A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-05 / 1. szám
Vitakedv után alkotókedvet A múlt évet a heves és szenve- ra. Valódi íróra talán az a íegjeldélyes viták jellemezték. Szinte lemzőbb, hogy nem ad ki kezéből valamennyi kulturális szakaszon olyan írást, amely nem üti meg volt egy-két összecsapás. A leg- azt a színvonalat, amit már egylényegesebb vitát kétségtelenül szer (lejobb műveivel) elért Eh- Tőzsér Egy szemlélet ellen c. cik- hez persze érzékeny, hiúságmenke váltotta ki, s ebben a vitában, tes önkritika szükséges. Nos, véha a problémák többsége nem is leményem szerint valami hasonló tisztázódott, véleményét csaknem álláspont általában is jellemző az minden jelentősebb irodalmárunk igazi irodalomra. Az igényes irokifejtette. A Tőzsér által inkrimi- dalomban is a mérce magassága hált szemlélet a vita folyamán a legfontosabb, mérce, amely nem többé-kevésbé egységesen elitéi- bocsát nyilvánosságra színvonaltetett s nagyjából mindenki (azok tálán, dilettáns írásokat, is, akik valamilyen oknál fogva Ebből az következne, hogy a ml jónak látták az egykori tévédé- íróink is eljutottak az igényesség, sek igazolását — a körülmények- nek erre az álláspontjára? re, a személyi kultusz légkörére Mielőtt örömujjongásba törnénk hivatkozva) csatlakoztak az új ál- ki, inkább halkan állapítsuk meg, lásponthoz, melynek képviselői a hogy lapjainkban még mindig művészi igényességgel párosult igen kevés a színvonalas hazai nagyobb írói felelősséget írták írás. zászlójukra. No és ennek a problémának két Ezzel az eredménnyel akár elé- oldala van. Az egyik amiről már gedettek is lehetnénk, ha nem beszéltünk, hogy pilanatnyilag tudnánk, hogy a viták ugyan sok nem tudunk magas színvonalú írámindent tisztázhatnak, s hogy er- sokat letenni az asztalra, a máre sosem volt nagyobb szükség sik, s ez leginkább az irodalmi mint manapság, azonban a legra- rovatok szerkesztőit érinti, hogy gyogóbb vitafelszólalás sem pó- „ha ló nincs a szamár Is jő“, vagytolhatja az alkotást, a művet. is szerkesztőink sok esetben azt Ez viszont közhely, mondhatja közlik, ami éppen a kezükbe kevalaki. S tényleg igaza van, még- rül. sem hiszem, hogy felesleges lert- S Itt, a szerkesztőknél ismét ne erről beszélni, felhívni a ff- meg kell állnunk. A színvonalat gyeimet arra, hogy a viták hévé- ugyan nem ők csinálják, hanem ben (s itt már nemcsak a lapok az írók, az viszont tisztán tőlük hasábjain lezajlott vitákra gondo- függ, hogy mi kerül az olvasó kelok, hanem azok továbbgyűrűző- zébe. Tehát tőlük okvetlenül nadésére kávéházi asztalok, szer- gyobb szigorúságot várunk, s egykesztőségi szobák és irodalmi ősz- ben másfajta szigorúságot is mint szejövetelek szabad fórumain), eddig. Ma már ne mondjuk azt, egyszóval, hogy a viták hevében hogy ez vagy az az írás megüti a elfeledkeztünk magáról az írásról, közölhetőség színvonalát, eszmeiaz alkotásról. leg sem zavaros, nem problemati-Mert a Hét emlékezetes vitája kus, tehát mehet. Elsősorban szióta már eltelt egy kis idő (any- gorúságot a művészi színvonal nyi minden esetre, hogyha regé- megítélésében, mert a helyes esznyek, drámák, verskötetek nem mei tartalmat is csupán a tökéleis, de versek, elbeszélések szülét- tes művészi megfogalmazás hitehettek volna), az új szellemben lesíti. fogant művek azonban elmarad- Vagyis, ha íróink nem alkotnak tak. Nemigen olvashattunk ilyen jó művetj ínkább ne közöljünk művet, sem az új szemlélet meg- semmit Ennyi megbecsüléssel tarhirdetői, sem a szemlélet tcimo- főzünk az olvasóknak, ennyire gatói tollából. A legtöbb elbeszé- irodalmunk eddig elért színvonalés és vers, amit az utóbbi időben ja kötelez. lapjainkban olvastunk, nem nőtte Azt persze reméllük, hogy a túl a régebbiek színvonalát. viták után íróink alkotókedve is S itt álljunk meg egy pillanat- megjön. NAGY LAJOS Szirotyák Dezső rajza TÖRÖK ELEMÉR: Kopogok ajtódon... Kopogok ajtódon, Emberség, lópata-dobogó messzeség. Kopogok, hogy gyere ki véqre csiga-ház odudbßl a fényre. Gyere és légy tej-fény mindenben, megsebzett emberi szívekben, gyökérben, mezei virágban, hajszál kis tejhúsú csírákban, lépszagú Ticcénk vad-vizében, nádjait ringató hús szélben, föld-szomjat enyhítő esőben, mozgásban, térben és időben, gyanta-szag fenyők zöld-ködében, termékeny kismamák ölében, víz-ízű pikkelyes halakban, örökké töprengő magamban: nélküled világom úgy látom, mint üszköt hervadó virágon. 9
