A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-14 / 24. szám
Németh Pált, a rozsnyél ércbányák Istvánmező részlegének dolgozőját a nemzetgyűlésbe Jelölték. Számos funkciója mellett (szakszervezeti elnök volt három évig, 1950-tfil pártelnök, s később a Járási pártvezetőség tagja, s (ma a kerületi pártvezetőségben dolgozik) négy évig a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője is volt. A negyvenkilenc éves bányász mögött mozgal* más múlt van; A Rudnay-bányábail, kezdett dolgozni, 1932—33-ban részt vett a esetnek! sztrájkban, amiért bárom hönapl börtönbüntetést kapott. Ma munkatársai között nagy népszerűségnek örvend. z az Ünnep — a választások napja úgy érzem sokunknak adja fel a kérdést: vajon hogy mutatkozik majd meg a mindennapi életben a képviselőinkbe helyezett bizalom. Az élet minden szakaszán igen komoly s talán sokszor még megoldhatatlannak is látszó feladatok megvalósítása előtt állunk. Az elmúlt választási időszaknak megvoltak a határozott pozitívumai, persze megmutatkoztak a gyöngék és a hibák is. Szeretnénk, ha most az új periódus hasznosabbnak és termékenyebbnek mutatkozna az elmúlt időszaknál. Miben gondoljuk a jobb, a termékenyebb munkát? Elsősorban a képviselők aktivitásában. Fekete józsef, a nagymegyeri állami gazdaság vezetője, hazánk egyik legnagyobb hústermelő üzemének igazgatója, Dél-Szlovákia egyik nemzetgyűlési képviselő jelöltje az Danyi Erzsébet, a fügéi (rimaszombati Járás) állami birtok dolgozója. A birtok legjobb munkásai közé tartozik. Aktív CSISZ-munkás. A Járási Nemzeti Bizottságba Javasolták. Dr. BRAUNER IVÁN, akadémikus kétszeres államdíjas 1964 Oj Szó hasábjain így nyilatkozott a képviselő feladatáról: „Legyen a képviselő érzékeny, mindenre reagáló jó kapocs, aki minden időben és minden körülmények között híven jelzi a tömegek véleményét és kívánságát felfelé, ugyanakkor felülről lefelé tudatosítja és továbbítsa, sőt ha kell, juttassa érvényre az országos érdekeket szolgáló határozatokat és javaslatokat.“ Fekete józsef szaval, megvallom őszintén, azért fogtak meg különösen, mivel egy olyan ember fogalmazta meg, aki rokonszakmában, a mezőgazdasági szektorban végezte eddig is felelősségteljes munkáját. E napon, június 14-én az újítómunkús és az élenjáró szövetkezeti elnök, az állami birtok igazgatója, író és tudós — a választópolgár számadást végez. Számadást végez azért, A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultűregyesületének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Fdszerkesztő Major Ágoston Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gynrcslk József, Lőrinci Gyula, Mécs József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava. Jesenského 9. Postafiók C-398, telefűn 533-04 Terjeszti a Posta Hírlapszolgáiata. előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesltfi. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Cstredná ezpedicia tlaöe. Bratislava, Gott* waldovo nőm. 48/VI1. Nyomja a PRAVDA nyomdavállaiat. Bratislava, Stűrova 4. Előfizetési di] negyed évre 19.50 Kis, fél évre 39.— Kis, egész évre 78.— Kis. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. K-13'41440 faombaszftg 1964. július 4—5 A Csemadok Központi Bizottsága 1964. július 4—5-én a Szlovák Nemzeti Felkelés 20. és a Csemadok megalakulásának 15. évfordulója alkalmából hagyományos dőlés táncünnepélyt rendez Gombaszögön. A gazdag kultúrműsor során fellépnek a Csemadok rimaszombati, fülekt, lévai, érsekújvári és kassal népi együttesét, valamint a munkaérdemrenddel kitüntetett brnól „Jánosik“ együttes, s a legjobb hazat szlovák, ukrán és lengyel együttesek. A Csemadok Központi Bizottsága szeretettel meghív Gombaszögre mindenkit, akt örömét lelt dalban, táncban és szórakozásban. Nagy a népszerűsége Nagybalogon Végh Géza zootechnlkusnak, aki egyben (1962-től) a HNB elnöke is. A szövetkezet nagyszerű eredményeiben (1963-ban tizenkétezer liter tejet, 60 mázsa húst és 15 ezer darab tojást adtak be terven felül) nem kis része van éppen őneki. A fiatal szakember 1958-tól tagja a pártnak s a Csemadoknak. Ebben az évben funkciói eggyel megszaporodnak: nemzetgyűlési képviselő lesz. június 14 hogy még pontosabban körvonalazza maga számára az elkövetkező évek tervfeladatait. Magam is, mint a mezőgazdaságtudomány egyik felelőse ezt teszem, s szeretném ha gondolataimat önök is követnék. Sokan szerelik élénken bírálni nemzetgazdaságunknak ezt az ágazatát. Ugyanakkor ritkábban veszik számba azt a tényt, hogy mily hatalmas átalakuláson is mentünk át. Pedig szükséges lenne ezt is tudatosítani. Hisz a nagyüzemi termelés terén nem voltak példáink, a magunk erejéből, sőt a magunk kúrán kellett olykor a továbbfejlődést biztosítani. A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés bevezetését, megvalósítását véleményem szerint nem lehet egy kalap alá venni az iparéval, hisz a mezőgazdaságban élőlényekkel, növényekkel, állatokkal dolgozunk. Hosszú évszázadokon át az állattenyésztést, például a fiatal állatok nevelését a kis- és középgazda végezte. A felszabadulást követően mi egy határtalanul fontos történelmi fordulóhoz érkeztünk, új utakra léptünk — és az új utak felismerését gyermekbetegségek egész sora követte. Leküzdését, az orvoslást magunknak kellett megtalálnunk, a magunk akaratát, tudását, munkáját és becsületét kellett latbavetnünk. Még az ellenségnek is el kell ismernie, hogy az elmúlt esztendők során hatalmas, eredményes munka folyt. De még nagy feladatok előtt állunk. A paraszt és a tudós a tapasztalatok oly bőséges tórával rendelkezik ma már, mely elégségesnek mondható. A hangsúly most már csak az legyen: hassunk az érdekeltekre, hogy a szerzett gyakorlati tapasztalatokat és tudományos eredményeket jól, becsületesen s az állattenyésztésben szükséges szeretettel érvényesítsék. Elvitathatatlan, hogy a mezőgazdasági életben — amitől a legjobban féltünk, az állatbetegségektől — a dolgozó parasztság és a tudósok közös munkőja olyan eredményeket hozott, amelyek bámulatba ejtették az egész világot. Igen, büszkén val-
