A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-19 / 3. szám
j FÜ1ÖP IMRE A tervezett gondolkodás Tegnap váratlanul bekopogtatott hozzám egykori barátom. — Harminc éve nem láttalak — mondta. Miután elhelyezkedett a fotelben, megkért, hogy mint régi jó barátjának, őszinte szívvel kipanaszkodhassa magát. — Igazán csak a leglényegesebb dolgokat mondom el, mert sietek — jegyezte meg, mielőtt elkezdte. Majd úgy megeredt őszülő barátom nyelve, hogy a továbbiakban szóhoz sem jutottam. — El kell, hogy mondjam, a harminc év alatt, amióta nem találkoztunk, igen sokat dolgozom Persze, a tudomány vonalán — tette hozzá ünnepélyes hangon. Több tanulmányom van. Bizonyára hallottál az eddigi legnagyobb fölfedezésemről — jegyezte meg észrevehető büszkeséggel — Fölfedeztem, kérlek szépen, hogy ha hú zunk a padlón krétával egy vonalat, akkor az alatt a vonal alatt nem lehet átbújni. Fölfedezésem a Tudományos Akadémiának be is nyújtottam ök elismerték, hogy találmányom megcáfolhatatlan, mégsem akarják a lapokban közölni. A mai napig honoráriumot sem kaptam érte, pedig már három éve előterjesztettem Szomorú dolog ez, de engem nem csüggesztett el. — Oj találmányom — mondta, és itt néhány másodpercnyi szünetet tartott — a tervezett gondolkodás .. Engedd meg, hogy rávezesselek találmányom fontosságának megértésére! Most előadót hangot vett fel. — Az idő helyes beosztása nagyon fontos dolog. Mivel a fejlődés üteme olyan gyors, hogy az emberek alig tudnak vele lépést tartani, szükséges, hogy Időnként pontosan beosszuk, mindent előre pontosan betervezzünk Ismerjük az üzemek, szövetkezetek tervét. Tudjuk, hogy van színházterv és az iskolák részére tanterv. Az emberek saját részükre is készítenek tér veket. V&n, aki betervezi, hogy havonta hányszor fog moziba menni vagy hány sporteseményt néz meg... A tervezés egyik fő célja az idő helyes beosztása — vagyis, hogy ne vesszen kárba egy percnyi időnk sem. Napjainkban az idő lett a legdrágább kincs Igen kevés olyan ember létezik, akinek van ideje, aki ráér. Sokszor annyira el vagyunk foglalva, hogy még gondolkodni sem érünk rá. Bizonyos dolgokat tudomásul veszünk de véleményt alkotni róluk már nincs időnk. Azt gondol juk, hogy majd máskor majd ha rá fo gunk érni — állást foglalunk a tudomásul vett dolgokkal kapcsolatban. Dehát máskor sem érünk rá ... A tanulság megint az, hogy az embernek nincs ideje. Oj találmányom lényege, hogy a gondolkozást is tervezni kell... Igen. pontosan betervezni, hogy mikor miről .fogunk gon dolkodni Így azután nemcsak minden óra de minden perc, sőt minden másodperc a lehető leggazdaságosabban ki lesz használva. Már reggel tudnom kell, hogy miről jogok gondolkodni este, Sőt már nyáron tudnom kell, hogy miről fogok gondolkodni télen! Most a táskájából néhány iratot vett elő. — Tessék, ez egy napi gondolkodási terv. Éppen hétfőre szól A hét többi naptára is pontosan ki van dolgozva Olvasni kezdte a hétfőt napra szóló gondolkodási tervet. «>— Hétfő: Hajnali négy óra. A napi tervem mindig négy órakor kezdődik, mert akkor ébredek Néqytől fél ötig azon gondolkodom, hogy milyen ruhában men fék dolgozni, és melyik nyakkendőm áll a legjobban a kiválasztott ruhához. 4,30- tól, 4,33-ig az jár az eszemben, hogy jaj istenem, ezen a helyen, ahol csak három percig lehetek, el ne aludjak, mert elkésem a vonatot... Az állomásra futás közben azon gondolkodom, hogy milyen következményei lehetnek annak, hogy soha nem reggelizem, öt órakor indul a vonat. Hatig utazom. Tulajdonképpen csak háromnegyed órás út, de negyed órát mindig késik a vonat... Tehát öttől hatig a következőkön gondolkodom: Meg tudná-e mondani valakt, hány ember fér be egy vonatkocsiba? Azoknak adok Igazat, akik azt állítják, hogy nincs olyan vonatkocsi, amelybe nem férne be még „egy“ ember. Továbbá azon töröm a fejem, hogy tulajdonképpen kinek járna az