A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-08 / 45. szám
Csallóközkürt Nehéz fain Az egyik vezető funkcionárius jellemezte Ilyen plasztikus tömörséggel a községet, illetve annak lakóit, mindjárt látogatásom kezdetén. Csallőközkürti tartózkodásom egész Ideje alatt szem előtt tartottam ezt a kijelentést, s igyekeztem megállapítani, mennyiben Igaz. A „nehéz falu“ hat kilométerre fekszik Dunaszerdahelytől, a járási székhelytől. Autóbusz szinte minden órában közlekedik, azonban az utolsó este hét óra nélhány perckor indul. Ezzel utaznak Szerdahelyre azok is, akik valamiképpen szórakozni akarnak, hiszen a falu egyetlen nyilvános szórakozóhelyre a kocsma. Utcái egyenesek, tágasak, gondozottak. Az utcák ki kövezése állítólag egyetlen fillérjükbe se került a kürtieknek, mivel a járási felvásárló üzem abból az egyszerű tény-Ebben az időben (tehát a tizenötödik században) a község a bazlni és szentgyörgyi grófok birtokát képezi.“ Ez minden, amit Csallóközkürt régebbi múltjáról megtudtam. Aki kevesli, ne rám — a krónikásokra haragudjon. Valami a falu közelmúltjáról Huszonhat évig (1903-tól) élt itt egy bizonyos Szép Lajos nevű plébános, aki meszszeföldön híres volt gazdálkodási talentumáról. Hitelszövetkezetet létesített, melynek az első világháború alatt is mintegy másfél millió korona forgalma volt, ami érthető, hiszen Szép főtisztelendő űr az egész környéknek hitelezett. Szép Lajos plébános volt az, aki négyszáz holdnyl kiváló minőségű szántóföldet (az ún. Aponyl-tagot) szerzett vissza a dumaszerdahelyi birtokostól hitelszövetkezete részére s adta haszonbérbe a kürti parasztoknak. Az adásvételi jogügyletei egy ügyvéd ravaszságával bonyolította le. Ámde némileg másképpen fest ez a kép, miután elolvasom Juhász Ferenc plébános (Szép Lajos utóda) feljegyzéseit, aki clrádás mondatokban valóságos ódát zeng a „nagy gazdáról“, oldalakon át méltatja érdemelt, a végén azonban nem titkolt rosszallással jegyzi meg, hogy Szép Lajos „hallatlan Igyekezete“ nem talált megértésre a község lakóinál, sőt, teljesen népszerűtlenné tette őt. A népszerűtlenség okát azonban irigylésreméltó szerénységgel elhallgatja. Hegedűs Gyula szövetkezeti elnök azonban nem Ilyen „szerény“. Szinte dühkítörést kap, amikor szóba hozom előtte a dolgot. — Népszerűtlen volt? Hát hogy az ördögbe ne lett volna az, amikor neki köszönhető, hogy Csallőközkürtön hegynyire dagadt a nagygazdák gőgje és vagyona, s hogy ugyanakkor voltak emberek, akikkel negyvenötig állandóan egy tálból zabáit a kamat. A négyszázholdnyí Aponyl-tagot ugyanis eladta a falu lakóinak s az csak természetes, hogy elsősorban azok vették meg, akiknek pénzük volt — vagyis egyszerűen a nagygazdák kezére játszotta az egészet. Nem tudom, volt-e még község a dunaszerdahelyi járásban, ahol a felszabadulás előtt annyi „szóga“ élt, mint Csallőközkürtön — összesen valami ötvenhárom —, nem beszélve a környékről Ide járó rongyos Idénymunkásokról. bői kiindulva, hogy teherautói évente számtalanszor megfordulnak a községben, teljesen ingyen adta a kavicsot. Mindez Hegedűs szövetkezeti elnök kezdeményezésére történt, aki tizenegy évig volt a felvásárló üzem dolgozója. Ám ez már mellékes ... Négy tanerős magyar Iskolája 1908-ban épült, s ma már semmiképpen sem felel meg a követelményeknek: az ötödik évfolyamnak egyszerűen nem tudnak helyet szorítani a kis épületben, az Iskola igazgatója saját konyháját — Irodának is használja. A felső évfolyamok a vásárúti kilencéves Iskolába járnak. Pápai István Igazgató, a Nyltrai Pedagógiai Intézetben tanult tévúton. —• Rengeteg a dolgom — mondotta —, egy csomó funkcióm van, alig jut Időm tanulásra, évek óta nem tudom, mi az a szabadság, hiába van két hónap tanítási szünet. Nem emlékszem, mikor voltam utoljára kiránduláson. A „nehéz falu“ kocsmája meglehetősen nagy forgalmat bonyolít le. A havi 46 ezer koronás bevételi tervet minden fennakadás nélkül teljesítik, de a kocsmárostól megtudtam, hogy amióta a szövetkezeti tagok háztáji földdel rendelkeznek, csökkent a kocsma forgalma. Elsősorban az élelmiszer (konzervek stb.) fogyasztása csökkent. Az ifjúsági szervezet a közelmúltban még rendelkezett egy kis klubhelyiséggel, ahol sakkozni, olvasgatni szoktak, esténként összejöhettek, szórakozhattak. A házat azonban, amelyben a helyiség volt, gazdája eladta s a cslllóközikürti fiatalok Ismét a kocsmára vannak utalva. Van ugyan a kocsma mellett egy nagyobb telep, amely azonban (hiába kaptak engedélyt a használatára] éppen mert a kocsma mellett van, táncmulatságok rendezésén kívül semmire sem alkalmas. Jó lenne, ha a szövetkezet vezetősége erre Is gondolna, esetleg mérlegelné, hogy a szövetkezeti kultűralapot a csoportos kirándulások költségeinek fedezésén kívül nem lehetne-e egyéb célra Is felhasználni. A hírek szerint 69-ben kultúrházat építenek a községben. De ezek egyelőre csak hírek és nem tervek. „A tésztát fin kfitszer dolgozom meg** „ősi község, melyről egy 1138-ból származó okirat is említést tesz. 1390-ben már az itteni templom is említve van. A Pázmány-íéle jegyzék Egyházkürtnek nevezi a községet. Van egy 1482-ben öntött harangja-Reggel az autúboszmegfillönfil A szövetkezet Idei kukoricája Sllözfii
