A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-24 / 21. szám
lány n mozdonyon Negyedik emelet 7 . . . Bekopogok. A nyíló ajtóban fekete lány kérdő arca jelenik meg. — Bocsánat, Pefko Margit elvtársnőt keresem. — Én vagyok, fáradjon beljebb. — Hobó, tehát ő lenne az a lány, aki elsőként stb., stb.? Szerény szoba, két ágy, szekrény, új rádió, kis könyvállvány. Stendhal Vörös és feketéje a gépkocsivezetők kézikönyve mellett. Az Őszintén a szerelemről mellett elektrotechnikai szakkönyv. Tisztaság, otthonosság. — 0, maga is újságíró, ez rémes, igazán örülnék, ha abbahagynák. Hiszen nincs rajtam semmi különös, se'.ifmi érdemlegeset sem követtem el, fölöslegesen foglalkoznak velem. Hogy igazán fölöslegesen-e, azt ítéljék meg az olvasók. Augusztusban lesz huszonegy éves és ő az első női villanymozdony vezető. Ez a pálya már akkor kezdte érdekelni, mikor az elektrotechnikai ipari iskola diákja volt. Akkoriban hallgatott terveiről, de mikor az iskola elvégzése után első munkahelyére, a kassai vasúti fütőházba irányították, végérvényesen döntött a nőnek eddig szokatlan pálya mellett. — Eleinte félteim vágyaimról, terveimről beszélni, attól tartottam, hogy igyekezetem kudarcba fúl és felsülés lesz az osztályrészem. A vágya mégis erősebb volt. Megbirkózott a feladatokkal, egymást követte a pszichotechnikai vizsga, újabb három hónapos tanfolyam, majd további vizsgák kitűnő eredménnyel, tízezer kilométeres vezetés, persze még felügyelet mellett, újabb vizsgák, végül . . . önálló mozdonyvezető. — Hogy kifogástalanul megy-e minden? Hát bizony néhányszor elkövettem olyasmit is, amit nelm kellett volna, de mindent összevetve nincs semmi baj, hiszen jó munkámért a Nemzetközi Nőnap alkalmával elismerő díszoklevelet is kaptam. Nehézségek? Azok is akadtak. Amíg bátortalan voltam, s nem mertem kinyitni a számat, mindenért engem hibáztattak, hiszen „ha egy nő is van köztünk ki más lehetne a hibás?“. Bizony nemegyszer sírvafakadtam, (mi mással könnyíthet magán egy nő?) Főleg ha láttam, hogy a férfiak egyenesen lesik, mikor követek el valami hibát! (Hát ilyenek lennénk, mi férfiak?) De ez már elmúlt, új tervek foglalkoztatják. El akarja sajátítani a Díesel-elektromos-vonta-Gita mozdonyával Ezt a sapkát csak a fényképezés kedvéért tettem fel. Állítólag „a kék uniformis“ tervezőinek fogalma sincs róla mit szeret hordani egy fiatal lány. Mert a mozdonyvezetönö nem mozdonyvezető. tást. De vannak magánéletére vonatkozó tervei is. Régi álma egy robogó, azután pedig egy szövetkezeti lakás. Hiszen a keresetre nincs panasz. Kedvtelés? Szivesen olvas, szereti a tánczenét, de a táncot is, csak erre kevés alkalma van. A tlzenkétórás szolgálatot huszonnégy órai szabadidő követi. Reggel félnégykor áll munkába s az 0 feladatát csak kialudva, kipihenve lehet ellátni. Ha pedig úgy adódik, hogy negyvennyolc óra szabadja van, Cervená Skálán hazavárják a szülők. Végül egy elmaradhatatlan kérdés — a férjhezmenésről. — Ami volt — volt, ami lesz — lesz. Egyelőre nem gondolok rá. Megvárom a negyvenet, aztán majd feladok egy apróhirdetést. Fogadni akartam, hogy erre nem lesz szükség, de Gita nem állt rá. Karol Bachen Vallják csak be, hogy az uhu huhogása önöket is megijeszti. Hát még az ijedős és babonás embereket, akik számára a huhogás valami szerencsétlenségnek, valami rettenetesnek az előjele . . . Pedig az uhu egészen kedves és szép madár. Annak ellenére, hogy kegyetlen és kíméletlen ragadozó, amely éjszakánként nemcsak sündisznókat és egereket fog, hanem áldozatokat