A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-04 / 40. szám
Újvidéki naplójegyzetek Dr. CSANDA SÁNDOR Amikor a budapesti Keleti Pályaudvaron beülünk a belgrádi gyorsba, még az útiterven tanakodunk. Egészen valószínűnek látszik, hogy a tengerre már nem mehetünk, pedig a jegyünk is megvan Dubrovnlkba és Splitbe, s az előbbi a fényképekről és a tájékoztatókról ítélve csodálatos városnak látszik tőrök jellegű tengerparti erődjével és házaival. Két napra tervezett pesti tartózkodásunk azonban a váratlan közbejött betegség miatt két hétre nyúlt, s az orvosok még azt sem tanácsolták, hogy egyáltalán elinduljunk Jugoszlávia felé. „yeszett fejsze nyele“ — mondogatjuk, ha már megvan az útlevelünk, legalább Újvidéken és Belgrádban körülnézünk, saját szemünkkel nézzük meg, mi az igazság a jugoszláviai életről terjesztett különböző híresztelésekben. Az európai szocialista országok többségében már körülnéztem, de Jugoszlávia nyilvánvalóan más, s ezt nemcsak valami romantikus kíváncsiság súgja, hanem az előzetes tanulmányok is igazolják. Nincs még olyan folyóirat, melyet annyi érdeklődéssel lapoznék fel megérkezése után, mint a jugoszláviai magyar írók lapját, a Hidat, pedig a pestiek színvonalasabbak, az Irodalomtörténeti Közlemények pl. szakmai szempontból Is közelebb állnak hozzám, de a Hid gondolatokat ébreszt, több új szempontot hoz, s mindezt nem olyan lázadozó, polemikus elfogultsággal teszi, mint a mi Kultúrny Zivotunk. Persze ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a jugoszláviai íróknak már nincs mi ellen lázadni: a dogmatizmus elleni harcot ott előbb kezdték, még a sztálini zsarnokság idején, s az Ideológiai, kulturális kérdésekben nem a hatalmi szó dönt. Közben azon gondolkoztam, hogy a szabadságszeretet és a bátorság szinte •nemzeti hagyomány Jugoszláviában; a török négyszáz év alatt sem tudta őket megtörni (alapos edzéssel kezdték), az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalos sajtója, különösen az első világháború Idején, tele van a „vad szerbek“ elszántságáról szóló hírekkel, a hitleri megszállás ellen olyan tömeges felkelés bontakozott ki, melynek arányait és szörnyű áldozatait csak a szovjetek országáé múlta felül. Lehet ezek után véletlen, hogy aránylag kis nép létükre szembe mertek szállni a szocialista tábor Sztálini zsarnokával is, aki előtt pedig sokkal erősebb hatalmak is meghunyászkodtak? Szorgalmasan tanulmányozgatom a csak néhány héttel ezelőtt vásárolt szerb-horvát nyelvkönyvet, amely eleinte olyan szokatlanul eltérőnek látszott, mind a szlovákkal mind az orosszal összehasonlítva. Ahogy a határhoz közeledünk, egyre természetesebbnek hangzik: a -».prosím Vás“ helyett „molím vás“ t kell mondani, a köszönöm pedig „chvála“. a szókincs tehát elég ismerős, csak az értelmezése eltérő. Az eddig tanulmányozott szláv szövegek közül leginkább Cirill és Metód bibliafordításaira hasonlót, melyeknek „bravúros" értelmezésével annyi sikert arattam annak idején a pesti Szláv Intézetben „gólya“ koromban. (A sikernek pedig nagyon egyszerű magyarázata volt, nem az óegyházi szláv nyelvben voltam én ennyire jártas, hanem a bibliát ismertem csaknem szószerint, mert a kálvinista elemi iskolában ez volt szinte az egyedüli könyvem.) Mielőtt valahova mentünk (pl. áruházba), áttanulmányoztam a rá vonatkozó nyelvtani gyakorlatot, s különösebb nehézség nélkül szót értettünk. Igaz, a magyart is elég sokan beszélik egészen Belgrádig, s a szabadkai határállomáson a hangszóró minden tájékoztatását magyarul is elismétli. Szabadkán (Suboticán) kétnyelvűek a feliratok is, míg az erősen szerb többségű Újvidéken ilyesmivel nemigen találkozunk. A szerb horvát viszony alapjaiban azonos a csehszlovákkal, de ott más megoldást választottak: Jugoszláviát hat egyenrangú föderatív köztársaság alkotja, melyeknek külön nemzetgyűléseik vannak, s az egyes köztársaságok minisztériumai teljesen önállóak. Az önállóságot nagyfokú decentralizációval kapcsolják össze, s így a nálunk annyira megszokott felső szervek és csúcsszervek általában kisebb jelentőségűek. Mindennek persze nemcsak előnyei, hanem hátrányai Is vannak a mi viszonyainkkal összehasonlítva: Horvátországban még a matematikai és történelmi tankönyvek sem azonosak a szerbiaiakkal, s a magyar iskolákban is háromféle, rendszertelenül kiadott tankönyveket használnak (Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában — ez utóbbi két ország magyar lakossága csekély számú). Ugyanakkor az irodalmi nyelvet akadémikus módon s kölcsönös kompromisszúmok alapján összevonták szerb-horvát nyelvvé, melyet a horvátok horvátszerbnek neveznek. Az útlevélellenőrzés és a vámvizsgálat csupán udvarias formaság; a külföldiek Iránti udvariasságot másutt is tapasztaljuk. Újvidéken (Novi Sad) J. G. kolléga vár az állomáson, akivel évek óta levelezünk, anélkül, hogy