mégis csak gondolkodott. Látogatása pedig — megbízható fültanúk szerint a következőképpen zajlott le. Látogató: Milyen lisztből süti ezt a kenyeret? Török mester: Tessék megnézni, ugyanaz, amiből a somorjai és a többi nagyüzem is dolgozik. L. Miért jobb akkor mégis ez a kenyér? A mester: Én a tésztát kétszer megdolgozom. Ezt a nagyüzemek nem tehetik meg. Pedig a kenyérsütésnek is szabályai vannak. Ezt én jól tudom. S azt is tudom, hogy a nagyüzemek ezzel a módszerrel nem dolgozhatnak. Mégis, ha a minőséget is fontosnak tartanák, akkor mindenképpen igyekeznének a tészta jobb megdolgozására: Ezután nekem ne mondja senki, hogy kenyérsütésre a villanykemence is alkalmas. Harminc éve dolgozom, elhihetik, hogy sütöttem már néhány ezer kenyeret, tudom azt, hogy legmegfelelőbb a fával és gőzzel fűtött kemence. S ha a nagykemenoók fűtése fával nem is lehetséges, gőzzel szerintem sokkal jobb eredményeket érnének el, legalább is, ami a minőséget illeti, mint a villanykemencékkel. L. Maga szerint mi a jó minőségű kenyér külső ismertetője? Török mester fogta az egyik friss kenyeret és kettévágta. Az egyik felét újságpapírba csomagolta és intett látogatójának, hogy kövesse őt. A műhely előtt állt a látogató kocsija. Török János a kocsi hátsó kereke elé tette 'a kenyeret, és intett a vezetőnek, hogy indulhat. A kerék lapossá gyúrta a kenyeret, de amikor a mester felemelte és kicsomagolta, már olyan volt mint azelőtt, visszanyerte eredeti alakját. A látogató mormogott valamit, nyilván valami köszönósfélét és távozott. A kis pékműhely azonban a mai napig működik, Török János naponta három sütet kenyérrel látja el a községet, sőt a szomszéd falvakba is szállít a kenyérből. Adatok, számok, emberek A faluban ezerszáz ember él, közülük 164- en dolgoznak a szövetkezetben, a szövetkezeti tagok átlagos életkora 56 év, ami bizony elég magas, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a gépesített brigád huszonöt tagja csupa húsz év körüli fiatalemberből, a kertészcsoport csupa fiatal leányból áll. Ez pedig azt jelenti, hogy a szövetkezeti tagok többsége ötvenhat évnél is jóval idősebb. Évente 12—13 házasság és kb. ugyananynyi keresztelő van a községben. A halálozási arányszám még jóval alacsonyabb, 1960 óta neon volt a faluban hivatalos válás. Volt két „nem hivatalos“, de róluk még nem lehet tudni, vajon kibékülnek-e vagy elválnak. A közösben A szövetkezet 1950-ben alakult, s azóta legalább tíz elnök váltotta fel egymást. Már ebből a tényből is arra következtethet az ember, hogy a közös gazdálkodás bizony elég nehezen ver gyökeret ebben a községben. S tényleg ez az első év, amikor a szövetkezet maradéktalanul teljesíti a termékek eladásának valamennyi tervét. A munkaegység értéke is ebben évben a legmagasabb: 16 koronát fizetnek ki előlegként, s az év végére is várható némi jutalék. Ebben az évben csupán a kertészetben érte kudarc őket: a tervezett 403 000 korona helyett mindössze 243 000 korona volt a bevétel. Ezzel szemben a cirok- és lucernatermesztés 6—700 ezer koronát jövedelmezett terven felül. A gabonaneműekből is aránylag jó eredmények születtek az idén. A tervezett terméshozamot valamennyi gabona fajtából elérték, de volt táblájuk, ahol a búza átlagos hozama elérte a 40 mázsát. Lennből 16 ezer korona bevételt sikerült elérniük hektáronként. De nagyon jó eredményeik voltak heremag termesztésből is (20 000 koronás bevétel). Egyszóval: a csallóköakürti szövetkezet az idén egyenesbe került. Része volt ebben az idei jó termésnek, az érdemeket mégsem tulajdoníthatjuk csak ennek. „Egy évre szeretnék szabad kezet kapni“ Hegedűs Gyula szövetkezeti elnököt idéztem. Hogy miért szeretne szabad kezet az elnök? Mert véleménye szerint csak akkor tudná felszámolni a még meglévő hiányosságokat. — Az emberek viszonya — mondotta — nálunk még mindig nem olyan a közös vagyonihoz, mint szeretnénk. A gépekhez és egyéb termelőeszközökhöz való viszonyra gondolok. Az emberek már megtanultak közösen gazdálkodni, megértették jelentőségét, de megszokásból, vagy egyszerűen „nagyvonalúságból“ — s ezzel a tulajdonsággal mint magántermelők sohasem rendelkeztek — a termelőeszközökkel viszont nagyon sokszor felelőtlenül bánnak. Lényegében kis, koronás árok okozásáról van szó, viszont ha nem sikerül közbe lépnünk, egyegy év folyamán több ezer koronás károk keletkezhetnek. S végül valamit a vezetőségről. A jelenlegi vezetőség az 1960-as választásokkor került a község élére. Külön-külön valamennyi ügyes és jóravaló ember. Ezt nyugodtan merem állítani, s az idei eredmények is ezt bizonyítják. Amit hiányolok náluk, az egymáshoz való őszintébb viszony, melynek hiánya lehet hogy ,a gyűléseken és termelési értekezleteken nem ütközik ki túlságosan, azonban megmérgezheti valamennylük életét. Elsősorban a túlzott individualizmusra gondolok, arra mely annak ellenére végeredményben a közösség érdemeit szolgálhatja, de amely a pozitívumokat s a kollektív munka eredményeit mindig önön számlájára akarja Imi. Az effajta nyilatkozatokra gondolok: „Amióta én itt vagyok, a község (a szövetkezet) hallatlan fejlődésen ment át.“ S emellett nyílt és burkolt áskálódás egymás ellen, aminek a közös ügy csak a kárát láthatja. S alighanem annak is, ha ezeket az éskálódásokat most nyilvánosságra hoznám. Zs. NAGY LAJOS 7
