A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-02 / 31. szám
GARAI ISTVÁN PETRIK JÓZSEF Hajnali tűz Menyegzőnk égi asztalán a hold kiürült tálca, tűzhalom lettünk, sima rét görcsökben izzó ránca. Remegő láng a nagyvilág jéghideg tenyerében. — Üres bádogtányér a hold, s jakul az égi ében, az oltalmazó boltozat omladozik jelettünk, mélyebbre nem roskadhatunk, fájó tűzhalom lettünk. Csupa sajgás és nyilallás, emésztő idegjáték, mintha álmodnál tűz alatt, mintha tűz jeleit hálnék, mintha lennék féllángja egy örök éjszakának: egymást emésztik el, amíg nappalba olvadnának. A vök és a látók a >< CL. oc < oc 411 in INI o Vak ember áll az utcasarkon, mocskos sapkáját magasba tartja, karinges pap az oltári szentséget, világtalan szemét az égre fordítja, s csendben misézik, de lehet, hogy káromkodik. Mocskos sapkája ráncos kostök, két szemgolyója két kaucsuk-labda, s a látók, a minden oldalról nyitottak, a vakondfekete, az ametisztkék, a vadmacskaszürke szemű látók fillérenként hányják sapkájába a kávéházakat, a reklámokat, a hegeszlőpisztoly karóid fényét, a cédrusként suhogó nőket, a Munkácsi-kép sötét napszemüvegeket, a húsra sorakozó tömeget, a látott világot, s a költők sikoltö verset, s van aki semmit, van ki magának lát. Vak ember áll az utcasarkon, jól hallom, nem imát: szitkot mormog, egyre kevesebb a fillér, egyre kevesebb a karbidfényű vers is. Boldog költő Boldog költő, kinek az életében sohasem volt ellenkezés, meghasonlás, visszavonás, gyötrelem — aki nem kényszerült énekelni a maga lelkének veszejtő tárnáiról —, de a tavaszról, a virágokról s a világ ezernyi jelenségéről. Boldog költő, ki nem érezte testén a Politika szíjostor-csapásait, kit nem feszítettek keresztre Spartaeusként — de énekelhette Maecenast, a fálernumi bort, az idilliumot; a lányok bogár szemét, játszi hajtinesét, kecsesen hajló bokáit és álhatatlanságát. Boldog költő, kit sorsa a háborútlan aranykorba rendel, s nem nyomja el hangját a dárdák süvöltése, a katapulták tompa robaja s a harckocsik csörömpölése Boldog költő, ki előtt nyílegyenes a pálya s nincsenek rajta kövek, göcsörtök, zsákutcák, kitérők; ki a köz dolgaira függesztve szemét, nem talál indokot, hogy használja a szatíra ve ssző csomóját, mert nincs visszaélés, hatalmi dölyf és nemtörődöm tunyaság. Boldog költő, ki ódák metrumaíba öntheti a harmóniát s a Béke istenasszony olajága egyetlen levelét. Boldog költő, ki távol Marstól és Hadestől élhetett az elyzeumi mezőkön és hozzáértő barátai tanácsát megszívlelve írhatta életművét többször is kilenc esztendeig, amint azt Vergilius javallja a poéták legjobbjainak —* Miloslav Troup rajzai tt