láttuk volna egymást. A Jugoszláviában rendkívül költséges szállás is könnyen megoldódik, mert egy másik kedves barátunk, D. A., akivel a doktori disszertációjáról levelezek, még Pesten átadta elegánsan berendezett lakása kulcsát; éppúgy élhetünk hát. mint az Ittlakó állampolgárok. Az első dolog, ami a városban meglep, az elegancia, mivel „balkánibb viszonyokat“ vártunk, tudva azt, hogy Jugoszlávia a felszabadulás előtt elmaradott ország volt, s ma sincs olyan ipara, mint Csehszlovákiának Nincsenek itt olyan fényes kirakatok sem, mint Pesten, de az áruk között nagyobb a minőségi választék, a járókelők pedig csaknem kivétel nélkül sötét ruhát és vakítóan hófehér Inget viselnek. Később észrevesszük, hogy a különbségek lefelé is fokozottabbak, mint nálunk; a közelünkben lévő piac árusítódeszkáin minden éjjel toprongyos emberek hálnak, s az udvarokon a szemeteskannákat naponta többször is átkutatják a „guberálók“. Az élet látszólagos felszíne sokban különbözik a mienktől s a magyarországitól is: az árak erősen különbözük, a vállalatok és az intézmények a bennük dolgozó munkások önigazgatására vannak bízva, a közvetlen állami irányítás más területeken is hiányzik, de a szocialista lényeg azonos, a jugoszlávok a szocializmust semmiképpen sem „árulták el“. Újvidék kb. 105 000 lakosú város (kisebb Szabadkánál), a Vajdasági Autonóm Tartomány fővárosa. Mindjárt másnap megtekintjük a Duna jobb partján levő monumentális erődrendszert, a XVII. században kiépített Péterváradot, mely a Habsburgok legnagyobb közép-európai vára volt. Külső erődítményei a komáromiakhoz, a belső épületek a vöröskőlekhez hasonlítanak, de a kettő együttvéve sem közelít! meg a péterváradi gigantikus arányokat. Egyébként a város ipara és építkezésének méretei kisebbek Bratislaváénál, de az új lakóházak szebbek és korszerűbbek a mieinknél. (A bratislavaihoz hasonló stílusú vashídon kívül van egy feltűnően korszerű betonhídja, melyet két óriási, felül elhelyezett feszített betonív tart.) Nem célunk itt az életszínvonalat vagy egyéb viszonyokat összehasonlítgatní, mert ezek részletesebb és szakszerűbb tanulmányozást igényelnének, hanem főként saját szakterületünkről, az irodalmi élet és az iskolaügy egy-egy kéréséről számolunk be, habár a meglehetősen rövid idő alatt ezeket sem tanulmányozhattuk mélyebben. Az összehasonlítással egyébként sem szándékunk egyik vagy másik megoldási forma mellett állást foglalni, mert a szocialista Jugoszlávia fejlődését a mienktől lényegesen eltérő gazdasági, politikai és kulturális tényezők befolyásolták. Tény viszont, hogy a jugoszláviai magyarok helyzete bármelyik ország magyar nemzetiségű lakosságáénál jobban hasonlít a mienkhez, mert számuk megközelíti az itteni magyarokét (a hivatalos statisztika szerint nemrég még felül is múlta), ugyancsak szláv többségű államban élnek stb. Igaz, a két világháború között a csehszlovákiai magyar értelmiség mind mennyiségi tekintetben, mind műveltségével általában felül múlta a jugoszláviait, de a felszabadulást követő években a német lakosságot sújtó intézkedések náluk a magyarokat nem érintették. A Szerb Szocialista Köztársaság területén két autonóm tartomány is van: az albán—szerb lakosságú Koszovo—Metohija és a többségében szerb lakosságú Vajdaság, ahol a jelentős számú magyar lakosságán kívül szlovák, román, ukrán, cseh, és más nemzetiségi csoportok is élnek. Az újvidéki rádióállomás, melynek kb. 800 alkalmazottja van, szinte teljes egészében nemzetiségi programot sugároz: a zeneszámokat általában két nyelven jelenti be, a szöveges műsor többsége magyar, kisebb része pedig szlovák, román és ukrán nyelvű. Vannak itt szlovák nyelvű iskolák, sőt jugoszláviai szlovák irodalom is létezik, ami azt jelenti, hogy itt van a legegységesebb szlovák nemzeti kisebbség, mert a magyarországit erősen mQgrltkította és szétzilálta a felszabadulást követő nagyarányú lakosságcsere, a számra sokkal jelentősebb amerikai szlovákság pedig teljesen szétszórtan él. A legimpozánsabb nemzetiségi intézmény kétségkívül a Fórum lap- és könyvkiadó, melynek közel 700 alkalmazottja, nyomdája, számos autója és korszerű felszerelése van. Itt adják ki a magyar könyveket, a folyóiratok és lapok nagy részét, a szerbhorvátra fordított magyar irodalmat stb. Szépen berendezett klubhelyiségében, valódi szilvapálinka vagy fekete mellett szinte naponta találkoznak a vajdasági magyar írók és szerkesztők. Ugyanitt a magyar könyveket fordító szerb szerkesztőket és írókat is megtaláljuk, akik szorgalmasan tanulmányozzák a magyar nyelvet is. A szerb—magyar együttműködés őszintén baráti és elvtársi, nem frázisjellegű, hanem bizonyos kölcsönösségen alapul. Mindez a jugoszláviai kommunisták internacionalista nevelőmunkájának látható eredménye, de összefügg az önigazgatási rendszer demokratizmusával 10
