A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-08 / 45. szám

pÉsq&zS íuaU

s

A Hét zenei rovata, vezeti: Ágh Tibor

A régi magyar pentaton (ötfokú) népdalokról, melyek a pentatóniának egy sajátos közép-ázsiai stilusfajtáfához tartoznak, Szabolcsi Bence „A magyar zene története“ című müvében a kővetkezőképpen nyilatkozik: „Dallamok, melyeknek változatai egyforma hitelességgel kerültek elő a Dunántúl, a Felvidék és Erdély faivatból, a Volga menti cseremiszek és csuvasok, a nyugat-ázsiai kalmükök, s a belső-ázsiai mongolok, sőt ttt-otti a kínaiak közül, — a magyar népi slratódallam, mely majdnem ugyanebben a formában, ugyanígy él a szibériai osztyákok és vagulok között — nogájt-tatár, anatóliai török és basktr dallamegyezések nyilvánvalóvá teszik, hogy a magyar népzene mélyén ázstal emlékek szunnyadnak, s hogy ez a népzene alapjában nem Is egyéb egy őst keleti műveltségi kapcsolat nyugatra vetett végső láncszeménél."

A pentaton fordulatokban gazdag népdalokat a magyarlakta területek bármely részén megtaláljuk. A cseh szlováktat magyarság körében a barkó vidék magyarságában él a legjobban.

Egy ritka és nagyon szép változatot közlünk Egyházasbáströl. (Medvesalfaj.

A régi népdalokon kívül sok újstílusú népdalt Is találunk, mely egykét hang kivételével, vagy pedig tökéletesen ttszta pentaton dallam. Sőt az sem ritkaság, hogy műdalokat (csárdás dallamokat J pentatonizálnak, azaz közismert dalokat salát hagyományaik, saját ízlésük szerint átdolgoznak, úgy, hogy akt kevésbé Jártas a népdalok stílusainak felismerésében, könnyen régi pentaton népdalnak hinné.

^a-irlavuio ' ruJóat®

Egviiázasbást. 1952. Mede Gvuláné 40 éves

Er.... . --í

-......•-< í h i---------;—=:

V T ; — -L • —i

r--------7 -■

u

Ot*.

i.r

u - d.o

lcó‘ - oLi-j /Via - ^ in».

=—1....1------—i------=*-------,

-----\)—.— —----------Ütű-'-u. - ta. - H-L lcc - /M £.

j űl - ~

—I------•—l------\------------löc Ól1*- e ~ &<£****

3

=*-■■■1- • • ' 4M. m

Jtfé éieot-jcUu, ennie. a- ~ .

4. dallam Ekövasam a kovácsnál, A házamon tető sincsen,

Glrlndelem a kollárnál, Rászálló agy madár sincsen,

Vetőmagom sincs a zsákba; Hat ökröm van a vásárban, Mind elvitték adósáigba. Más zsebibe megy az ára.

Nevezetes

évforduló

Az ezerkilencszáznegyvenkilencedik év egy késő októberi estién jelentős eseménynek volt színtere a Szlovák Nemzeti Színház. Nem szokásos színi- vagy operaelőadást h rdettek az napra a falragaszok, hanem a színház karakterétől eltérő rendezvényre, hangversenyre került sor. A színpadon sötét ruhás zenészek foglaltak helyet a kottatartók előtt, s a karmesteri emelvényen rövidesen feltűnt a karmester, Dr. Rajter Lajos nyúlánk alakja. Pálcájának Intésére felszárnyaltak a zene hangjai és ezzel kezdetét vette az a jelentős hangverseny, mely városunk kulturális életébe vörös betűvel jegyezte be dátumát. 1949. október 27-én volt hát az akkor alakult zenekar, a Szlovák Filharmónia első nyilvános hangversenye.

Tizenöt év telt el azóta, mely alatt — ha voltak is ingadozások és megtorpanások — fiiharmonikusaink művészi színvonalának grafikonja állandóan emelkedő Irányzatot mutat, mely aztán meghozta muzsikusainknak a „Munka érdemrend“ kitüntetést.

Ehhez az emelkedéshez a kezdeti sebességet és lendületet nagyemlékű karmesterünk, Václav Talich adta meg, akinek munkássága felejthetetlenül véste be magát zenészeink és közönségünk emlékezetébe egyaránt. Utána aztán dr. Rajter Lajos szívós és kitartó nevelőmnnkája formálta a zenekar interpretációs profilját. Ennek a módszeres munkának meg Is van az eredménye. Ma a tizenötödik évüket betöltött filharmonikusaink hazai viszonylatban élvonalbeli helyet foglalnak el, s az utóbbi bét évben jelentős külföldi sikerekben is volt részük. Az első ausztriai Attól kezdve több Ízben végigjárták Olaszország városait, megfordultak Belgiumban, mindkét Németországban, Lengyelországban, sót a kényes és nehezen meghódítható londoni közönség előtt is megállták helyüket. Három dirigunsünk mind más-más stílust képvisel. Ladislav Slovák főleg Susztakovics és a hazai szerzők müveinek tolmácsolásával vfvta ki a közönség elismerését. Rajter a „nagy klasszikusok“, de Richard Strauss partitúráit Is autentikusan tolmácsolja. Zdenék Bitek pedig mintegy kettőjük között állva a romantika felé hajlik.

Tizenöt év nem hosszá idő egy zenekar életében — hiszen a lipcsei Gewandhnusorchester majdnem kétszáz éves műltra tekint vissza —, de arra elég, hogy biztos nlapokra helyezze egy város újonnan formálódó zenekultúráját.

VARGA JÓZSEF