A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-10-11 / 41. szám

/}, 0degf/*g/x?ze//e£/efi? ki Gitár és tömegőrület Big beat olimpia Prágában — kiáltják a színes jalragaszok őles betűi és az óriáskígyó hosszúsáqú transzparensek a nagyvárosi utca forgatagába. A jámbor já­rókelő megáll, elolvassa egyszer, aztán még egyszer, gondolkozik egy kicsit — de még most sem érti egészen. Big beat olim­pia Prágában?! A big beat-ról ugyan már hallott egyet-mást, pontos képe azonban nincs róla, inkább csak afféle halvány, nem sok jót sejtető — főleg a nyugati életformával összefüggő — asszociációk derengenek előtte. — Az alábbiakban a Neues Deutschland cikke alapján tájékoz­tatjuk olvasóinkat e világméreteket öltő s nálunk is egyre jobban terjedő zenei irányzatról. — * — Pánikszerű támadások a hangverseny­­termek pénztárai ellen, letépett ruhák, eszméletlen „teenagerek“, rendőrök, men­tők, tolongás, ordítozás, kócos tejek: vajon mindezért egyedül négy fiatal zenész fele­lős, az az együttes, amely néhány évvel ezelőtt még Liverpool és Ham­burg pincelokáljaíban teljesen ismeret­lenül zénélte össze a ebédrevalót? Vessünk egy pillantást a „Beatles-feno­­mén“-re! Zeneileg a Beatlesek a tánczene, úgyne­vezett „big beat" irányzatát követik, amely erősen ritmikus ellenpólusként évek óta igyekszik szeipbeszállni az érzelgős, szen­timentális slágerrel. így a Beatlesek sem­mi újat nem hoztak — beleértve a modern gitárzenét is —, hiszen a Presley- és Bili Haley-féle zenebona ideje már rég lejárt. És a négy liverpooli mégis felkelti a fi­gyelmet — s ez nemcsak szinte elviselhe­tetlenül hangos gitárjuknak tudható be. Meg kell jegyezni azt az érdekes tényt, hogy az együttes mindkét komponáló tagja megtalálta azt a stílust — tekintsünk most el a szélsőségektől és hóbortok­tól —, amely igyekszik eltérni hagyomá­nyos „sláger“-tömegcikktől. A Beatlesek tudásán elutasítják az „ér­zelgős dalokat“, számaikban egyaránt megtalálhatók a harmonikus és melodikus elemek, amelyek részben az angol nép­zenére vezethetők vissza. Szövegük több­nyire eredeti, sőt gyakran tréfás-naiv s ta­lálóan karikírozza bizonyos dagályos ero­tikus slágerek szexuális témájú szövegét. Fiatalos, elfogulatlan eredetiséggel for­dulnak a reklámfilm—színház—ügynökök által irányított szórakoztatóipar hazug és szentimentális látszat világa éllen. Ez az elfordulás, ha a Beatlesek fellépését tel­jes egészében tekintjük, alapjában nem más, mint lázadás a jól szituált, nyárs­polgári kapitalista környezetük konzerva­•/ tivizmusa és merevsége ellen, amelynek örömtelen és nyomasz­tó légkörét saját maguk is érez­ték mint Liverpool, e füstös ipa­ri- és kikötőváros pincéinek gyermekei. Frizurájukat a bizarr, régimódi ruhákat, ízes, szinte már pökhendi lievrpooli dialek­tusukat mind ez szabja meg, éne­kük és játékuk vérpezsdítő stílu­sával együtt. Ezzel tulajdonképpen egy egész fiatal generáció lázadásá­nak szükségletét képviselik az elavult társadalmi rend ellen Bálványává váltak Anglia és Amerika hasonló felfogású fia­tal közönségének, amely anél­kül, hogy egy hollywoodi millio­mos villájának filmvilágába kel­lene beleálmodnia magát, teljes mértékben azonosulni tud velük. Ilyen szemszögből tehát a Beatlesek feltétlenül érdeklődést, ha ugyan nem megértést és ro­­konszenvet érdemelnek. Sőt még szeszélyes hóbortjaiktól, a túl­zott fenegyerekeskedés e megnyivánulásá­­tól is eltekinthetnénk, ha a kapitalista szó­rakoztatóipar ügynökei nem helyezték vol­na őket nagyszabású propagandafelhajtás középpontjába. Eltekintve a Beatles-lemezek rekordot jelentő gyártásától, amellyel a gyártó cé­gek a legrövidebb idő alatt milliókat ke­restek, ma Angliában és az Egyesült Ál­lamokban az úgynevezett Beatles-piacot a Beatles-egyéniség árasztja el összes tar­tozékával. Beatles-parókák minden árban. Beatles­­ingek, kabátok, nadrágok, cipők, Beatles­­babák, Beatles-naptár, Beatles-tojástartó — mindez a helyzetet gátlástalanul kihasz­náló ipar és kereskedelem terméke. Min­den egyes iparág — a fagylaltkészítő üze­mektől a kozmetikai cikkeket előállító gyárig — minden egyes termelője megpró­bálta biztosítani részesedését a Beatles­­mániáböl. A hanglemezek-előadáson túl — amelyből csak 1963-ban kb. 18 millió dol­lár bevétel származott — a legjobb üzle­tet a különböző divatcikkek jelentik. Az Egyesült Államokban a számítások szerint az 1964-es év folyamán az ilyen cikkek eladásából 50 millió dollár folyik be. Csoda-e, hogy az üzleti kampány tár­gyaiként a Beatlesek maguk is belekerül­tek a pénzszerzés őrületébe, olyannyira, hogy egy esti fellépésért 120 000 nyugati márkát kérnek és egy Beatles-társaság tagjaként nevük eladását is saját kezük­ben tartják. BOTYÁNSZKY LENKE RAJZA Szó sincs arról, hogy igazolni, vagy túl­becsülni akarjuk őket: semmiesetre sem vonjuk kétségbe vagy tagadjuk a Beatlesek hatását a fiatalokra — különösen a nyu­gati országokban. Véleményünk szerint azonban feltétlenül meg kell különböztet­ni, mit köszönhet az együttes eredetiségé­nek, újszerűségének, és mennyi hamis, egészségtelen siker járul mindehhez a ka­pitalista körülmények folytán kereskedel­mi kihasználás következményeként. Meg kell próbálnunk ebben az értelemben igaz­ságosan megítélni őket. Szórakoztató művészetüknek nem lehet célja az elektromos gitár túl hangos és teljesen torz hangjával megsérteni a hall­gató alapfogalmait a természetes és esz­tétikai hangábrázolásról. Ugyancsak nem valami szépen hat pusztán a mestersége­sen „feldobott“ divat kedvéért, ápolatla­nul, rendetlen levágatlan hajjal megielen­­ni a színpadon. Az ilyen kísérőjelenségek­től távottartjuk magunkat, éppúgy mint ahogy óvakodunk attól is, hogy színpad­jainkat, tánctermeinket zenei botrányok színterévé változtassuk. Reméljük tehát, hogy a gitárral ezentúl nemcsak a hatásvadászat eszközével talál­kozunk, hanem mi is hallunk a gitáros együttesektől modern, ízléses, melodikus és egyben tartalmas számokat, amelyek a népdal egyszerűségétől a sanzonig min­den elemet tartalmaznak. c

Next

/
Oldalképek
Tartalom