aranyérem: annak akit utoljára préseltek be, vagy mindenkinek aki a kocsiban van, vagy annak, aki a leghosszabb ideig kibírja az ilyen utazást? SZIROTYÄK DEZSŐ RAJZAI Nehéz ezt eldönteni. Éppen ezért három hétfőn egymás után öttől hatig ezen fogok gondolkodni. A villamosban már a munkahelyemre gondolok. Ez amolyan bemelegítés. Tehát hattól negyed hétig gondolatban átveszem mégegyszer a tegnapi munkát és átgondolom a napi teendőket Munka közben már nem gondolkodom a munkám felől mert az egészségileg igen ártalmas lenne Még pedig az agyamra. Ugyanis, ha elgondolom, miért éppen úgy kell végeznem a munkámat, ahogy végzem, akkor megáll az eszem. Sőt, a fejem is megfájdul.,. Mun kahelyemen tehát elszabadítom a fantáziámat. Azon kívül, amit dolgozom — mindenre gondolok. Nyolc óra áll rendelkezésemre. Ilyenkor például azon töröm a fejem, hogy hogyan lehetne a hét métermázsa szenet, amelyet télre kaptam — átváltoztatni harminc métermázsává, amenynyire szükségem lenne. Munkaidő alatt szoktam azt is kitalálni, mit vegyek az én Veronikámnak névnapjára ... Nagyon tanácsos munkahelyünkön a világmindenségről, a világűrről gondolkodni. Minél távolabbi dolgokon törjük fejünket, annál jobb, annál üdítőbb. Kettőkor telik le a műszak. Rohanok ebédre. Ebéd közben gondolatban a legnagyobb elismerésem nyilvánítom annak az ismeretlen zseninek, aki rájött arra, hogy igen nagy mértékben fogyasztottuk a húst. Teljesen egyetértek vele. Örömmel és jóízűen kanalazom be tehát a főleg burgonyából és zöldségből készült ebédemet. Az ebéd utáni fél liter víz elfogyasztása közben mindig az antialkoholizmuson jár az eszem. Délután háromkor ismét bent ülök a vonatban. Hazafelé már könnyebb a dolgom. Több időm van elgondolkozni a problémákon. Ugyanis visszafelé az út nem egy, hanem két óra hosszat tart. Nem tudom, miért. A vonatban éppen azon gondolkodom. Talán azért, mert hazafelé kis emelkedő van... Fél hatra érek haza. Hatig a családomnak szentelem az időt. Ezalatt elbeszélgetek családommal, ellenőrzőm fiam leckéjét. Nagyon pontosan betartom ezt a félórát, mert a hét többi napján nincs benne a tervben... Utána gyűlésre megyek. Fél héttől nyolcig a tűzoltók gyűlésére, nyolctól tízig a gyümölcsészekére. Nyolc és tíz közt azért nincs szünet mert ugyanabban a helyiségben van mindkét gyűlés ... Tíztől tizenegyig annak örülök, hogy megérte gyűléseznt, mert sok problémát megoldottunk. Tizenegytől fél tizenkettőig újságot olvasok. Éjfélkor szoktam lehunyni a szemem. No, mit szólsz hozzá? Ugye, hogy szenzációs dolog lenne, ha ilyen terv szerint haladnánk a gondolkodásban? Képzeld el, barátom, mi lesz akkor, ha majd elismerik találmányomat, megértik annak fontosságát! Üzletekben fogják árusítani Bemennek az emberek az üzletbe, és kérnek egy gondolkodási napi-, heti, évi vagy akár ötéves tervet! Gondolkodási ötéves terv — világszenzáció! Gondolkodási terv lakatosok számára, munkások számára, értelmiségiek számára. Ezt én már mind pontosan kidolgoztam . . . Tessék, kiveszek a táskámból néhány tervet. Ez cipészek számára készült gondolkodási ötéves terv. Belenézek és látom, hogy az első év első negyedében a cipészeknek azon kell gondolkodni, hogy miért gyarapodik a lúdtalpú emberek száma Vagy itt van egy gondolkodást tízéves terv Belenézek és látom, hogy a pedagógusoknak a tizedik év utolsó negyedében azon kell gondolkodni hogy miért nincs tekintélyük. Ugye, elismersz, drága barátom?! — mondta örömmámor osan. — Ugye hogy ezért el fog ismerni az egész világ!!? Ekkor hirtelen órájára tekintett — Ez borzasztó! — kiáltott fel. Öt perc múlva hat óra! Villámgyorsan kezet szorított velem. Közben alig érthető gyorsasággal elhadarta, hogy gondolkodási terve szerint neki már tíz perce azon kellene gondolkodni, hogy lesz-e valaha béke a macskák és az egerek között Mire szólni tudtam volna, ő már ott sem volt. 10
