A Hét 1964/1 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-24 / 21. szám
1962 Júliusában, Algéria függetlensége helyreállításának napjaiban, Korzikába helyezték át a francia Idegenlégió katonáit. A francia gyarfcnatl hadsereg főtisztjei, miután elvesztették az algériai paradicsomot, betelepedtek az Öreg signorlk kevésszámú villáiba és udvarházaiba, a bonifaclúi, cortel és bastlai kaszárnyák közelében. OJ paradicsomot kerestek ... A dél-franclaországl szállodatulajdonosok és más pénzesemberek is szemet vetettek a „szépség szigetének“ csodásán romantikus partvidékére. Korzika masszív sziklasziget (163 kilométer hosszú és 84 kilométer széles), a FOldkOzi-tenger gyOngye; vannak 3000 méter magas hegyei, pusztaságai, steppés területei és sűrű erdei. A sziget legnagyobb részét azonban a Macchia, ez a fflves-erdús pusztaság borítja. Mléta csak az emberek kimerészkedtek a tengerre, Korzika mindig húditúk támaszpontja, tengeri rablók és a signorlk, a levitézlett itáliai nemesek menedékhelye volt, akik a saját kis „paradicsomukat“ keresték a szigeten és szerették volna szolgaságba hajtani és kifosztani a lakosságot. De a korzikaiak nem lettek sem rabszolgák, sem Jobbágyok. Napjainkig egyetlen hóditónak sem sikerült az egész korzikai népet leigáznla. — Az örökös háborúkba és vérontásokba belefáradva, a korzikaiak 1789-bep Ónként csatlakoztak Franciaországhoz. Es egy korzikai, Buonaparte nevezetű, lett a franciák császárja! De hát hogy lehet az, hogy a sziget — a gazdag Franciaország egyik département-Jának — lakói ma még mindig sok tekintetben küzépkori elmaradottságéban élnek. Alig észlelhetők az iparosításnak még csak a nyomai Is, majd minden fogyasztási cikket a kontinensről kell behozni — ami egyrészt megdrágítja a megélhetést, másrészt megfosztja a fiatalságot annak lehetőségétől, hogy valamilyen polgári foglalkozást tanaljon. A mezOgazdaság tengOdlk, a lakosságnak csak kis része él szOlOmlveslésbfll, fakivitelből és az idegenforgalomból. A családok többsége kecsketenyésztésbfll, halászatból és — nyugdíjból él. Korzika régtfll fogva Európa háborút vezető hatalmainak férfitartaléka. Sok udvarnak, köztük a pápainak is, volt korzikai gárdája. A franciák is felfedezték ennek a kedélyes, bátor kis népnek az „adottságait“: az első világháborúban 40 000 korzikai esett el „a becsület mezején“ Franciaországért (ez a sziget lakosságának agy ötOdét teszi ki). De Franciaország valamennyi rendóralakulatában, a hadseregben és a gyarmati csapatokban is szokatlan nagy számban találni korzlkaiakat. Miért? Talán annyira szeretik a korzikaiak a harcot? Nem egy ördögi rendszer gondoskodik róla, hogy a sziget lakóit örök nyomorban, tudatlanságban és függőségben tartsa, hogy ezzel szorítsa rá a fiatal férfiakat a hadseregbe való belépésre? Egy megcsontosodott, félfendálls közigazgatási rendszer, ösl kiváltságokkal rendelkező signorlk, nagybirtokosok, úgynevezett clan-fOnökök és hlvatalnokdinasztiák uralkodnak nemzedékek óta a szigeten. De Korzika festői falvaiban és városkáiban olyan embertelenek az állapotok, hogy a francia kormány kénytelen volt egy nagyszabású segélyakciót Javasolni. 1957 óta néhány tucat miniszteri tanácsos, szenátor, mindenféle tisztségviselő találta meg Korzikán a maga paradicsomát. A segélyakciót megelóző vizsgálatok már évek óta tartanak, számos bizottság méri fel a helyzetet, foglalkozik az ipar, a mezőgazdaság és a szőlőművelés fejlesztésének, pénzos turisták számára egy új „Riviera“ kiépítésének lehetőségeivel, pénzintézetekkel tárgyalnak hosszúlejáratú hitel biztosítására. Sok millió-frankot költöttek el már eddig — a bizottságok költségeire. A korzikaiak létfeltételeinek Javulása azonban nem tapasztalható. Sok kiskereskedő, pásztor és kézmfiiparos az Idegenlégió ide helyezésétől remélte a gazdaság fellendülését. Bastlában, Bonlfaclóban és Cortéban rizs-esOvel (a rizs a termékenység szimbóluma) és nagy ünnepléssel fogadták a „fehérkepiseket“. Ma „keserű rizsnek" hívják a szigeten a légionáriusokat. A lakosság egy év után keserű csalódást érez a megszállás e furcsa módja miatt (az idegenlégiósok nagy része német). Miért? Nekn töltik 0) kalandra készülnek az Algériából Korzikára áthelyezett Idegenlégiósok Különösen szépek a korzikai lányok Bonifacio középkori citadellája Imeg a légiósok a kis kávéházakat? De Igen, csakhogy nincs pénzük. Egy idegenlégiós katona zsoldja Algériában 150 (új frank, kb. 400 cs, korona). Most csak 100 frankot kap. Ezért kétszeresen is dühös, mert Algériában háború volt, s ha akart, az OAS-nak nyújtott szolgálataiért havi 1000 frankot is megkereshetett. Elkeseredésében sok légiós — alighogy Korzikára érkeztek — megpróbált a közeli Szardínia és Elba szigetére átszökni . . . Elültek az első pánik hullámai, járőrhajók őrzik Korzika partjait, a tisztek nyugodtan és megelégedetten napoznak villájuk teraszán —• néhány évre megint megtalálták a paradicsomot a maguk számára. Csak a korzikaiak elégedetlenkednek. Nem egy felteszi magának a kérdést: Ml szükségünk van rájuk? Nem lenne Jobb, ha odébb állnának ... ? FRED WANDER A szerző felvételei Mi# K ii r se i l::i Korzikai halászok
