A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-05 / 27. szám
Pengegyártók Három oka is van annak, hogy megnézzem ezt a gyárat. Az első: szeretném megkérdezni, miért akadozik a fogyasztók borotvapenge-ellátása. A második: meg kell tudni, miért tompák némely hazai gyártmányú pengék, s végül a harmadik ok: életemben nem láttam még borotvapenge-gyárat. Az első kérdésre fura választ kapok. Moravec gyártásvezető kijelenti, hogy mesebeszéd az egész, borotvapengehiány jelenleg nincs. — Az viszont megtörténhet —- Jegyzi meg a gyártásvezető —, hogy az üzletesek elfelejtenek, vagy egyszerűen (mondjuk ki a szót!) lusták borotvapengét rendelni — elvégre a penge nem létszükséglet. Ez persze enyhén szólva hihetetlenül hangzik, s igen sokáig csóválgatom utána a fejem. Végül is arra a meggyőződésre jutok, hogy a gyár vezetősége, pontosabban: Moravec gyártásvezető nem ismeri, de még csak nem is hajlandó elismerni a kinti helyzetet. — Majd utána nézünk a dolognak! — mondja végül hoszszú hallgatás után. Ebből is látom, hogy mégse olyan biztos a dolgában ... A másik kérdésre csak később kaptam feleletet — s az, ha lehet, még furcsább volt. De gyerünk sorba... 1 Mielőtt belépnénk az üzembe, Moravec Rudolf egy hatalmas térkép Blé vezet. A térkép a bejárat mellett van elhelyezve, s vörös fonalak mutatják, melyik országba szállítja gyártmányait, a Jevíőkol D1IJ borotvapenge-gyár. Mert tudnunk kell, hogy itt elsősorban exportra dolgoznak. Kubától kezdve egészen az afrikai országokig, mintegy kilencven államnak szállítanak pengét. — Tehát mégsem vagyunk o'yan nagyon rosszak, amilyen a hírünk — mondja a gyártásvezető. Első utunk az úgynevezett présházba vezet. Alacsony villanypréseken fut át a keskeny vaslemez. Percenként hatszéz darab pengelapot présel ki. Ezek persze még csak formájukkal emlékeztetnek a pengére — lágyak ős tompák. A préseket akárcsak a gyár többi gépi berendezését —■ sajátmaguk készítik. Ilyen szempontból tehát teljesen önellátók — csupán a nyersanyagot kapják más hazai, iietve külföldi gyártó1. Nagyfokú gépesítés jellemző az edző-részlegre Is. Helyesebben: Itt már inkább az automatlzáción van a hangsúly. Nyolc vagy tíz kemencesort látunk a teremben. Ezek az úgynevezett háromszakaszos edzőkemencék (szintén a saját készítményük). Minden kemencéhez egy mérő és vezérlőszekrény tartozik. A szekrények előtt Jaroslav Kaplan sétál fel s alá — irányítja, ellenőrzi, az edzést, figyeli a mérőműszereket. Átsétálunk a következő terembe. Itt már jóval több embert találunk. Festik és címkével látják el a pengéket. Afféle pecsétnyomő gépekkel dolgoznak. Ezen a részlegen kapok választ második kérdésemre.-- Babonás ember maga? — szegezi nekem a kérdést Moravec. — Nem hinném, miért? Peng« * mikroizkép alatt pa(r„ „ muerle“ pengék Kuba rétiére Mert most eloszlathatnám minden hiedelmét. Olvassa csak! — az egyik kép pecsétlőhengerére mutat. —- „REGINA“ — olvasom hangosan. A másik géphez vezet: — Most eztl — mondja. — „GOLD MAN“ — betűzöm. A következőn „VENCEREMOS“. — Még most sem tudja, mit akarok?-- Fogalmam sincs. — Nos hát, figyeljen: azt már láthatta, hogy minden pengét ugyanabból, ugyanazzal a technológiai eljárással gyártunk. Különbség csak a vastagságban van (0,06, illetve 0,08). Tehát mindössze kétféle pengőt gyártunk. Itt viszont lét vagy tízfa|ta pecsételőt. Ehhez mit szói? — Nem tudok hozzászólni. Ogy látszik, mintha becsapnák a vásárlót. — Eszünk ágában sincs —■ csupán a megrendelők kívánságának teszünk eleget. Minden megrendelő más címkét, jelzőst, csomagolást kér, miért ne teljesítenénk ezt a jelentéktelen kérést. —- Dehát mi köze van ennek a „babonához“? — Mindjárt megtudja. Ezek a pengék kerülnek a hazai piacra is — sokszor, ha mér nagyon sürgetnek bennünket — ugyanabban a csomagolásban, ahogy exportra küldjük. Ez nem titok. No és, egyszeresek kapjuk a reklamációt: a Reginapenge rosszul vág, hagyjuk abba a gyártását, vessük magunkat mondjuk a Gold man-pengék gyártására. Hét nem szép? Kevés alaposabb minőségellenőrzést láttam. Nyolc nő ül egy hosszú asztal mellett. Az első előtt mikroszkóp — kétszázszorosán megnagyitva a pengék éle. A legparányibb csorbát is észreveszi. A következő ellenőr végás-prőbát végez, pontos műszerrel ellenőrzi, mekkora megterheléssel vágja el a penge a hajszálnak megfelelő fonalat. A harmadik nő marókra fog vagy ötven pengét, egymás mellé Illeszti, összeszoritja s erős fényű lámpával világítja meg az élűket. Ez a mikroszkóp-ellenőrzésnél Is pontosabb. Egyre Jobban bízom ezekben a pengőkben. De a gyártásvezető még nem bízik bennem, Illetve abban, hogy sikerült meggyőznie. Elvezet egy aprócska fürdőszoba-szerű helyiségbe s azt tanácsolja, hogy vessem 'e a kabátom. — Minek? — érdeklődöm. — Megborotválkozík. — ??? — Nálunk ez kötelező. Elsősorban munkásainknak kell itt megborotválkozniok, hadd érezzék a saját bőrükön, mit csí-Prandl S. felvételei Rudolf Moravec, gyértéivezutö Marl« Cepková, a féllg-késc pengékkel náltak. De szeretjük, ha ven« dégetnk is megborotválkoznak a szemünk láttára s mindjárt megmondják a véleményűket. Tessék, Itt van egy Venceremos. Nem tiltakozom hát, beszappanozom az arcom s hozzálátok a borotválkozáshoz. A penge, szépen, simán vágja a kétnapos szakállt. Meg Is dicsérem: — Nagyszerűi — Igaz-e! Most próbálja meg emezt! — egy másik készüléket nyom a kezembe. — Hűhal — kiáltok fel — ez bizony tompa. Nem Regina van benne? — Miért lenne éppen Regina? — Mert otthon Reginával borotválkozom s épp Ilyen Irgalmatlanul húz. — Nem, ugyanaz, mint az első: Venceremos. — Lehetetlen .. .1 — Éppen csak a borotvakészülék másfajta. — Hát az is számít? — Észrevette. Sokan a pengét szidják, közben a készülék rossz, vagy egyszerűen nem tudnak borotválkozni. De a legtöbbször azok reklamálnak, akik mindenben, a pengében Is csak a külföldit szeretik. Azt persze nem állítom, hogy a ml gyártmányainknál jobb már nincs Is. Van. De azért babonás; szőrös-szívü sznobok is akadnak szép számmal. Kétségtelenül... Zs. Nagy Lajos