keres a foglyok, fácánok és a nynlak között is, a természetbarátok szeretik és a vadászok már hosszú évek óta szigorúan védik ezt a madarat. Lőni egyáltalán nem szabad és fiókéit is csak hivatalos engedéllyel szabad kiszedni a fészkükből. Ennek a sokéves védelemnek köszönhető, hogy az uhn elszaporodott nálunk, s már napirenden van, hogy találkozunk vele a sziklás völgyekben és az erdők mélyén. Ggyszólván minden vadászegyesületünknek van egy uhuja, amelyet a káros ragadozók a héja, a sólyom, holló, karvaly és őlyv vadászatára basznál. És így az Idomított uhu voltaképpen — mondhatnánk vér szerinti rokonai — a többi ragadozó madár legfőbb ellenségévé válik. Ezek aztán érthetően gyűlölik is. Érdekes, hogy ezek a repülő rablók, amelyek a fácánosokban és azokon a területeken, ahol apróvadat és szárnyas vadat tenyésztenek sok százezer koronára rúgó károkat képesek okozni, közönyösen repülnek el minden más madár mellett, az uhunak azonban legott nekiesnek, amint megpillantják. A szegény állat idegei ugyancsak kemény próbának vannak kitéve, mert ráadásul még zsinórral, a magas leshez van kötözve. így jár ki vadászni Pépet Karel Is a palárikovói fácánosból uhuval. Egy kosárban viszi magával, az odakészített karóra ülteti, természetesen, a lábánál fogva megkötözve és a lesről várja a ragadozó madarakat. Rendszerint nem kell soká várnia, érkeztüket maga az uhu Is jelzi szárnyai vad csattogtatásával. Aztán már elég pontosan célozni és egy héjával, karvallyal, vagy más ragadozó madárral kevesebb van. Pépei erdész ily módon egy idény alatt hatvan ölyvet lőtt le. Nehéz lenne megmondani, hogy hány foglyot, fácánt, nyulat mentett meg — tehát olyan vadat, amely szá inunkra egyebeken kívül valutát la jelent. jóllehet ezeket a kártevő madarakat a támadás pillanatában, vagy akkor lövik le, amikor a szomszédos fákra telepednek, mégis megesik olykor, hogy egykét sörét magát az uhut Is éri. S ha ez többször megismétlődik, megtörténik az Is, hogy az állat a találatokba belepusztul. Ezért Pápei erdész jól vigyáz, mert az uhu pusztulása nagy szomorúság a vadász számára. Hisz beidomftanl egy uhut, hogy vadászatra lehessen haszuálnl s emellett bizonyos mértékig az emberrel Is megbarátkozzék, nem kis türelmet és mindenekelőtt sok időt igényel. Noha a foglyul ejtett uhunak nincs Is oly rossz sora, bizonyára szívesen felcserélne a bőséget jelentő fogságot a szabadsággal. Már csak a szerelemért Is ... A hím uhu, amelyet elfog a párosodás ösztöne, ezt mély, messzire ballatsző hangon jelzi. Hű párra találnia nem is tart oly sokáig. S mivel az uhu nem tud fészket rakni, nem egyszer egy közönséges sziklapárkány vádi csak az esőtől családalapító tanyáját. Míg a nőstény az egy, két vagy ritkán három tojáson ül, a him a „konyháról“ gondoskodik, élelem után jár. Néhány hét múlva aztán elóbújnak a tojásból a fehér folyóra emlékeztető fiókák, amelyből csak a nagy szempár világit elő. Széttépett fácánokból, foglyokból való Ízes falatokkal etetik őket az öregek, s ugyan gyorsan nőnek, azonban mégis sokáig tart, míg kitollasodnak és kirepülhetnek fészkükből. Az első kirándulást a családi fészekből — amennyiben nem szedik ki őket a vadászok, hogy vadászatra idomítsák őket — éjszaka teszik, amikor kitűnően látnak. Szemük recehártyájában ugyanis nagyszámú olyan sejt van, amely jóval több fénysugarat fog fel, mint az emberi szem. Zsákmánykeresés közben szemükön kívül jó szolgálatot tesz nekik hallásuk Is. Oldfich Zábojník J. Vlach felvételei Ragadozó a ragadozók ellen
