A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1964-05-24 / 21. szám

r~ Balasst első Irodalmi müve, a német erede­tiből fordított „Beteg telkeknek való füves kertecske Balassi Bálint 1554, október 20-án született Zólyom váró­ban. Apja, Balassi János, az egyik legtekin­télyesebb felsőmagyarországi főár, a bánya­városok kapitánya, Hont ás Zólyom megyék főispánja Bálintot már kora ifjúságától kezdve bátorságra, vitézségre, a török el­leni harcra nevelte, mert ilyen ifjakra volt szüksége akkor Magyarországnak. Az erő­szakos vitéz Jelleméhez azonban a természet Bálintba oltotta az anya, Sulyok Anna tu­lajdonságait is: a gyöngédséget, a szerete­­tet, az érzékenységet, s így Bálintból nem­csak kemény katona, hanem finom, érzékeny költő is lesz. Mindezt elmélyíti az ifjúban Losonczy Anna aláírása Eger várában ismerkedett meg Balassi vég­zetes szerelmével, Losonczy Annával. — Eger vára (egykorú metszet/ A Hét képes irodalmi rejtvénypályázata nevelője, Bornemisza Péter, a magyaror­szági reformációnak a humanista művelt­séggel legszorosabb kapcsolatban álló kép­viselője. A zólyomi várban a költő csak gyermekko­rát töltötte: ifjúsága s élete nagy része a család legkedveltebb várában, a festői szépségű szlovák hegyvidéken fekvő Liptó­­újváron (Llptovsky Hrádok) telt el. Ehhez a várhoz később annyira ragaszkodott, hogy amikor már minden más vagyonát elvesz­tette, ezért az örökségéért nemcsak roko­naival, hanem még a királlyal is szembe­szállt. Az apa, Balassi János később nem­csak egyes főurakkal, hanem a királyi udvarnál Igen befolyásos katolikus főpapok­kal is éles ellentétbe került: mint protes­táns főúr nem akarta eltűrni, hogy a török­től kifosztott határszéli birtokain is be­szedjék a püspöki dézsmát nyomorult Job­bágyaitól. Három szlovák faluban (Hajnikon, Rybáron és Vellká Lükén) pedig a nép nagy nélkülözését látva harmadára, sőt negyedé­re szállította le önkényesen a királyi hadi­adót, s ezért őt Bécsben felségsértéssel vá­dolták. Az 1569-es év szomorú fordulópontot Jelen­tett a Balassi család életében: az október 12-i pozsonyi országgyűlésen Miksa király elfogatta és a pozsonyi várba záratta Balassi Jánost, Eger hős védőjével, Dobó Istvánnal együtt. Az elfogatós az ellenségeik által ké­szített hamis okmányok és hamis tanúsko­dások alapján történt; azzal vádolták őket, hogy elárulták a királyt, titokban szövet­keztek az erdélyi fejedelemmel, sőt még a törökkel is. A vádat súlyosbította az a kö­rülmény, hogy Balasslék valóban rokoni kapcsolatokat tartottak fenn több erdélyi főúrral, s bizonyos kérdésekben kénytele­nek voltak a törökkel is levelezni. Ennek ellenére a bécsi udvarban is meg voltak győződve arról, hogy a vádpontok legna­gyobb része teljesen képtelenség, mégis fel­használták e hamis vádat arra, hogy megtör­jék a túlságosan önálló politikai gondolko­zással rendelkező vezető magyar főurak hatalmát, másrészt így akarták megfélemlí­teni a gyakran Erdély felé kacsintgató felső­magyarországi nemességet. Nem lehetetlen, hogy a pozsonyi börtönbe zárt nemeseknek életükkel kellett volna elrettentő példát szolgáltatnak a Habsburg-terjeszkedés ér­dekében, de Balassi János keresztül húzta Magya r a bécsi udvar számításait. Vakmerő módon megszökött a pozsonyi várból: Lengyelor­szágba menekült, hogy szabadon küldözhes­se védekező leveleit a királyhoz. 1572-ben Bálint apjával együtt részt vett Pozsonyban az országgyűlésen, ahol Rudol­fot királlyá választották. Egy dlszebéd után magára vonta a közfigyelmet a szlovák föl­dön élő Jobbágyaktól elsajátított Juhásztán­cával. E táncot a bécsi udvar híres történet­írója, Istvánífy is leírja művében, sőt maga a király is megdicséri és Balassi Bálintot pohárnoki címmel ajándékozza meg. Ez volt az egyetlen olyan tette a törökverő hősnek ős az európai színvonalon alkotó költőnek, amit a Habsburgok is figyelemre méltattak. Balassi János, hogy a bécsi udvar gyanúját teljesen eloszlassa, elküldte fiát egy Erdély ellen Irányuló katonai vállalkozásba. A Habs­burgok által támogatott katonai kaland csúfos kudarcba fulladt, s Balassi sebesülten az erdélyiek fogságába került. Mihelyt az esetről tudomást szerzett a török, erélyes parancsot küldött a tőlük függőségben ural­kodó erdélyi fejedelemnek, hogy azonnal szolgáltassa ki neki az annyira gyűlölt ma­gyar főúr fiát. Báthory István fejedelem távoli rokonságban állt a Balassiakkal, gyor­san megkedvelte Bálintot, és semmi áron sem volt hajlandó őt kiszolgáltatni, sőt ud­vari tisztséget adott neki; később magával vitte Lengyelországba is. Balassi életének legnagyobb tragédiáját szerencsétlen házassága okozta. Egyik ver­sében Így vall erről a ballépésről: KI ért reám szállót Isteniül nagy átok, Betegség, kár, sok gond, szégyen, rút hír, szítok; S ha kiért vétkeztem, hozzám az ts álnak. 1584-ben vette feleségül unokatestvérét, az egri hős lányát, Dobó Krisztinát. Felesé­ge hozományát pedig meggondolatlanul úgy akarta biztosítani, hogy az esküvő után ka­tonáival megszállta Sárospatak várát, amely a Dobó család közös birtoka volt. A felelőt­len kalandnak súlyos következményei let­tek: Patak királyi vér volt, csak zálogban volt Dobóéknál, azért a vár megrohanását felségsértésnek, a király elleni támadásnak minősítették; Dobó Krisztina katolikus volt, s a római egyház törvényei vérfertőzésnek tartották az unokatestvérek közötti házassá­got. Bálint, aki eddigi pereiben főúri gőggel, fölényesen lépett fel, most maga is megijedt tettének következményeitől, és Lengyelor­szágba szökött. A későbbi tárgyaláson azon­ban váratlanul, távolléte ellenére is felmen­tették. Házassága néhány év múlva felbom­lott, felesége elhagyta. Nem tudjuk, mikor ismerkedett meg a költő Losonczy Annával, de annyi bizonyos, hogy amikor első szerelmes verseit kül­dözte hozzá, Anna már a nála lényegesen öregebb Ungrád Kristóf horvát bán felesége volt. A férj gyakran tartózkodott a távoli Délvidéken, s ezalatt Annának az ifjú lovag virágcsokrokkal udvarolt, amint egyik ver­séből megtudjuk: Most adá virágom nekem bokrétáját, Magához hasonló szerelmes virágát, Kiben violáját kötötte, rózsáját, Ogy tetszik, hogy értem ebből akaratját... Ezerötszáz és hetvennyolc esztendőben Egy szerelmes helyen, hogy volnánk rejtőkben, Az adá virágát akkor én kezemben, Kit Istentől kérek gyakran könyörgésemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom