A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-21 / 25. szám
A A£z eredményes Jókai-napok után és a sokatígérő Gombaszög előtt az idei zselízi Dal- és Táncünnepély kicsit szürkének hatott. A másfélnapos találkozón tíz táncegyüttes (az Ifjú Szivek-et és a gödöllői vendégegyüttest nem számítva), egy énekkar, egy szólóénekes és egy népi elbeszélő mutatokozott be a körülbelül ötezer főnyi közönség előtt. A szemle június 6-án este a CS1SZ KB magyar dal- és táncegyüttesének. valamint a gödöllői Agrártudományegyetemen tánccsoportjának és szólóénekeseinek bemutatójával kezdődött. A Magyar Dal- és Táncegyüttes már ismert s méltatott műsorszámaival lépett fel. Váratlan sikert aratott a Hősök emlékműve c. tánckompozíciójuk, amely most valóban tömörebbnek, feszesebbnek, s így szinte sorsdrámának hatott, habár még mindig nem mentes bizonyos frázisosságtól. A gödöllői Agrártudományegyetem együttese friss színt jelentett a szemle műsorában. S nemcsak képletesen. Üde, nem eredetleskedő, de precízen kidolgozott, jól pergő táncaikat gazdagon hímzett népviseletben járták amely a ml szegényes s eredetiségüket sokszor vitatható kosztümjeink mellett fényűzőnek hatott. A testvéregyüttes jelenléte egyébként nagyban emelte a találkozó ünnepélyességét és színvonalát s egyben példázta, hogy az ilyen s hasonló vendégszereplések a szomszédos Magyarországból ha rendszeresebbek lennének, akkor gyümölcsözőbbek is lehetnének. A szemle másnap az együttesek hagyományos felvonulásával kezdődött, s tíz órakor a pionír-szervezet fennállásának 15. évfordulóját köszöntő gyermekműsorokkal folytatódott, amelyek során a tonkházi, újvári, csata! és komáromi úttörő csoportok léptek fel. Utána megkezdődött a tulajdonképpeni szemle, a Csemadok csoportok dal- és táncbemutatói. Valamennyi csoportról külön lehetetlen, de talán felesleges is szólnunk, annál is inkább, mert sajnos az egyes csoportok táncszámai között sok volt a hasonlóság. Sokszor az volt az őrzésünk, hogy központi együttesünk egyik-másik műsorszámát vidéki együtteseink sémaként kezelik. Tudjuk, hogy anyagiak és szakember segítség hiányában falusi csoportjaink számára szinte járhatatlan, de nem is ajánlatos a központi együttesünk egyébként is vitatható útja. De ugyanakkor ezeknek az együtteseknek tudatosítaniok kellene, hogy éppen ezért elsődleges feladatuk a helyi ős környékbeli ének- és tánchagyományok felgyűjtése és feldolgozása. Hogy így is lehet, arra jó példa volt a komáromi általános középiskola tánccsoportja, amely ugyan már régebben gyűjtött, de eredeti táncot mutatott be. De eredeti gyűjtésnek tűnt az oroszkaiak Tapsikoló-ja, a lévaiak Juhásztánca s a felsőkirályiak Virágszedése is. Ezek a táncok többnyire jól kidolgozott, pontosan begyakorolt számok voltak, ami sajnos a szemle minden műsorszámáról nem mondható el. Az ünnepségek során többször is fellépett az ez Idő szerint szinte egyetlen rendszeresen dolgozó nyugat-szlovákiai énekkarunk, az Ag Tibor vezetésével működő nagymegyeri csoport. A lelkes kis együttes fellépése gondolatébresztő és tanulságos volt. Úgy látszik, nem egészen igaz az énekkari mozgalom kihalásáról költött szóbeszéd. Inkább a szakemberek, a vezetők kiveszéséről kellene beszélnünk. A nagymegyeriek bizonyítják, hogy ha erős ős lelkes szervező szakember van, akkor kórus is akad. S hadd említsük meg ezen a helyen, hogy ideje lenne ismét felvetni s központilag foglalkozni a gondolattal, amely néhány hónapja az Oj Szóban látott napvilágot: a morva és szlovák központi tanító énekkarok mintájára nekünk is kellene egy országos énekkart szervezni tanítókból s egyéb érdeklődőkből, akik aztán egyben szervezői is lehetnének a vidéki énekkaroknak. Nagy sikert aratott Cseke Ernő népi elbeszélő is, de hadd jegyezzük meg, hogy minket nem elégített ki. Durbints sógoros parasztfigurázó viccei porosak s hellyel ízléstelenek. Értelme a „népi elbeszélőnek“ akkor van, ha valóban népi elbeszélő: anyagát nem a Ludas Matyiből s a Göre Gáborból veszi, hanem megtörtént eseményeket kerekít ízessé, élvezhetővé, eredeti népi szólásokat, meséket visz színpadra. összefoglalva: ideje lenne dalos-táncos találkozóink értelmén elgondolkozni, múltjukat alapos elemzés tárgyává tenni s jővöjükbe több színt, gazdagabb értelmet vinni. Szöveg: —tőr— Képek: —Gál— A nagymegyeri énekkar Az oroszkaiak tánccsoportja a tapsikoló! táncolja „lfjúság-64" Június 5-án bemutatkozott a CSISZ KB Magyar Dal- és Táncegyüttesének irodaljml színpada. A bemutatói már vártuk, tudtunk róla, hogy a főiskolásokból álló kis csoport Drfify Mátyás vezetésével létezik és dolgozik. A „Divadielko za rampami“ színházban sorra kerülő előadáson aránylag mégis kevesen vettek részt. De Így talán meghittebb volt a légkör. Az öt taggal dolgozó kis együttestől még sokat várunk. Ezt azért tartottuk fontosnak mindjárt elöljáróban leszögezni, mert ez a műsoruk nem elégített ki bennünket teljésen. Irodalmi színpadjaink tragédiája, hogy nem tudnak szabadulni a sémától, ebben az esetben a MATESZ együttesének első műsorától, amelyben tematikailag csoportosított versek kerültek egyjmás mellé zenei aláfestéssel és vetítéssel. A műsort szerkesztő és rendező Dráfy Mátyás is ezen az úton indult el. Az „Ifjűság-64“ című kb. egyórás műsor mai fiatal költők ifjúsági-tematikájú verseiből adott egy aránylag igényes válogatást. Zavart bennüket azonban a elm. Dgyanis ha a szerkesztő „az ifjúság korunk költészetében“ kialakult képét akarta tolmácsolni, akkor sehogy sem kellett volna megállnia korban Baranyi Ferencnél vagy Váci Mlhálynál, de mindenképpen meg kellett volna szólaltatnia az erről a témáról szintén jelentős vagy elsősorban jelentős mondanivalóval bíró Illyés Gyulát, Nagy Lászlót, juhász Ferencet, Benjámint stb. Ha pedig fiatal költőket akart színre vinni, akkor a cím nem egészen jó. Az összeállítás legsikerültebb szálmának a „Pardon“-t tartjuk. A jól pergő versben szervesen illeszkedik a vetített reklám, a beállított élőképek s zenei betétek. Itt a külső eszközök nem illusztrálnak, hanem továbbviszik a vers mondanivalóját. Nem mondhatjuk el ezt valamennyi számról. De legtöbb tennivaló a versmondás-előadás terén akadna. Zavartalan művészi élményt az öt előadó közül csak Dráfy Mátyás adott. A többiek szavalata hellyel kidolgozatlannak s rögtönzöttnek hatott. A kis együttestől sokat várunk — mondtuk a bevezetőben. Lelkesedésükhöz kísérletező kedv és igényesség kell, hogy várakozásunknak eleget tehessenek. —törli
