A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-11 / 41. szám
/}, 0degf/*g/x?ze//e£/efi? ki Gitár és tömegőrület Big beat olimpia Prágában — kiáltják a színes jalragaszok őles betűi és az óriáskígyó hosszúsáqú transzparensek a nagyvárosi utca forgatagába. A jámbor járókelő megáll, elolvassa egyszer, aztán még egyszer, gondolkozik egy kicsit — de még most sem érti egészen. Big beat olimpia Prágában?! A big beat-ról ugyan már hallott egyet-mást, pontos képe azonban nincs róla, inkább csak afféle halvány, nem sok jót sejtető — főleg a nyugati életformával összefüggő — asszociációk derengenek előtte. — Az alábbiakban a Neues Deutschland cikke alapján tájékoztatjuk olvasóinkat e világméreteket öltő s nálunk is egyre jobban terjedő zenei irányzatról. — * — Pánikszerű támadások a hangversenytermek pénztárai ellen, letépett ruhák, eszméletlen „teenagerek“, rendőrök, mentők, tolongás, ordítozás, kócos tejek: vajon mindezért egyedül négy fiatal zenész felelős, az az együttes, amely néhány évvel ezelőtt még Liverpool és Hamburg pincelokáljaíban teljesen ismeretlenül zénélte össze a ebédrevalót? Vessünk egy pillantást a „Beatles-fenomén“-re! Zeneileg a Beatlesek a tánczene, úgynevezett „big beat" irányzatát követik, amely erősen ritmikus ellenpólusként évek óta igyekszik szeipbeszállni az érzelgős, szentimentális slágerrel. így a Beatlesek semmi újat nem hoztak — beleértve a modern gitárzenét is —, hiszen a Presley- és Bili Haley-féle zenebona ideje már rég lejárt. És a négy liverpooli mégis felkelti a figyelmet — s ez nemcsak szinte elviselhetetlenül hangos gitárjuknak tudható be. Meg kell jegyezni azt az érdekes tényt, hogy az együttes mindkét komponáló tagja megtalálta azt a stílust — tekintsünk most el a szélsőségektől és hóbortoktól —, amely igyekszik eltérni hagyományos „sláger“-tömegcikktől. A Beatlesek tudásán elutasítják az „érzelgős dalokat“, számaikban egyaránt megtalálhatók a harmonikus és melodikus elemek, amelyek részben az angol népzenére vezethetők vissza. Szövegük többnyire eredeti, sőt gyakran tréfás-naiv s találóan karikírozza bizonyos dagályos erotikus slágerek szexuális témájú szövegét. Fiatalos, elfogulatlan eredetiséggel fordulnak a reklámfilm—színház—ügynökök által irányított szórakoztatóipar hazug és szentimentális látszat világa éllen. Ez az elfordulás, ha a Beatlesek fellépését teljes egészében tekintjük, alapjában nem más, mint lázadás a jól szituált, nyárspolgári kapitalista környezetük konzerva•/ tivizmusa és merevsége ellen, amelynek örömtelen és nyomasztó légkörét saját maguk is érezték mint Liverpool, e füstös ipari- és kikötőváros pincéinek gyermekei. Frizurájukat a bizarr, régimódi ruhákat, ízes, szinte már pökhendi lievrpooli dialektusukat mind ez szabja meg, énekük és játékuk vérpezsdítő stílusával együtt. Ezzel tulajdonképpen egy egész fiatal generáció lázadásának szükségletét képviselik az elavult társadalmi rend ellen Bálványává váltak Anglia és Amerika hasonló felfogású fiatal közönségének, amely anélkül, hogy egy hollywoodi milliomos villájának filmvilágába kellene beleálmodnia magát, teljes mértékben azonosulni tud velük. Ilyen szemszögből tehát a Beatlesek feltétlenül érdeklődést, ha ugyan nem megértést és rokonszenvet érdemelnek. Sőt még szeszélyes hóbortjaiktól, a túlzott fenegyerekeskedés e megnyivánulásától is eltekinthetnénk, ha a kapitalista szórakoztatóipar ügynökei nem helyezték volna őket nagyszabású propagandafelhajtás középpontjába. Eltekintve a Beatles-lemezek rekordot jelentő gyártásától, amellyel a gyártó cégek a legrövidebb idő alatt milliókat kerestek, ma Angliában és az Egyesült Államokban az úgynevezett Beatles-piacot a Beatles-egyéniség árasztja el összes tartozékával. Beatles-parókák minden árban. Beatlesingek, kabátok, nadrágok, cipők, Beatlesbabák, Beatles-naptár, Beatles-tojástartó — mindez a helyzetet gátlástalanul kihasználó ipar és kereskedelem terméke. Minden egyes iparág — a fagylaltkészítő üzemektől a kozmetikai cikkeket előállító gyárig — minden egyes termelője megpróbálta biztosítani részesedését a Beatlesmániáböl. A hanglemezek-előadáson túl — amelyből csak 1963-ban kb. 18 millió dollár bevétel származott — a legjobb üzletet a különböző divatcikkek jelentik. Az Egyesült Államokban a számítások szerint az 1964-es év folyamán az ilyen cikkek eladásából 50 millió dollár folyik be. Csoda-e, hogy az üzleti kampány tárgyaiként a Beatlesek maguk is belekerültek a pénzszerzés őrületébe, olyannyira, hogy egy esti fellépésért 120 000 nyugati márkát kérnek és egy Beatles-társaság tagjaként nevük eladását is saját kezükben tartják. BOTYÁNSZKY LENKE RAJZA Szó sincs arról, hogy igazolni, vagy túlbecsülni akarjuk őket: semmiesetre sem vonjuk kétségbe vagy tagadjuk a Beatlesek hatását a fiatalokra — különösen a nyugati országokban. Véleményünk szerint azonban feltétlenül meg kell különböztetni, mit köszönhet az együttes eredetiségének, újszerűségének, és mennyi hamis, egészségtelen siker járul mindehhez a kapitalista körülmények folytán kereskedelmi kihasználás következményeként. Meg kell próbálnunk ebben az értelemben igazságosan megítélni őket. Szórakoztató művészetüknek nem lehet célja az elektromos gitár túl hangos és teljesen torz hangjával megsérteni a hallgató alapfogalmait a természetes és esztétikai hangábrázolásról. Ugyancsak nem valami szépen hat pusztán a mesterségesen „feldobott“ divat kedvéért, ápolatlanul, rendetlen levágatlan hajjal megielenni a színpadon. Az ilyen kísérőjelenségektől távottartjuk magunkat, éppúgy mint ahogy óvakodunk attól is, hogy színpadjainkat, tánctermeinket zenei botrányok színterévé változtassuk. Reméljük tehát, hogy a gitárral ezentúl nemcsak a hatásvadászat eszközével találkozunk, hanem mi is hallunk a gitáros együttesektől modern, ízléses, melodikus és egyben tartalmas számokat, amelyek a népdal egyszerűségétől a sanzonig minden elemet tartalmaznak. c
