A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-19 / 3. szám
Új népművelési munkaforma honosodik meg. A Csemadok Központi Bizottságának a napokban kiadott irányelvei szerint a Csemadok helyi szervezeteiben önképzőkörök alakulnak. A dolgozók iskolákon kívül tanulását elősegítő köröknek az a feladatuk, hogy felkeltsék a tagságban a rendszeres tanulás iránti vágyat, megszerettessék az irodalmat, gyarapítsák, elmélyítsék a dolgozók ismereteit. A most alakuló Csemadok önképzőkörök irodalmi köröknek is nevezhetők, hiszen tananyai guk többnyire az irodalmat öleli fel. A népművelésnek a Csemadok helyi szervezeteiben meghonosodó új formája azért jelentős, mert régebben több helyen a falu kulturális életét egyedül a színjátszás képezte. Gyakori, hogy a falvakban a kulturális tevékenységet még ma is egyedül a színjátszás jelenti. Az egymástól függetlenül működő színjátszók régi gyakorlata azonban ma számos helyen már úgy módosul, hogy a legjobbakból báziscsoportok, valamint állandó jellegű műkedvelő színjátszó együttesek, járási ének- és tánccsoportok alakulnak. S ennek érdekében, hogy a megváltozott viszonyok között a falusi színjátszás is megtalálja helyét: új eszközökkel segítse a falusi közösségek összekovácsolását, az emberek világnézeti és művészi nevelését, számos helyi szervezetben egészséges erjedési folyamat indult meg. A falvak dolgozói keveslik a háromfelvonásos színművek megtanulását és bemutatását. Ismerni és a színpadnyújtotta eszközökkel ismertetni szeretnénk a magyar és a világirodalmat. S ha mindenütt még nem is találták meg a megfelelő munkaformákat, ennek érdekében mozgolódnak, alakítanak irodalmi köröket és irodalmi színpadokat. Az irodalmi színpad tulajdonképpen olyan együttes, amelynek tagjai a legjobb szavalók, prózamondók és színjátszók. Rendezvényünk is szavalatokból, regény vagy elbeszélés részletekből, rövid színpadi jelenetekből áll. Az irodalmi színpadnak az a célja és hivatása, hogy valamilyen, meghatározott eszmei mondanivaló érdekében ismertesse a hazai és a világirodalmat. A műsort egyetlen gondolati mag köré csoportosítják, mondanivalójukat határozott cél érdekébe állítják. Bezel azt is elérik, hogy a bemutatásra kerülő heterogén művek a másfél, kétórás műsoron szervesen összefüggnek és kerek egészet képeznek. Akik azt mondják, hogyan lehet egyetlen témakörre ennyi azonos mondanivalót tartalmazó művet találni, hogy abból egy egész estét betöltő műsor álljon öszsze, vagy akik úgy vélik, hogyan találjanak s'? orf<///■>/sss/fZ/rt/r/r Irodalmi kör — irodalmi színpad mindig új és új témakört, amelynek kifejezésére megvannak a megfelelő irodalmi alkotások ... az irodalom ismerői a békére, a szerelemre, a barátságra, az együttélésre, az évszakokra és még sok más témakörre hivatkoznak ... Aki ismeri az irodalmat, ezek midegyikére — akár a versek, akár a prózai írások között — számtalan művet találhat. Nagyon jó példáját adta ennek a rimaszombati Fáklya, a dunaszerdahelyi Híd, valamint a többi irodalmi színpad, amelyek saját erejükből, változatos és igen kifejező műsorokat állítottak össze. A témakör kiválasztása és az ennek megfelelő művek összeállítása tehát nem jelenthet különösebb gondot. És nem is mindig fontos egyetlen témakörhöz kapcsolódni, egyetlen gondolatot sugallni. Összeállítható a műsor egy-egy szerző művéből is, bemutatva az alkotó életét, fejlődését. Milyen nagyszerűen elérhető ez, mondjuk Petőfi, Ady, József Atilla, és mások esetében, akik nemcsak verseket, hanem elbeszéléseket, cikkeket és más irodalmi műveket is alkottak. Az ilyen írók — váltakozva tolmácsolva műveiket (vers, elbeszélés, jelenet stb.J — az egyhangúság veszélye nélkül bemutathatok. Az irodalmi színpad, különösen ha olyan színvonalon áll, hogy ehhez megvan az adottsága, helyesen" teszi, ha azonos verseket, különböző felfogásban, egymástól eltérő előadásmóddal tolmácsol, így az irodalmi színpad az irodalmi művek ismertetésén kívül versértelmezésre is nevelne. A műsorgond, az összeállítással járó nehézség különösen ott küszöbölhető ki könnyen, ahol irodalmi kör is működik. S ahol irodalmi kör működik, szinte önként kínálkozik az irodalmi színpad. A kettő nagyszerűen kiegészítheti egymást. Az irodalmi színpad bemutathatja a helyi írókat, ugyanakkor ösztönözheti a kör tagjait, az irodalomban történő mélyebb búvárkodásra, egy-egy megfelelő vers, elbeszélés, regényrészlet, megkeresésére. Az irodalmi kör az irodalmi színpadoknak segíthet sokat. Nem állítjuk, de könnyen előfordulhat, hogy ilyen együttműködés esetében az irodalmi kör tagjai az irodalmi színpadot kizárólag saját műveik bemutatására igénylik. Ez helytelen, ettől óvakodni kell. Az irodalmi körben lehetnek és minden bizonnyal vannak is tehetségesek, akiknek némely műve már megérett a nyilvánosságra. Egyegy ilyen alkotás bemutatható. Ha vannak' megfelelő művek, az irodalmi színpad egy egész műsort is szentelhet az irodalmi kör tagjainak. Ha azonban az irodalmi színpad kizárólag, vagy nagy részt csak a helyi írók bemutatását és népszerűsítését szolgálná, műsorpolitikája a közönség helytelen nevelését, a dilettantizmus elburjánzását jelentené. A közönség egyre növekvő igénye kielégítése érdekében az irodalmi színpad elsősorban a hazai és haladó külföldi, valamint a klasszikus irodalom terjesztésére és népszerűsítésére hivatott. A szerepkör más értelmezése helytelen, vakvágányra terel. Az irodalmi színpadoknak már nagyobb a hagyományuk. A Csemadok előirányozta irodalmi körök most alakulnak. Hogy ez az új nevelési forma milyen visszhangra talál, még nem tudjuk. Egy azonban bizonyos: műkedvelő mozgalmunknak ez a friss és igen életerős hajtása minden bizonnyal országszerte gyökeret ver, és az irodalmi kör, valamint az irodalmi színpad sok helyen válik majd a közönség kedvelt és hatásos nevelő eszközévé. BALÁZS BÉLA 9
