A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-08 / 45. szám
A cseh nyelvtanfolyam résztvevőinek egyik csoportja a csehszlovákiai irodalommal Ismerkedik önzetlen barátság Mély értelme van azoknak a baráti és testvért kapcsolatoknak, amelyek népünk és a szovjet nép között a közös ellenséggel szemben vívott harcok tüzében születtek, s melyek társadalomformáló közös törekvésükben mindjobban elmélyülnek. Népünk tudatosította, hogy barátságunk elmélyülésének legfontosabb előfeltétele egymás életének, építő törekvésének és problémáinak kölcsönös ismerete. Ezért tanúsítunk nagy érdeklődést a szovjet emberek élete Iránt. A példák egész sora azonban azt bizonyítja, hogy a szovjet emberek Is nagy érdeklődést tanúsítanak a ml életünk tránt. Igyekeznek megismerni problémáinkat, hogy még hatékonyabban segíthessenek. De érdeklődnek tapasztalataink Iránt is, hogy azokat a legkülönbözöbbb területeken felhasználhassák. Ilyképpen nyilatkozott Vera Alekszandrovna Artyiszejicsova, a Szovjet—Csehszlovák Baráti Szövetség Szaratovl Területi Bizottságának elnöke Is, amikor meglátogattam és megkérdeztem, hogyan müködtk szervezetük. Elmondta, hogy szervezetük megalakítását 1961-ben, a szovjet dolgozók széles rétegei kezdeményezték. Főleg azok, akik már Jártak hazánkban, megismerkedtek orszár gúnk életével és azzal az önzetlen barátsággal, amit Csehszlovákia népei tanúsítanak a szovjet nép Iránt. — A szaratovl körzetben gyors ütemű kibontakozásnak Indult szervezetünk — mondta Vera Alekszandrovna — már százöt alapszervezet működik, a tagok száma íredig meghaladja a százezret. A „Reflektor nevet viselő kolhozfalu szervezete egyike a legnépesebbeknek, mert ott mindenki tagja a szövetségnek. A szövetség alapszervezeteinek munkája főleg a csehszlovák barátsági estek rendezésére Irányul. Nyilvántartást vezetnek azokról a dolgozókról, akik hivatalos küldetésben, vagy mint turisták hazánkba látogatnak, majd hazatértük után felkérik őket, számoljnak be csehszlováktat tapasztalataikról és élményeikről. — A területi bizottság Csehszlovákia népszerűsítése céljából többféle előadási anyagot ad" kt. A szaratovl terület üzemeiben, szovhozalban és kolhozaiban a múlt év folyamán több mint hatszáz előadást tartott, hogy megismertesse a szovjet dolgozókat azokkal az eredményekkel, melyeket Csehszlovákia népei a szocialista társadalom fejlesztésében elértek — tájékoztatott a szervezet munkájáról Vera Alekszandrovna. Megtekintettem a szaratovl Egyetemi Könyvtár épületében rendezett kiállítást, amely a Szlovák Nemzett Felkelés 20. évfordulójának jegyében bemutatta azt az elszánt harcot, amelyet a szlovák nép a CSKP vezetésével és a szovjet hadsereg hatékony támogatásával vívott a német fasiszta megszállók és azok hazai kiszolgálót ellen. — A szaratovl dolgozók nagy érdeklődést mutatnak a cseh és a szlovák nyelv elsajátítása tránt Is — tájékoztatott az elnöknő. Majd elmondta, hogy az érdeklődés a turistaforgalom kibontakozásával párhuzamosan növekszik. Sajnos azonban tanerőhlány miatt egyelőre nem áll módlukban a tanfolyamok számát növelni és meg kell elégedniük azzal a nyolc csoporttal, amely már több éve eredményesen müködtk. Kétségtelen, hogy csak hiányos áttekintést nyújtottam a Szovjet—Csehszlovák Barátsági Szövetség Szaratovl Területi Bizottságának munkájáról. De többek között ez is bizonyítja azt az önzetlen barátságot és mélységes rokonszenvet, amelyet a szovjet emberek hazánk népei iránt tanúsítanak. A kölcsönös barátságon és testvériségen nyugvó szövetségünk biztosíték arra, hogy győzelmesen mehetünk előre a közös cél felé. PATHÖ KAROLY Ml, akikkel kezet fogott, úgy éreztük különb emberek lettünk tűle Míg katonának be nem vitték, a falu határát se Igen Ismerte. Aztán egyszerre megindultak a kerekek, rossz szél, háborús vihar volt a hajtőjük s ragadták magukkal annyi más között Hamar Márton életét is. Mögötte maradtak a kilométerek, síkságok, égbenyúlő hegyek, kopár tájak váltakoztak erdős-dombos zöld vidékekkel, nem kísérte őt már állandóság, csak a ketonanóták pattogó üteme, vagy az otthon után sóvárgó szomorú dallamok, amit társai, a többi „Földnélküll Jánosok“, olyan messzenéző szemmel düdolgatták, ha éppen akadt egy kis nyugvásuk. Egyformák voltak ezek a nóták, értette pontosan, mit mondanak, pedig Idegen szavak ütötték meg a fülét, német, szlovák, szerb, román szót is hallott, soknyelvű volt a monarchia közös hadserege, ö Is egy főt jelentett a sok-sok ezer ember között, egy csavarocskát az'óriási hadi gépezetben, s ment ő Is, mint a legtöbb, nem a maga jószántából. De hát mikor járhat be a szegény ember fia országokat, messzi földeket? Ha viszik. S mikor viszik? He szükség van rá. Így Ismert meg a vereknyei Hamar Márton 1914-ben Idegen földeket, amelyek akár az otthoniak is lehettek volna, Idegen nótákat, amelyek akár az ő szívéből Is fakadhattak volna, és jóval később Idegen eszméket, amelyekről csodálkozva fedezte fel, hogy mintha már régtől benne éltek volna. 1915-ben esett orosz fogságba. A fogolytábor drótkerítése mögött kínzöbb volt a hideg, az éhség, de legkínzőbb a tétlenség volt. Életében először fordult elő, hogy napokig, hetekig munkátlanul ténfergett. Az ember tevékenységi vágya azonban legyőzhetelen. Addig kutat keres, míg végül szinte a semmiből Is képes valamit megalkotni, a sárban heverő fahulladékban Is „anyagot“ lát, amivel lehetne kezdeni valamit. S míg a foglyok egyik csoportja lázas munkálkodásba fogott, a másik letargiába esve, mosdatlanul, gyűrötten hevert fekhelyén, napokig tartó szótlanságukat csak egy váratlan roham, hangos dühkitörés, tombolás szakította meg. Hamar Márton nem az utóbbiak közé tartozott. Micsoda felszabadulásként hatott, mikor önkéntes jelentkezés alapján szénbányába mehettek dolgozni. Márton az első jelentkezők között volt, az élet újra a megszokott ritmusban dobolt. Emberekkel találkoztak, ismerkedtek, kapcsolatok alakultak
